Kezdem azt érezni, hogy utálom a menyemet. Mit tegyek?
Már amikor megismertem, volt benne valami ellenszenv, de mindig kedves és előzékeny voltam vele. Nem kívántam azt, hogy szétmenjen a fiammal, hiszen mégis csak a fiam tudja jobban, hogy neki mi jó.
A fiam 25 éves volt mikor bemutatta nekünk a nála 2 évvel fiatalabb párját (aki ma már a menyem). Aznap nálunk is ebédeltek, de kiderült, hogy a menyem egy válogatós típus és ő csak "egészséges" ételeket eszik, azaz semmi disznóhús, semmi fehér kenyér stb. Ezt mind udvariasan közölte is, de a kisugárzásából áradt a felsőbbrendűség, mert ő jóval tehetősebb, mint mi. Nagyon elszégyelltem magam, mert pont olyan étel volt az asztalon, amit ő nem szeret. Csak egy kis köretet evett salátával, levest pedig azért nem evett, mert nem szereti a gulyás levest. Magamat hibáztattam emiatt, mert nem kérdeztem meg a fiamat, hogy mit szeret a párja pedig ez egy előre eltervezett vendégség volt. Mikor másodjára jöttek hozzánk, nagyon odafigyeltem, hogy mit készítsek nekik. Nagy kő esett le a szívemről, mikor láttam, hogy mindenki jóízűen eszik.
Ez az "egészséges" táplálkozás a menyemnek abból áll, hogy vagy halat vagy csirkét eszik párolt zöldséggel, vagy rizzsel, vagy salátával. Az italokat (limonádé, tea, kávé..) édesítő szerekkel ízesíti, sok gyümölcsöt fogyaszt és csak a teljes kiőrlésű vagy barna kenyeret HAJLANDÓ enni. Számomra egy kicsit idegesítő ez a szokása, de nem szoktam ezeken hosszadalmasan agyalni. Ha neki így jó, akkor miért ne éljen így? Mi is viszonylag egészségesen táplálkozunk, csak mi inkább fehér kenyeret eszünk és gyakran fogyasztunk disznóhúst. Az édesítőszer pedig közelről sem egészséges. De mindegy.
Nem sokkal később pedig nálunk töltöttek egy hetet. Na az valami borzalmas volt. Az akkor még menyjelöltem nemigazán nézte jó szemmel, hogy nálunk csak este szokás zuhanyozni, neki alapvető dolog a napi 3 zuhanyzás. Ha nem szóltam volna a fiamnak, hogy közölje vele, hogy máskor ne zuhanyozzon nálunk ennyit, akkor a vízszámlánk a fellegekben járt volna. A fiam párja erre egy kicsit durcás lett, a helyzet súlyát még jobban tetézte az, hogy a yorkshire terrierje, amit magával hozott, nem mászhatott fel a garnitúrákra. Ami azt illeti, imádom a kutyákat, de nem a házban. Nagyon nehezemre esett egyáltalán beengedni kutyáját, de ki mégse rakhattuk, mert nem biztos, hogy a mi kuvaszunkkal jól kijött volna. Vasárnap délelőtt pedig istentiszteletre mentünk, ami a menyjelöltnek végképp nem tetszett, mert ő nem vallásos és hülyeségnek tartja a vallást, de a fiam kedvéért eljött. Én valahogy próbáltam a kedvébe járni, de az egész hiábavalóság volt, neki semmi se jó.
Rá egy évre a fiam megkérte a kezét. Az esküvőtervezéskor a menyjelöltem családja meghívott minket egy ebédre. Nem kicsit tehetősek, Budapest XII. kerületében laknak egy hatalmas házban. A közös ebéd egy kicsit kellemetlen volt a férjemnek és nekem, ugyanis éreztem, hogy a menyem és az anyja egyáltalán nem kedvelnek minket, az apja pedig egy sznob. Az esküvő tervezésébe végül nem lehetett beleszólásunk, ami jogos is volt, mert az egészet a menyem szülei finanszírozták. Mi fölajánlottunk egy jelentős összeget, de ők lesajnálva visszautasították. Az esküvőt alig bírtuk elviselni, a mi családunk és a fiam barátjainak a társasága kellemes és szórakoztató volt, de ott volt a menyemnek az egész burzsuj rokonsága és a barátjai, akiknek a sznob jelenlétük számunkra nagyon lehangoló volt, sőt egy kicsit a fiam számára is. A 16 éves lányunkat pedig valamelyik részeg burzsuj elkezdte fogdosni, ami mindannyiunk számára kellemetlen volt. Na ekkor közel álltunk ahhoz, hogy jelenetet rendezzünk, de nem akartuk elrontani a fiunk napját.
