Anyós-jelölt piszkál, mert nem eszek meg minden zöldséget, mit tegyek?

Szóval sajnos eléggé válogatós vagyok a zöldségek terén, pl a klasszikus paprika-paradicsom-uborkát nem szeretem. Ellenben szeretem a leveles salátát, káposztát, répát, retket, borsót, babot, gombát, illetve elég sok gyümölcsöt eszem.

De ez láthatóan zavarja az anyós-jelöltemet, mert ők két pofára eszik a fent említett 3 zöldséget + hagymát, és valahányszor ilyen van az étkezésnél és nem kérek, hallgatom azt hogy "úristem ez méreg", vagy ha épp meghallja, hogy megettem a reggelinél egy darab retket/pár levél salátát, jön gúnyosan a "hihetetlen"/"csoda" megjegyzés. Eléggé unalmas már 2,5 éve ezt hallgatni. Miért nem tudja elfogadni ezt?

Én is elfogadom egy szó nélkül, hogy az egész családnál ő diagnosztizálta, hogy mindenki gluténérzékeny, és csak gluténmentes kenyeret/termékeket vetet, mert hogy mindenki gluténos ott (párom pl ment 2 féle allergiatesztre is, mindenre negatív lett, a gluténre is, de az anyja állítja, hogy a párom is gluténos).

Vagy azt se szólom meg, hogy az após-jelöltnek csak kiváltják a gyógyszert minden hónapban (le van százalékolva és nem dolgozik), mert nem kell neki a gyógyszer, és mindenféle gyógynövény kapszulát etet vele (ilyen homeopátiás cuccokat), pedig szerintem nem véletlen kapja az ember a gyógyszert.

Azt se szólom meg, hogy mindenféle homeopátiás "gyógyító" eszközre költenek el tizen-százezreket, pedig én pont ilyen területen tanulok egyetemen, hogy tudjam, ezeknek az eszközöknek a nagyrésze placebo alapján működik csak.

Kezd elegem lenni belőle, hogy minden alaklommal ez van. A párommal jelenleg mindketten a szülőknél élünk, ő is szokott hozzám jönni, én is szoktam hozzá menni. Ha nem megyek, akkor meg megszólja ezt is az anyukája, hogy mért nem megyek, biztos nem szeretek ott lenni.

Oké, egyik fülemen be, másikon ki, nem is szoktam soha reagálni a megjegyzéseire, de ettől függetlenül kezd unalmas lenni. Ti mit tennétek? Visszaszólnátok valamit? Vagy továbbra is úgy csinálnátok, mint aki meg se hallja? Vagy akkor nem mennétek többet, a családi eseményekre sem?