A fiatal anyukak miert féltik ennyire a gyerekuket a nagymamatol?

Én idősebb anyukáknál is ugyanezt látom.

Már nincsenek annyira összenőve egymással a generációk, mint régen. A gyerekeknek sokkal nagyobb igényük van a külön, független életre. Hogy ez rossz vagy jó, arról oldalakat lehetne vitázni, de mindenesetre hogy így van, az tény.

Mer az okoskodó ezer éves szottyadt vén...

99%-a mérgekkel etetne állandóan a gyereket...süti, egyebek, lehet enni gyere kisfiam egyél egyél egyél itt a sok cukor csoki torta sütemény sütemény sütemény....Nagyon hasznos szükséges táplálék...hizzon csak el (nem a szépséghiba a baj,egészségügyi is,ráadásul nem minden egészséges...Nem diétás étrend kell neki,de ha már fejlődő kis gyerek,akkor ne adjunk már neki napi egy tonna cukros sütit,meg káros xarokat)

- esetleg mentálisan káros a gyerekre az okoskodó fos,mert megtanitja a gyereket minden hülyeségre,vagy olyan dolgokra,amik marha nagy baromságok,hogy mi hogy van,lehet hogy nem kell neki azonnal mindent tudnia,sok neki,és nem kell telebeszelni a fejét mindennel,vagy tényleg betanit neki valami olyasmit,amit a gyerek el is hisz,és ha majd butasagot csinál...egyebek...mentális egészségre káros, lényegében elgurult már a gyógyszere,és nem kéne a fejlődésben lévő gyerek ágyat telebeszelni mindenféle eszement dologgal.

- másik ok...félti a gyereket. Más kezébe adni,már csak azért is,ha nagymama,akkor is..Talán ez is közre játszik valamennyire,hogy az én gyerekemre vigyázok, nem egy focilabda amit bárhová lehet vinni...

-szeretne az anyuka időt tölteni a gyerekevel,törődni vele,és nem másoknak adogatni,mert azért mégis csak az én gyerekem,és nem a nagyié,jó? Azért a saját gyerekem had Legyen otthon,egyebek,nehogy már mindenkinek aki gratulál,mindenkinek aki elmegy mellettem az utcán, a kezébe adjam csak úgy egy napra,aztán ez így menjen hetekig,nem más gyereke,hanem az enyém, én vigyázok rá, tudok rá vigyázni, szeretem,mer az én gyerekem,és szeretnék vele én törődni...Nem azt jelenti,hogy senki rá se nézhet, de azért van egy határ, hogy ahogy megszuletik már mindenki b*szogatni akarja,egy emberről beszélünk, akinek xy adott életet,nem egy labdarol,hogy egyszer ide,egyszer oda dobom,egyszer te,egyszer én játszok vele...

Védeni akarja a gyereket,nem akarja csak úgy simán persze hogyne más kezébe odaadni,mert sokat jelent neki,és nem játékszer,hogy napi szinten melózni megyek,és a gyerekem meg ottvan a nagymamanal, eszi a két tonna cukros sütit,és köszönöm szépen megvan.

Egyfolytában ahogy megvan a gyerkőc rögtön mindenki bszogatni akarja órákig,fél napokig,azért van egy határ....

51%

Leendő anyósom- bár rá nem írnék ilyen negatív jelzőket, mert amúgy bírom, de teljesen ugyanezt csinálta sógor gyerekével. Bizonyos dolgokat nem is szabadott ennie még, de ő már tukmálta, sült szalonna, csak édes löttyök, csoki, rántott hús a még egy évet be sem töltött gyereknek.

A gyerek most két éves és sima vizet nem is iszik, kövér szegény. Közben meg megy a sopánkodás a fogyókúrákról, meg rám is tett megjegyzéseket, amikor híztam, alap dolgokkal nincsen tisztában. Múltkor a barna cukorról kezdett nekem beszélni, hogy az nem hizlal. :O Meg simán rágyújtott a terhes nő mellett a szobában, hogy ettől még senkinek nem lett baja.

Amit leírsz, az az ostobk játszmája, kérdező.

Alapvető, hogy mindenki tiszteletben tart mindenkit, és igen, ebbe az is beletartozik, hogy a nagyszülő "de hát én már felneveltem x gyereket"-felkiáltással nem ront rá a családra, hanem hagyja őket élni, és megélni a saját dolgaikat. Akkor osztja az észt, ha kérdezik, és nem szabotálja el a család szabályait sem.

Cserébe őt is tisztelettel övezik majd.

Ennyi a titok.

Szerintem ez csak részben életkor kérdése, vastagon benne van a személyiség is.

