Anyós-jelölt piszkál, mert nem eszek meg minden zöldséget, mit tegyek?
Szóval sajnos eléggé válogatós vagyok a zöldségek terén, pl a klasszikus paprika-paradicsom-uborkát nem szeretem. Ellenben szeretem a leveles salátát, káposztát, répát, retket, borsót, babot, gombát, illetve elég sok gyümölcsöt eszem.
De ez láthatóan zavarja az anyós-jelöltemet, mert ők két pofára eszik a fent említett 3 zöldséget + hagymát, és valahányszor ilyen van az étkezésnél és nem kérek, hallgatom azt hogy "úristem ez méreg", vagy ha épp meghallja, hogy megettem a reggelinél egy darab retket/pár levél salátát, jön gúnyosan a "hihetetlen"/"csoda" megjegyzés. Eléggé unalmas már 2,5 éve ezt hallgatni. Miért nem tudja elfogadni ezt?
Én is elfogadom egy szó nélkül, hogy az egész családnál ő diagnosztizálta, hogy mindenki gluténérzékeny, és csak gluténmentes kenyeret/termékeket vetet, mert hogy mindenki gluténos ott (párom pl ment 2 féle allergiatesztre is, mindenre negatív lett, a gluténre is, de az anyja állítja, hogy a párom is gluténos).
Vagy azt se szólom meg, hogy az após-jelöltnek csak kiváltják a gyógyszert minden hónapban (le van százalékolva és nem dolgozik), mert nem kell neki a gyógyszer, és mindenféle gyógynövény kapszulát etet vele (ilyen homeopátiás cuccokat), pedig szerintem nem véletlen kapja az ember a gyógyszert.
Azt se szólom meg, hogy mindenféle homeopátiás "gyógyító" eszközre költenek el tizen-százezreket, pedig én pont ilyen területen tanulok egyetemen, hogy tudjam, ezeknek az eszközöknek a nagyrésze placebo alapján működik csak.
Kezd elegem lenni belőle, hogy minden alaklommal ez van. A párommal jelenleg mindketten a szülőknél élünk, ő is szokott hozzám jönni, én is szoktam hozzá menni. Ha nem megyek, akkor meg megszólja ezt is az anyukája, hogy mért nem megyek, biztos nem szeretek ott lenni.
Oké, egyik fülemen be, másikon ki, nem is szoktam soha reagálni a megjegyzéseire, de ettől függetlenül kezd unalmas lenni. Ti mit tennétek? Visszaszólnátok valamit? Vagy továbbra is úgy csinálnátok, mint aki meg se hallja? Vagy akkor nem mennétek többet, a családi eseményekre sem?
A párod meg elég töketlen, ha nem állítja le.
(Én nő létemre biztos megtenném a saját anyukámmal.)
Köszönöm a válaszokat! Néhány megjegyzés:
1. Szerintem az emberek nagyrésze nem eszik olyan ételt, amit egyszerűen nem szeret. Ez van, sajnos nem tudok ezen változtatni. Ennek ellenére időnként próbálok ezekből enni, mert tudom, hogy ezek is egészségesek, de sosem ízlenek, így nem is eszem őket.
2. Az összeköltözés tervben van, DE ez nem oldja meg a problémát, mert attól, hogy nem járuk hozzájuk heti 2x, még lesznek születésnapok, névnapok, családi összejövetelek, ahol lesznek közös étkezések.
3. A párom azt modta, hogy az anyukája csak viccel, nem gondolja komolyan, nem akar megbántani.
Jelenlegi barátnőmnél még nem voltam, pár hónapja vagyunk együtt és csupán annyit tud rólam a családja, hogy létezek. Az exemnél a 3 év alatt kis milliószor voltam és a szülei ledöbbentek, amikor mondtam, hogy nagyon sok mindent nem tudok elfogyasztani, mert beteg leszek. Allergiák, ételérzékenységek, mégis próbálták volna letukmálni a torkomon olyan kajákat, amiket nem ehetek meg. Aztán amikor elmeséltem, hogy mi történt ovis koromban, akkor az hideg zuhanyként érte őket, mert sürgősségire kellett vinni. De később olyanokat akartak megetetni velem, amiben volt számomra tilos zöldség, gyümölcs vagy tejtermék.
Sose tudták ezt felfogni, amikor már sokadszorra mondtam el, akkor feladtam az egészet. Hagytam, hogy szövegeljenek, mégsem fogadtam el mondjuk a tejjel készült kajákat. Ha egy kis kupica pálinkáról lett volna szó, megittam volna, pedig nem szeretem, de úgy nem, soha, hogy az egészségemről van szó, mert pédául a bab miatt elkezdd megdagadni a nyelvem és a szám!
Én azt tudom neked javasolni, hogy egyszer mondd meg neki, hogy te ezt és azt nem tudod megenni, bezzeg, ha te olyan kaját vinnél oda, amit csak ők nem tudnak megenni, te pedig igen, akkor ők vérig lennének sértve! Ezt addig tartogasdd magadban, ameddig csak bírod! Sok sikert hozzá! ☺ 21/f
Az enyém meg akkor is elém rakja az ételt ha hússzor elmondom hogy "Köszönöm, nem kérek, ettem otthon/nem vagyok éhes/ilyen későn nem szoktam enni, mert akkor nem tudok aludni." Nehéz velük, de megbántani nem akarom, így letuszkolom a torkomon akkor is ha nem esik jól. Már megjegyeztem páromnak finoman hogy nekem ez nagyon kellemetlen, de azt mondja náluk ez a szokás, a vendéget akkor is kínálni kell ha nem akarja.
Te se nagyon tudsz mit tenni, ha nem úgy vagy mint #10, hogy bajod lesz tőle, akkor jobb ha valahogy magadba erőlteted. Vagy egyszerűen csak nem raksz a szendvicsre. Én is mikor kitette reggelire a sajtot, sonkát, kolbászt, akkor utóbbiból egyszerűen nem vettem, mert nagyon nem szeretem. Ugyanígy a csípőspaprikát, mert azt meg se birom enni. Igaz ezt szerencsére párommal közösen kaptuk, így nem maradt ott.
Én nem mennék hozzá, ha zavarna (azt tenné, valószínűleg. párszor elmondja, OK, de folyton? sose ennék vele), annyi. Legalább evéskor s az ember családjában legyen már béke, nyugalom és tolerancia, ez nekem valahogy alap s nekem ez teljesül is.
Én zöldségimádó vagyok, de bizonyos zöldségeket nem eszem senki kedvéért. Pech, hogy ilyen kötekedőt fogtál ki, az én környezetemet az sem zavarja, ha vega ketogén heteim vannak és annak megfelelően étkezem csak, pedig akkor sok sikert annak, aki főzni akar nekem. Jó, általában sokat lazítok vendégségben, de csak és kizárólag finom ételeket eszem. Szerintem ez normális, az ember nem akar rosszat magának, az ízlésről pedig kár vitázni, az van és különbözik az embereknél...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!