Gonosz anyósjelölt - kapcsolat megrontója? Mi a megoldás?
Végtére is minden esetben megront egy kapcsolatot, ha a szeretett társ anyja nem kedvel. A barátommal közel 3 éve vagyunk együtt, de az édesanyja már a legeslegelején sem közeledett (bemutatkozásként "Nagyné"- ként mutatkozott be,rám nem volt kíváncsi). Én próbáltam eleinte közeledni, de ő csak foghegyről válaszolgat, vagy ha beszélgettünk is, általában a fiát szidta (barátomat), vagy az életet... vagy valami másra panaszkodott.
Elfogadtam, hogy ő ilyen, nem túl szociális,és, hogy van egy egyéni stílusa, amit én ekkor még próbáltam nem rosszindulatnak venni. (Hozzáteszem, eléggé megkeseredett asszony, születése óta csípőficamos, emiatt leszázalékolt, otthon van. A házi munkát nem szereti, 3 férfi családtagjának csak néha főz. Olyan életmódot folytatnak, hogy a férje (apósjelöltem) hajnalban kel, piacon árulnak, emiatt már fél 8- kor kussban kell lenni.)
A későbbiekben is sok bántást kaptam, de sosem közvetlenül, mindig csak a párom mondta, hogy "már otthon is megemlítették, hogy..." <- ez alatt mindig csak az anyját kell érteni, már rájöttem.
Hozzáteszem, a család többi tagjával, a rokonokkal jóban vagyok, szeretnek. Egyetemista vagyok, pedagógusnak készülök, mellette néha dolgozok is, de az iskola sok időmet felemészti (amiatt is kaptam már, hogy én miért nem dolgozok...)
Nem lakunk egy háztartásban, a barátom sincs velük egy épületben, van egy külön lakrésze, tehát nem sokat találkozok az édesanyjával, mivel ő általában a házban olvas tiniregényeket, vagy TV-zik.
Facebookon egy közös képünk alá negatív véleményt írt ("remélem nem kell tapsikolnom minden ilyen képhez) még régebben, de inkább lenyeltem a békát, nem akartam balhét (nehéz volt pedig eltűrnöm, de a barátomat nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni). Nemrég kiderült, hogy a facebook üzenőfalára rám vonatkozóan ír ki negatív "üzeneteket", engem konkrétan persze nem nevez meg...
Tudom, hogy a páromba olyan komplexusokat teremtett, amiket sosem fog levetkőzni. (pedig egyáltalán nem egy nebánts virág fajta!)Nem mondja ki, de fáj neki az anyjával való viszonya. Több gyermekkori sérelme van, de ezeket is hosszú évek után fejtettem meg.
Ha kirándulni megyünk a barátommal (max 1 hosszú hétvégét!) mindig próbál neki lelkiismeret-furdalást okozni, hogy nem otthon segít (a barátom fizikai munkát végez, állatokkal foglalkozik, hajnalban kel, este ér haza, sokszor még vacsora sem várja otthon)
Tudom, el kell költöznie, próbálkozunk mi is, csak míg én nem dolgozok, elég nehézkes, nem akarok én sem a szüleim zsebéből egy albérletet fenntartani, ezért húzódik a különköltözősdi.
Szóval, a végére... nem tudom, hogy mi a megoldás... beszéljek az "anyóssal"? Vagy inkább tűrjem csendben? Félek, nagyon elmérgesedik már ez... eléggé lobbanékony természet vagyok és türelmetlen, gondolhatjátok mennyire úrrá kell lennem magamon néhány gonoszkodásánál... :) még bírom.
Tipp? Vélemény? :)
válasza:Nem vele laksz, nem kell vele törődni. Úgy tűnik, kicsit érzékenyen érint az, hogy olyan, amilyen. Valahol megértelek, de tál kell lépni ezen, vannak ilyen emberek, amíg nem tud nagyon bekavarni az életedbe, ha nem hagyod, hisz nem találkozol vele, ha nem akarsz, ne foglalkozz vele.
Az én anyám se volt oda a páromért, fel nem fogom, miért, de mivel egy szót sem beszéltek soha s többszáz km volt köztük, nem volt gond.
Inkább az a gond, hogy a pároddal sem jó a viszonya. Na így már be tud kavarni mégis :( De ezt a párodnak kellene megoldania, persze segíthetsz neki, megbeszélhetsz vele dolgokat... Így is könnyen lehet, hogy megmaradnak bizonyos dolgok, de azért csak elég stabil ember ahhoz, hogy attól még boldogan élhessetek.
válasza:Nagyné nem fog változni.... mindegy beszélsz-e vele, vagy sem.
