Nyáron mennénk a kisbabánkkal (akkor lesz 9 hónapos) először külföldre nyaralni. A gondom, hogy a férjem hozni akarja a 95 (! ) éves, szinte magatehetetlen apját és a fiatalabb de szintén idős anyját. Én ezt nem akarom, én lennék a gonosz?

Én azt mondanám, hogy nyaralás hármasban, aztán valamikor elmennénk egy hosszúhétvégére apósékkal a közelbe.

Apósnak se lenne jó szerintem, ha keresztülcincálnánk a fél világon...

Nem vagyok 95 éves, de el tudom képzelni, hogy a szerencsétlen a háta közepére sem kívánja a "nyaralást", de főképp az odáig vezető utat.

Kocsival hosszú, kényelmetlen, fárasztó, repülővel pedig ennyi idősnek egyenesen veszélyes.

(Nem volt türelmem végigolvasni a kommenteket, ha valaki már leírta ezeket, akkor elnézést!)

#33 igen, leírták, már alaposan kivesézték három oldalon át, hogy aki öreg, az már idióta meg magatehetetlen csecsemő, aki csak terhére van tisztelt kérdezőnek, és különben is minek él még :/ ismerek olyat, aki kilencvenhez közeledve egy afrikai országot simán bejárt, nem hogy európai szállodában döglött volna egy hetet, de kérdezőt ez úgyse győzi meg, mert neki ez már egy fölösleges vénember, bár ingyen lakni náluk azért kellemes volt...

legyetek már kicsit emberségesebbek, a ti apátok, anyátok is lesz öreg, és ti se örülnétek, ha a talán utolsó közös nyaralásra azt mondaná a párotok, hogy minek, épp eleget élt már...

Kedves utolsó, senki nem mondta, a kérdező se, hogy "épp eleget élt már". Neki abból az érzelmi zsarolsából van elege, hogy állandóan azt hallgatja, hogy "talán ez az utolsó nyara".

Ha a kettő közt nem érzékeled a különbséget, akkor általános iskola újra.

Kedves 34-es (33 vagyok)

Azért gondoltam az utazás fáradalmaira, mint nehezítő tényezőre egy 95 éves esetében, mert én nyaranta mentem a testvéremhez Olaszországba, kocsival.

Én 65 éves vagyok és tavaly már halni készültem az út gondolatától is.

Reggel fél 5-kor volt az indulás és este 8-9 kor az érkezés, úgy, hogy csak tankolni, pisilni 1x kávézni álltunk meg. Borzasztóan megviselt a több mint 14 órás ülés, lábaim bedagadtak, fájt a gerincem, alig tudtam a kocsiból kiszállni, pedig 30 évvel fiatalabb vagyok és nem vagyok magatehetetlen.

Egy alkalommal, 63 évesen mentem repülővel, de a leszálláskor, felszálláskor olyan napokig tartó, hányingerrel, látászavarokkal kísért fejgörcsöm lett, hogy soha többé repülőt!

Idős ember tudja ezt igazán megérteni, hogy mennyire nem hiányzik az embernek, ha ki kell mozdulnia a megszokott életéből egy ilyen nagyon is kimerítő program miatt.

Azoktól a válaszolóktól kérdezném,akik elítélték a kérdezőt,hogy közületek ki az aki több éven keresztül gondozott már idősembert (pontosabban rokont)? Nekem részem van benne,úgy hogy teljes mértékben megtudom érteni a kérdezőt. Mikor már több mint 5 éve egy ember ellátása körül forog minden,szinte ajándék tud lenni az a pár nap amit mással tölthet el az ember,mint a gondozással (pláne,ha az illető még mentális hanyatlásban is szenved). Félreértés ne essék,attól még nagyon lehet szeretni a gondozott személyt,de iszonyú kimerítő a dolog,főleg ha már hosszú éveken keresztül fenn áll. Szerintem nem nagy kérés,hogy legalább nyáron 1-2 napra hagy lehessen egy kicsit elszabadulni.

Továbbá teljesen jogos a kérdező félelme,mivel hiába a férj apukájáról van szó,nőként tőle várnák el h csináljon mindent a nyaralás alatt is. Az én esetemben például hárman vagyunk testvérek (2 bátyám van),de rám marad az egész gondozási procedúra.

A 9 hónapossal simán lehet nyaralni menni, de egy 95 éves szinte magatehetetlen embert autóba/buszra/repülőre tenni, végig rángatni 20 nevezetességen vagy kifekteti/kiültetni 40 fokba.... hát nem hiszem, hogy ezzel kell a hálát kifejezni.

Gyakorlati dolgokba bele se megyek. A napi rutin hiánya teljesen kikészítheti a kisöreget.

Nem normális a férjed, az biztos.