Rá két évre a menyem terhes lett, aminek mindannyian nagyon örültünk. A baba születése után egy pár héttel meglátogattuk őket. A menyem egyáltalán nem akarta a kezünkbe adni az unokánkat, azzal az ürüggyel, hogy leszeretné fektetni. Mi ezt tiszteletben is tartottuk, de végül a fiunk nagy nehezen rávette, hogy egy percre had foghassuk meg. Annak ellenére, hogy legszívesebben órákig dajkáltam volna a kicsit, mégse csináltam nagy örömmel, mert ez a helyzet olyan erőltetett volt és a menyünkön is látszott, hogy nagyon türelmetlen és én nagyon nem szeretek feszültséget kelteni. 2 óránál többet nem töltöttünk náluk, de az a két óra is abból állt, hogy a fiunkkal nagyon jól elbeszélgettünk, de a menyünk várta, hogy mikor megyünk el.
Múltkor az egyik barátnőmet meglátogattam, aki Budapesten lakik és odafele menet, mikor kiszálltam a hévből, a téren megláttam a menyemet és az anyját és köszöntem nekik, de ők úgy tettek, mintha nem ismernének és mentek tovább. Ez nagyon rosszul esett. Ez nem hagyott nyugodni és este föl is hívtam a menyemet és megkérdeztem tőle: "Mivel érdemeltem azt ki, hogy már annyira utálsz, hogy még köszönni se köszönsz nekem az utcán? Ha valami bajod van velem, miért nem mondod a szemembe?" - ő egyből letette. Másnap pedig a fiam fölhívott és megkérdezte tőlem, hogy mégis mit képzelek magamról, hogy a menyemnek, aki az égvilágon semmivel sem ártott nekem, az unokám anyjának nem köszönök az utcán, ráadásul még föl is hívom és leteremtem, majd azzal fenyegetem, hogy elveszem tőle a gyereket. - Na én ekkor köpni-nyelni nem tudtam. Emellett nagyon rosszul esett az is, hogy a fiam, akinek mindig is azt tanítottam, hogy legyen "SZELÍD, mint egy galamb és ravasz, mint egy kígyó" elhiszi rólam azt, hogy képes vagyok valakivel ilyen tiszteletlenül viselkedni. Nagy nehezen sikerült elmondani a fiamnak, hogy valójában mi történt, de alig akart hinni nekem. Most mi tévő legyek? Nagyon szeretnék jó anya, jó nagymama és jó anyós is lenni, de így nem megy. Ez az eset pár hete történt és azóta a fiam nem is keres bennünket.
válasza: válasza:Speciel én csak a kaján akadtam fent, mert én magam is így eszek, mert iszonyú hízékony vagyok, ez nehogy már baj legyen... az édesítő meg még mindig jobb, mint a cukor, nem literszámra dönti gondolom.
Mindenesetre elég nagy baromság a fiadtól, hogy mint másik oldalt, végig se hallgatott téged, hanem egyből leteremtett.
válasza:Nem hittem el vannak meg olyan emberek akik feher kenyer disznohust esznek.
Komolyan magyarorszagon a belrak vezeto helyen van a rost es zoldseghianyos taplalkozas miatt.
Inkabb ti is egyetek maskent ratok fer.
Napi 3xzuhanyzas komoly pszihis problemara utal nem normalis beteges szokas.
válasza:A leírásod alapján a menyed tényleg egy hülye flegma p*csa lehet, én is egészségesen eszek, de ha havonta egyszer elmegyek a nagyihoz vagy a párom szüleihez, akkor azt eszek, amit csinálnak, nem fogom játszani a hisztis p*csát, aki csakis zabot és halat eszik.Egyszer-egyszer simán belefér, még a fitnessmodellek is tartanak minden héten cheat dayt, amikor bármit ehetnek.Plusz nekem ahhoz se lenne pofám, hogy másnak a vizét pazaroljam napi 3 zuhanyra(ez már beteges szint, de ha ragaszkodik hozzá, akkor legalább a saját pénzén csinálja).
A másik pedig, hogy a fiadtól is szégyen, hogy felnőtt létére nem hallgatja meg az édesanyja tanácsait, pedig tudhatná, hogy ha valaki jót akar neki ezen a világon, az ő.Talán egyszer majd rájön, mikor a saját bőrén megtapasztalja.
