Mit tehetnék, ha a párom családjának női ága nem fogad el?
Párommal egy váratlanul jött munkanélküliség miatt a szüleihez kellett költöznünk már a kapcsolatunk elején. Eleinte semmi gond nem volt, de mostmár egyre inkább azt érezteti velem az édesanyja, hogy én nem vagyok elég jó, mint nő, sem mint a fia párja. Ez nagyon rosszul esik, mivel én egyke vagyok és csak a szüleimmel éltem, most pedig egy háromgyerekes családba kerültem be, ahol a nagyszülők és a huga barátja nélkül is 6an vagyunk, és utálom, ha figyelnek, hogy mit csinálok, illetve, hogy hogyan. Ami persze itt elkerülhetetlen. Sajnos párom édesanyja úgy veszi ezt le, hogy lusta vagyok, persze van benne igazság, hiszen nem sok mindent csinálok, de nem is igazán tudtam eddig, hogy mit hogyan kell. Emellett viszont csak félek, hogy valamit nem jól csinálok, és nem akarok előttük hibázni. A legrosszabb, hogy már állandóan ideges vagyok, mert tudom, hogy úgyis lesz valami, ami nem jó, ami miatt nem leszek elég jó szerintök a páromnak, persze csak a ddig, amig nem leszek olyan, amit ő akar. Viszont akkor már nem az leszek, akibe a párom beleszeretett és ezt el is mondtam neki. Viszont az édesanyjának nem tudom, hogyan mondhatnám el ezt.
Köszönöm, hogy ha elolvastad és segitesz! :)
Ma már azért lehet másik munkahelyet találni és nem kell ilyen kényszerhelyzetbe kerülni.
Minél előbb költözz el onnan, mert tönkre teszi a kapcsolatodat. Menj vissza a szüleidhez amíg rendeződik a helyzeted.
Az első kettővel egyetértek.
Felnőtt korban nő az autonómiaigény, a saját territórium igénye, fokozatosan távolodni kell másoktól, nem sűrűsödni.:) Ez így önmagában neurózist okoz mindenkiben, akik egy rakáson laknak.
Lehet rangsorolni, mi a fontos, és a kevésbé fontos dolgokban leadni az igényekből - pl. ha érzed, hogy fontos külön lakni, akkor kevésbé fontos, milyen nívójú, mekkora, mennyire jó környéken lévő kéglibe mész, esetleg 3évszakos nyaralóba, kempingbe, sufniba, és csak télire mész rokonokhoz fűtésidényre, stb.
Ezt nem szokták eléggé tudatosítani az emberek, hogy a saját territórium hiány az, ami neurotikussá tesz.
Költözz haza!Nem tudom hány éves vagy,de én akkor sem laknék anyóssal,ha dolgoznék.
Nem egészséges.Főleg,ha még ők is melóznak,gondolom sokan vagytok a lakásban.Nincs privát szféra.
Ha egy párnál felmerül,hogy az egyikük nem dolgozik valami miatt és a másik nem keres annyit,hogy eltartsa külön háztartásban,szerintem jobb,ha mindenki hazaköltözik a saját családjához.
Tudod,mindenkinek a saját gyereke lesz az első,és ha valami gáz van,mindig a párját fogják elővenni.
Másrészt ilyen környezetben megsínyli az egészséged.
Állandó félelemben élni nem jó,nem lehet.
A pasidnak meg ha annyira fontos vagy,akkor támogat majd,még úgy is,ha nem vele laksz,amíg nem találsz munkát.
Arról nem írtál, mióta nem dolgozol, mióta vagytok együtt a pároddal? A párod sem dolgozik, vagy miért kellett a szüleihez költözni.
Bocsi, de a leírtak alapján én sem díjaznám, ha a fiam hazahozna egy saját bevallása szerint is lusta, munkanélküli nőt. Mit is vártál?
Én 19 éves korom óta dolgozom, fiam 17 és diákmunkázik.
Ha tudod magadról hogy lusta vagy, miért nem teszel ellene?
Ismerek egy olyan lányt, akit hasonlóan nem látott se az anyós se a sógornő jó szemmel otthon, mert a lány nulla házimunkát csinált, se nem főzött, nem takarított, még majdnem utána kellett pakolni, de a szája az nagy volt. Érthető, ha ilyen vagy, téged sem néznek jó szemmel.
A megoldás az elköltözés lenne!
Én a férjem családjával anyósomon kívül 3-4 havonta találkozom, és így pont jó.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!