A megjegyzését azért törölném, csak, hogy lássa: foglalkozol vele.
A fia?
"Tudom, hogy a páromba olyan komplexusokat teremtett, amiket sosem fog levetkőzni."
Mennyi idő míg végzel? Az első lépésetek az összeköltözés legyen, és kezdjétek meg az új, közös élete, Nagyné, mag az állatai nélkül, - HA a párod erre képes lesz, ha nem,
akkor hát... nem látok nagyon boldog jövőt
válasza:Első vagyok, szerintem az, hogy nem jó a fiával az anyós viszonya, az anyósra nézve nem jó. Mivel a fia egyre jobban elpártol tőle, és megeshet, hogy egy életre elüldözi maga mellől.
A mi esetünk ilyen, párom annak örülne a legjobban, ha hozzá sem kellene szólni az anyjához.. szomorú, de így igaz :/ (és nem hergelem ellene, sőt, néha még én kérem a páromat, hogy legyen türelmesebb az anyjával.)
válasza:Facebook-ról letiltani anyósjelöltet, a vele való találkozásokat minimalizálni/teljesen megszüntetni. Ilyen emberrel nem érdemes leállnod vitatkoznod, mert úgyis te húzod a rövidebbet. Tapasztalat! Nem tudsz rá hatni semmilyen észérvekkel.
"pedagógusnak készülök" --> "eléggé lobbanékony természet vagyok és türelmetlen" Ezen arossz tulajdonságodon illene változtatni, ha valóban pedagógusnak készülsz!
válasza:Nem tudom, mit tegyél, mert én külső szemmel egész máshogy reagálnék. Én is lobbanékony, hirtelen természetű, türelmetlen ember vagyok.
És most általánosságban írok, kinek nem inge....
Én sosem értettem, hogy felnőtt emberek miért nem állnak ki magukért? Értem én, hogy tisztelet, meg stb, meg mégis csak a párod szülei, de azt gondolom, hogy van egy határ, mert felnőtt ember szerintem igenis álljon ki magáért, és igenis meg kell húzni egy határt, amikor azt mondod, eddig, ne tovább.
Én mindig is azt gondoltam, hogy tisztelni csak azt lehet, aki megérdemli. Én nem azért tisztelem anyósomat, mert megszülte a férjem és mert a férjem anyja, hanem azért, ahogy vele bánik, szereti, ő is tiszteli, és azért az életért, amit adott a gyerekeinek.
Csak azért, mert valaki megszülte a párodat, ne kelljen már ódágat zengni és minden sértést lenyelni. Ahogy neked semmi jogod ahhoz, hogy őt bántsd, neki sincs joga hozzá. Lehet, hogy a lánya/fia lehetnél, de ez nem jogosítja fel a sértegetésre. Felnőtt embereknek önálló véleményük van, és ha ezt nem merik kimondani, szerintem ott baj van.
Persze tudom, hogy ezt könnyű mondani, mert én is hadilábon álltam apósommal, de amikor kellett, megmondtam a véleményem, veszekedés lett belőle, de nem bántam meg.
Én ugyanúgy a szüleimmel is így vagyok. Anyukám sajnos nem érdemli meg a tiszteletet, nem olyan életet élt, nagyon szeretem, meghalnék érte, de tény, hogy sajnos több fájdalmat okozott, mint örömöt, és a tisztelet lassan megszűnt. Miért tiszteljek valakit, aki nem érdemli meg?
Bocsánat, kicsit elkalandoztam. Ezzel azt akarom mondani, hogy szerintem igenis finoman, de érzékeltetni kell, hogy akár tetszik, akár nem, te a fiával vagy, és nem vagy kíváncsi a véleményére.
válasza:16-os vagyok, bocsi, véletlen elküldtem :)
Tehát én valószínűleg a tapsikoláshoz is visszaírtam volna, hogy egyikhez sem kell, vagy valami ilyesmit. Nyilván nem a legjobb megoldás, de ha már régóta húzódik a helyzet, akkor szerintem egy idő után mindenkinél elszakad a cérna.
válasza:Ezt végigolvasni nem volt időm!
Tippelek!
Magoldás:
CIÁN! :-)
válasza:Nem jó nyelni! Nyugodtan védd meg magad. Ha paraszt veled, te is legyél az vele. Amilyen az "adjonisten" olyan a "fogadjisten".
Minél kevesebb kontakt, és akkor nem okoz problémát. Ha a párod kiáll melletted, akkor anyós nem tud bekavarni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!