Gonosz anyósjelölt - kapcsolat megrontója? Mi a megoldás?

Végtére is minden esetben megront egy kapcsolatot, ha a szeretett társ anyja nem kedvel. A barátommal közel 3 éve vagyunk együtt, de az édesanyja már a legeslegelején sem közeledett (bemutatkozásként "Nagyné"- ként mutatkozott be,rám nem volt kíváncsi). Én próbáltam eleinte közeledni, de ő csak foghegyről válaszolgat, vagy ha beszélgettünk is, általában a fiát szidta (barátomat), vagy az életet... vagy valami másra panaszkodott.

Elfogadtam, hogy ő ilyen, nem túl szociális,és, hogy van egy egyéni stílusa, amit én ekkor még próbáltam nem rosszindulatnak venni. (Hozzáteszem, eléggé megkeseredett asszony, születése óta csípőficamos, emiatt leszázalékolt, otthon van. A házi munkát nem szereti, 3 férfi családtagjának csak néha főz. Olyan életmódot folytatnak, hogy a férje (apósjelöltem) hajnalban kel, piacon árulnak, emiatt már fél 8- kor kussban kell lenni.)

A későbbiekben is sok bántást kaptam, de sosem közvetlenül, mindig csak a párom mondta, hogy "már otthon is megemlítették, hogy..." <- ez alatt mindig csak az anyját kell érteni, már rájöttem.

Hozzáteszem, a család többi tagjával, a rokonokkal jóban vagyok, szeretnek. Egyetemista vagyok, pedagógusnak készülök, mellette néha dolgozok is, de az iskola sok időmet felemészti (amiatt is kaptam már, hogy én miért nem dolgozok...)

Nem lakunk egy háztartásban, a barátom sincs velük egy épületben, van egy külön lakrésze, tehát nem sokat találkozok az édesanyjával, mivel ő általában a házban olvas tiniregényeket, vagy TV-zik.

Facebookon egy közös képünk alá negatív véleményt írt ("remélem nem kell tapsikolnom minden ilyen képhez) még régebben, de inkább lenyeltem a békát, nem akartam balhét (nehéz volt pedig eltűrnöm, de a barátomat nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni). Nemrég kiderült, hogy a facebook üzenőfalára rám vonatkozóan ír ki negatív "üzeneteket", engem konkrétan persze nem nevez meg...

Tudom, hogy a páromba olyan komplexusokat teremtett, amiket sosem fog levetkőzni. (pedig egyáltalán nem egy nebánts virág fajta!)Nem mondja ki, de fáj neki az anyjával való viszonya. Több gyermekkori sérelme van, de ezeket is hosszú évek után fejtettem meg.

Ha kirándulni megyünk a barátommal (max 1 hosszú hétvégét!) mindig próbál neki lelkiismeret-furdalást okozni, hogy nem otthon segít (a barátom fizikai munkát végez, állatokkal foglalkozik, hajnalban kel, este ér haza, sokszor még vacsora sem várja otthon)

Tudom, el kell költöznie, próbálkozunk mi is, csak míg én nem dolgozok, elég nehézkes, nem akarok én sem a szüleim zsebéből egy albérletet fenntartani, ezért húzódik a különköltözősdi.

Szóval, a végére... nem tudom, hogy mi a megoldás... beszéljek az "anyóssal"? Vagy inkább tűrjem csendben? Félek, nagyon elmérgesedik már ez... eléggé lobbanékony természet vagyok és türelmetlen, gondolhatjátok mennyire úrrá kell lennem magamon néhány gonoszkodásánál... :) még bírom.

Tipp? Vélemény? :)