Ahhoz képest, amennyit vállalt, mennyit teljesít nálatok az apa a gyerek (ek) körüli feladatokból?

Gyerekem nincs, de a párkapcsolati munkamegosztásról azért tudok szólni. Férfiként nekem tök evidens, hogy ugyanannyiszor gondoskodom ételről, mosogatok el, söprök fel, dobok be egy mosást, vasolok, mint a barátnőm. Gyereknevelés annyiban más, hogy persze egy gyerek mellett bárki bármit mond, elég sok idő jut a háztartásra, ami ráadásul nem igényel rengeteg munkát, ha az ember nem tisztaságmániás. Főzéssel együtt sem kell napi 2 óránál több, ezt azért gyerek mellett is be lehet "zsúfolni" abba a 10 órába amíg a pár másik fele dolgozik. A dolgozó fél meg nyugodtan be tud ugrani a boltba munkából hazafele (oda is max heti kétszer kell menni, ha nem hülye az ember), aztán persze foglalkozzon a gyerekkel.

Normális emberek között a munkamegosztás alap. Ha a barátod/férjed csak sört inni megy haza, akkor lépj az arcára nyugodtan.

Szerintem nagy részt annak a dolga a házimunka,aki otthon van a gyerekkel. Mi így éltünk ,és szerintem ez teljesen korrekt ,hozzá kell tenni a férjem nem az a tipus aki szétdobálja a ruháit,és egy poharat is fáj elmosogatni neki . Segített persze ,de alapvetően a nagy részét én megcsináltam mire hazajött,mivel ennyi dolgom volt egész nap ,és a gyerekkel foglalkozni.

A gyerekkel sokat foglalkozott és foglalkozik is,szerintem ez természetes,én választottam a párom,tudtam,hogy így lesz .

Az se jó ha a nő cselédnek van nézve és sz.rba sem veszik a munkáját , de én azt sem értem amikor valaki naphosszat panaszkodik mennyi dolga van otthon . Egyrészt mindenkinek a saját döntése /választása hogy gyereket szül és ez bizony együtt jár azzal,hogy hoszabb-rövidebb időre otthon kell tevékenykedni.

Később munka mellett kell ugyanezt megcsinálni. Soha életemben nem voltam olyan kényelmesen mint amikor gyesen voltam .. de vannak akik szeretnek mártírkodni,és előadni hogy ők reggel 6tól este 10ig főznek mosnak takarítanak ,közben egy 50 négyzetméteres lakásban élnek ahol van mosógép ,mosogatógép ,és a kaját rendelik .:D

A nagyanyámnak 10 gyereke volt, állatokat tartottak,kézzel mostak és földet műveltek,mégsem nyavajgott ennyit mint most ez divat . Eleve borzalmas amikor valaki egy szükséges rossznak állítja be a gyerekvállalást,holott senki nem tartott pisztolyt a fejedhez hogy szüljél .

Szerintem ha az ember jól választ párt,émindent meg tudtok beszélni,nekem sírós gyerekem volt ,mégis megoldottunk mindent szépen,és nem azért mert szuperhős vagyok hanem mert meglehet és a férjemmel egy csapat vagyunk a házimunkában,a gyereknevelésben ,és mindenben.

Tök érdekesek a válaszok...

Én is a falusi mentalitáshoz tudok csatlakozni. A (hamarosan ex-) férjem olyan családból jön, ahol apa elmegy a dolgozóba (ott aztán ő a munka hőse, soha egy napot sem hiányzik, belead 150%-ot), majd hazajön, és egy fűszálat nem tesz keresztbe a házban - pláne nem a gyerekek körül. Az az "asszony" dolga. Mint ahogy minden benti házimunka is.

Becsületére legyen szólva, fúr-farag, villanyszerel, de hogy egy mosást nem tud elindítani, az ezer százalék, és ha leül az asztalhoz, az "asszonynak" kell ugrani a kanálért is, mert ő nem kel fel onnan érte, csak odavakkantja, hogy "elfelejtetted a kanalat!".

Most látom csak, hogy a férjem sem lett volna sokkal jobb. Most látom csak, mennyire hasonlít az apjára, mennyire nem tud vagy akar szabadulni a hozott mintától. Talán szerencse, hogy még a gyerek előtt válásra kerül a sor.

Nekem nagyszüleim éltek falun. Náluk az volt a szokás, hogy a nő viszi a háztartást, a férfi foglalkozik az állatokkal, kerttel. Viszont! Amikor pl. nagymamám hosszabb időre beteg lett, akkor nagypapám főzött, mosott, stb.

Szóval ez a falusi "szokás" sem feltétlenül rossz. Nekik jó volt így, és amikor egyikük segítségre szorult, akkor a másik segítette és átvállalt a feladataiból.

“nagyanyámnak 10 gyereke volt, állatokat tartottak,kézzel mostak és földet műveltek,mégsem nyavajgott ennyit mint most ez divat”

És akkor,nekik ez jutott,akkor se kelett volna tenyészetet szülni, csak sajnos nem volt védekezési lehetőseg szexelni meg akkor is szerettek az emberek,de másszunk vissza a fára mi is ugye mert akkor teknővel mostak és bunkóval vadásztak..

Én falun nőttem fel, de mégsem volt ez a fajta férfi - nő dolga mentalitás. Nálunk pl édesapám főz. A párom pedig úgy nőtt fel hogy egyke, és mindig be volt vonva a hétvégi takarításba, mindenkinek meg volt a maga feladata, így mikor osszejottunk már akkor mondta hogy nálunk biztos hogy később meg lesznek osztva a feladatok. És valóban, 6 éve vagyunk együtt, házasok vagyunk, van egy pár hónapos kisfiunk is, és az elejétől kezdve meg voltam osztva a feladatok köztünk, kialakult egy ritmus hogy ki az amit ő csinál mi az amit én, a kialakulasnal az is közre játszott hogy ki az amit én pl kiengedek a kezemből :D így pl vásárlást meg ruha hajtogatás, aminél megvan a saját módszerem pl hogy a baba ruháit jogán hajtogatom, így ez nem engedem át neki, pedig többször felajanlotta hogy szívesen kivasalna néha. Hétvégén porszívózás, szemétkivivés ezt ő szokta, mosogatni felvaltva. Vasalás, mosás, teregetés, törölgetés, fürdőszoba WC takarítást ezeket én. Gyerek körül szintén meg van osztva, szülés után sajnos olyan durva sorozatos mellgyulladasom volt már második héttől 2 héten keresztül hogy 40 fokos lázzal feküdtem, alig bírtuk levinni, amikor felalltam az ágyból azzal a lendülettel visszaestem. Na akkor megtanulta a férjem a pelenkazast, tápszer készítést, bufiztetest mindent. És azóta hiába jól vagyok, sokszor kéri hogy had csinálja ő, mert szeret a fiunkkal lenni, és szeretne minél több időt vele lenni és kivenni a részét :) édesanyám is mondta hogy becsuljem meg, mert nem sok ilyen férfi van. Én megbecsulom imádom őt ezért (is) :)

Osszehasonlitaskeppen nővérem férje soha semmilyen részt nem vett sem a takarításban sem a gyerekgondozasban / gyereknevelesben. Meg pelenkazni sem pelenkaztam soha a két fiát. Szóval ilyen is van még olyan is.