Nyáron mennénk a kisbabánkkal (akkor lesz 9 hónapos) először külföldre nyaralni. A gondom, hogy a férjem hozni akarja a 95 (! ) éves, szinte magatehetetlen apját és a fiatalabb de szintén idős anyját. Én ezt nem akarom, én lennék a gonosz?

Azoknak akik szerint a gyerek túlpici ehhez. Máshogy is fel lehet fogni ezt. A nyaralás a szülők számára egy boldog, felszabadító esemény. Aki szeret utazni, az nem fog 2-3 gyerek születése miatt 10-15 évig otthon maradni, hogy a legkisebb is elég nagy legyen az emlékezéshez. Mi sokat utazunk, már babával is. Megfigyelhető, hogy a szoros együttlét és intenzív programok hatására minden utazás után van valami hatalmas fejlődési ugrás a gyerekeknél.

A nagyszüleim is sokat utaztak, 88-90 évesen már csak Magyarországon voltak nyaralni, most 92 éves nagyapám már csak családlátogatásokat tesz, nyaralni nem megy. nehéz elképzelni, hogy bírna egy külföldi utazást, kötöttebb a napirendje, mint egy babának.

Nem vinném, de a szülőknek is lehetne annyi eszük, hogy Ők ne akarjanak a nyakatokon lenni. Teljesen természetes, hogy egyszer egyszer velük mentek, de főleg, hogy eddig mindig mentek veletek, nekik kéne azt mondani (ha már a fiúk nem tudja), hogy erre most nem mennek.

Egyébként én sem mennék 9 hónapos gyerekkel nyaralni külföldre talán még belföldre sem. És nem azért, mert nem marad emlékképe, egyszerűen nem alkalmas egy pici baba arra, hogy én, mint anya pihenjek. Ezért meg felesleges pénzkidobás a nyaralásnak álcázott máshol lakás.

Lányommal először 4 évesen mentünk nyaralni, onnan viszont ragaszkodom hozzá, hogy minden évben (ha csak 3 napra, akkor annyira, ha 2 hétre annyira, ha Mo-i az is jó, ha külföld az is) menjünk nyaralni. De legyen együtt pihenéssel a család.

Miért ne lehetne közben pihenni? Mi is voltunk ennyi időssel nyaralni. Ha más nem, a főzésre, takarításra szánt idővel beljebb vagyok.

De férjem levitte pancsizni, játszóházba, játszótérre, én meg közben elmentem élvezni a wellnesst :-) Meg persze fordítva. Úgy elfáradt a kicsi, hogy este bő fél órával előbb elaludt.

Pont ugyanaz jutott eszembe, mint 9-esnek:

Akar egyáltalán a papa menni?

Én kizártnak tartom!

Szomszédunkban lakik egy nagyon idős házaspár: 98 éves férfi, 90 éves feleség. Tulajdonképpen csodálatos állapotban vannak: a kertet művelik, a férfi felássa a kertet, permetez, felesége rengeteg lekvárt főz nyaranta, kapálnak, egy szem gaz nincs a kertjükben.

De még a Balatonra sem mennének le egyetlen napra sem Győrből. Úgy sem, hogy autóval hoznák-vinnék őket. Egyszerűen ők már tényleg csak otthon érzik otthonosan magukat.

És ismerek jó néhány 75-80 év közötti, viszonylag jó karban levő embert. Közelebbi helyre talán még hajlandóak elutazni, de külföldi nyaralásra semmiképp.

Ehhez képest a kérdező állítása szerint a papa szinte magatehetetlen.

Ezek után elképzelni sem tudom, hogy ő (ha egyáltalán még szellemileg beszámítható) örülne egy ilyen utazásnak.

Lehet, hogy végigcsinálná, mint fiatal korában a háborút, de csak kötelességből, hogy a fia/felesége/akárki más kedvére tegyen.

Más, de kicsit idekapcsolódik.

Őszintén örülök, hogy építkezés közben még van pénzetek külföldi nyaralásra. Viszont én a ti helyetekben akkor inkább lakást béreltem volna az építkezés idejére, pont azért, hogy ne legyünk úgy, hogy valamelyikünk szüleiből a másikunknak "már több mint elég". Még akkor is ezt tenném, ha ezen múlna, hogy külföldi nyaralásra el tudunk-e menni.

És ha nem laknátok velük együtt, máris nem kéne emiatt sem hálásnak lennetek.

Továbbá: én már ott kifaroltam volna ebből a kapcsolatból, ha minden évben el kellett volna mennem anyóssal/apóssal nyaralni. Kérdező írásából nem világos, hogy voltak-e külön, kettesben is, de ha voltak is: minden évben egyszer mondjuk egy héten át párom szüleivel lenni, az nekem nem nyaralás lenne. Ha meg ez az egyetlen nyaralás minden évben, akkor meg pláne elegem lett volna ebből.