Hogyan éljek egy szuper anyós árnyékában?

Nincs olyan, hogy "úgy alakult". Csak olyan van, hogy "úgy döntöttem", hogy közös udvaron élünk.

"Minden napom egy küzdelem", "egy éven belül tudok mindent elintézni, hogy el tudjam hagyni" .... ez így ebben a formában nem igaz.

Mi lenne, ha összepakolnál és elmennél? Felnőtt ember nem kényszerül ilyen helyzetbe.

Arról nem beszélve, hogy meg kell húzni a határokat, és ha én nem akarom, hogy valaki beleszóljon az életembe, akkor nem szól bele. Mert nem engedem meg neki.

A gyereked akkor is apás lesz, ha elköltöztök, és az apja marad akkor is. A határhúzás alapvető fontosságú.

Gondolkodj el a saját felelősségeden, és hogy mit és miért lenne ésszerű meglépned az életedben. Nem egy év múlva, hanem ma.

Ha annyira rossz, akkor adja vissza a pénzed, és menj! Albérlet, munkakeresés, bölcsöde és ennyi.

Mondom, a TE döntésed, hogy hol élsz, mit engedsz meg másoknak, és mit nem.

Kifogás és panasz van csak, megoldást nem keresel. Bocs, félreértettelek.

Akkor nem maradt más hátra: szegééééény, hááát neked tényleg nagyon rossz. Jjjjajjjj, szegéééény...

Erre mondják, hogy "azt eszed amit főztél" A párod 10 évvel ezelőtt is anyuci pici fia volt, 10 éve is nárcisztikus volt. Te mégis vele éltél, vállalkoztál, sőt gyereket szültél.

Most is ezer kifogás miért ne tudsz lelépni. Aki akar az nem vár évekig, hanem dönt, és új életet kezd.

Teljesen mindegy mit írunk, tanácsolunk neked. te még 5 év múlva is ott fogsz élni, mert mindig lesz kifogás.