Annyiban talán múlik az életkoron, hogy egy 20-25 éves anyuka alig nőtt ki a kamaszkorban szokásos "én mindent jobban tudok, mint az öregek" típusú gondolkodásból. Ne feledjük, hogy a forradalmárok is mindig fiatalok voltak. Nos, ezek az anyukák forradalmi elképzelésekkel vetik bele magukat a gyereknevelésbe, és biztosak benne, hogy a 20-30 évvel ezelőtti elvek már idejétmúltak és lomtárba valók. Ráadásul ott az internet, ahol az értelmes tanács és a bődületes marhaság egymás mellett van, de mind a sokat tudó szakember mázával leöntve. Azok pedig eleve azért íródnak, hogy felfigyeljenek rájuk, tehát jellemző az "eddig mindenki rosszul tudta, de most megmondjuk a tutit" ill. "óriási veszélynek teszed ki a babádat, ha erre nem ügyelsz" jellegű hozzáállások a cikkekben. Aki ezt kritika nélkül olvassa, máris van miért szembehelyezkednie az idősebb generációval. :DDD

Ehhez még hozzájön a szokásos anyós-meny rivalizálás: én is tudok olyan finomat főzni, én is el tudom látni a háztartást, én is tudok gyereket nevelni. Ez már személyiség kérdése is, hogy ki az, aki inkább rivalizáló, és ki az, aki pragmatikusabb személyiség.

Idősebb korban egy kicsit több az élettapasztalat, ezért (jó esetben) egy kicsit belátóbb az ember, rájön, hogy az élet nem fekete-fehér. Kinőtt a kamaszkorból! :DDD És sok esetben rájön arra is, hogy a békesség is érték, és mérlegeli, hogy van-e értelme az adott dolog miatt balhézni, vagy célszerűbb elnéző mosollyal túllépni rajta.

Az anyósoknál ez inkább személyiségfüggő, habár tapasztalataim szerint minden anyós és após többé-kevésbé akar irányítani (a férj és a feleség szülei egyaránt). Nyilván intelligens embereknél finomabban működnek az oda-vissza jelzések, és a szülők tudnak szemléletet váltani, hogy "én a helyükben másképp csinálnám, de nem szólok bele, mert az ő dolguk".

Sajnos Magyarországon nagyon alacsony a lakosság pszichológiai kultúrája, így kevesen képesek önmagukat kívülről nézni, önmagukon nevetni; belátni, hogy nem mindentudók és mindenhatók, és hogy ennek beismerésétől nem csorbul a tekintélyük, inkább erősödik.

Néhány alapvető szabályt ismertem föl eddigi életem során:

1. Ha egy nő ifjú menyként sokat pöröl az anyósával, elég nagy eséllyel idős korában a menyével is fog (ha fia van).

2. Ha egy nő erős egyéniség, és a fiára telepszik, akkor a fia nagy eséllyel ugyanilyen erős egyéniséget fog választani párjának, és a két nő harca nagyon erős lesz. Ilyenkor jönnek a gyk-s panaszkodások a "tutyimutyi" férjről, aki kivonul a konfliktusból, nem akar ellentmondani az anyjának stb. stb. Pedig nem véletlenül választott a fiatalasszony sem ilyen párt magának.

3. Az előzőből következik, hogy ha a férfi erős és határozott egyéniség (akár a zsarnokoskodásig menően), akkor az anyós-meny konfliktusok enyhék, helyettük a férj-feleség konfliktusok lesznek erősek.

4. Az egymásra utaltság, kiszolgáltatottság csodákra képes: megtanítja a két rivalizáló nőt türelemre, másik iránti alázatra. Ha egy meny rendszeresen rá van szorulva arra, hogy anyósa vigyázzon a gyerekre, és anyósa ezt készségesen meg is teszi, fordítva meg esetleg neki segítenek a fiatalok pl. nagybevásárlásnál, akkor (jó esetben) mindegyik fél hálás lesz a másiknak és nagyvonalúbban kezeli az ellentéteket.

"Ismeroseim egyegy mama talalkozo elott napokkal mar sikidegek. Nem is ertem, en nem feszulok ra, bologatok aztan hazamegyunk papatol."

Persze, hogy nem érted, hisz nincs anyósod. :D

Apósommal soha semmi nézeteltérésünk nem volt, konkrétan alig beszéltünk. Már sajnos nem él.

Nálunk a gyerek előtti viszony se volt felhőtlen. Kvázi engem hibáztatott h elvesztettük a babánkat.

A most 1.5 éves fiamat azért "féltem" tőle mert olyanokat mondd h nyáron akkor is itt alszol ha engedik anyádék ha nem. Ha most ilyeneket mond mivel fogja később tömni a fejét mikor majd érti is.

Kiköpette nem egyszer azt az ételt vele amit adtam neki mert h nem tudja megenni pedig elmagyaráztam neki h már evett olyat. Azóta kinlódhatok a gyerekkel mert amit kicsit is jobban kellene rágni köpi ki.

A legnagyobb bajom h már most ilyen hülyesegre tanitja és felülirja az én szavamat a gyerekkel kapcsolatban amihez szerintem semmi joga. A nagyi dolga hogy szeresse a szülők dolga hogy nevelje is.

Persze legyenek kicsit engedékenyebbek a nagyik de ne menjen már azért homlok egyenest a másik irányba az én döntésemmel amit az apja is helyesnek tart a kicsivel kapcsolatban