A helyedben igenis kimutatnám a nemtetszésem a menyem felé(nem tenném szóvá, de nemis bájolognék), a fiadnak pedig remélhetőleg van annyi esze és tisztel téged annyira, hogy nem hagyja magát elvakítani a lila ködtől.Nem tini már.
válasza:Tehát, a menyed rossz eleve, mert:
-mást eszik, mint ti és ez téged frusztrál
-ideges volt az első gyereke pár hetes korában, és ez téged frusztrál
-gazdagabb a családja, mint ti és ez téged frusztrál
-gyakrabban zuhanyzik, mint te és ez téged frusztrál, de meg is tiltottad neki, hogy egy héten át, amíg vendégségben van, anynit zuhanyozzon, amennyi jólesik neki
-mindenki sznob és lenéző körülötte,mert több pénzük van, mint neked és ez téged frusztrál
És mindezen saját frusztrációid mellé, amit MAGADNAK KREÁLTÁL, lehet, hogy nem vett észre az utcán, te pedig ezért felhívtad és felelősségre vontad.
Én is letettem volna, ha nekiállsz pattogni a telefonban. Biztos, 100%-ig biztos, hogy nem vett észre?
Miért nem úgy hívtad fel, hogy "Gizike, nem vettetek észre, pedig itt állok mögöttetek 20 méterre, most mentél el mellettem! Gyertek vissza, igyunk egy kávét!"
A menyeddel, azon kívül, hogy másik ember, mint te és gazdagabb, mint te, semmi baj nincs a leírtak szerint. Magadat frusztrálod és kavarsz.
És ez szégyen.
válasza:Az egész történetben azt nem értem, miért nem volt képes a drága fiad kinyitni a száját, és elmondani nektek előre, hogy a párja ezt és ezt szereti enni, valamint amikor egy hétre jöttek, szintén előre megbeszélni veletek, hogy hoznak egy szobakutyát is?
Rögtön más lett volna a kapcsolat indítása, és talán most máshol tartanátok.
válasza: válasza:Ahogy az ember öregszik, a józan eszét vagy az empátiáját veszíti el?
Megismerkedem egy fiatal huszonéves nővel, de akárkivel, alap, hogy csirkés dolgot főzök. Amúgy semmit nem tudok főzni, de száz, hogy nem disznót csinálnék. Én speciel szeretem, de rengeteg húsevőt ismerek, akik azt pont nem eszik meg. A csirke semleges, univerzális. Tőled is megy egyébként az ő irányába a lenézés az idézőjeles "egészséges" kajái miatt.
válasza:és van, aki szerint a kérdező a szarkavaró? agyam eldobom...
Én minimálisra szorítanám a helyedben a nővel a kapcsolatot, ha látogatóba mentek - ők jönnek, nem kell bájologni, köszönsz, beszélgetsz a fiaddal, unokáddal és kész. Sajnos ismerem az általad leírt fajtát, aki szerint mindenki elmaradott paraszt, csak az ő családja és baráti köre a valaki, a többieket meg lesajnálja.
válasza:A sok fröcsögés között azért sok értelmes és megszívlelendő mondat is elhangzott.
Szerintem is a menyed képtelen a kulturált viselkedésre!
Viszont egyes dolgokat te reagáltál túl ill. túl érzékenyen.
Amit már valaki írt: ha egy hétre elmegyek valakihez és vinném a kutyámat, hát az a minimum minimuma, hogy ezt előre egyeztetem vele. És természetes, hogyha ott nincs a házban kutya, akkor odaérkezéskor megbeszéljük, hová szabad és hová nem szabad a kutyának be- és felmennie.
Ha nem eszem meg akármit, akkor ezt előre megbeszélem a párommal, hogy lehetőleg az édesanyja úgy főzzön, mert ez így mindenkinek kellemetlen volt. Itt a fiad még nagyobb hülye volt, mert ő nyilván tudta hogy másképp esztek ti, mint a párja, de képtelen lett volna ezt neked időben elmondani.
Templomba menés: igaz, én hívő ember vagyok, de szerintem normális embernek nem esik le a karikagyűrű az ujjáról, ha nem hívőként elmegy misére. Én, ha vendégségben lennék olyan családnál, akik templomba akarnak menni, gondolkodás nélkül elmennék vendéglátóimmal, akkor is, ha más felekezetűek, sőt, ha zsidók, muzulmánok lennének vagy éppenséggel buddhisták, sintóisták vagy hindu vallási közösség tagjai lennének, akkor is. Egyszerűen a vendéglátóim iránti tiszteletből. Nem kell nekem ezért kitérnem a magam hitéből/világnézetéből és átvennem az övékét.
A napi 3 zuhanyzásért viszont nem szóltam volna. Annak ellenére, hogy én is hülyének tartom, aki ilyet csinál, pláne ahol vendégül látják. Akármennyi lesz a vízszámla, úgy venném, hogy ez is a vendégem fogyasztása, mint az étel-ital.
Több alkalommal írtad, hogy a nászék sznobok ill. a rokonságuk sznob. Itt könnyen lehetséges, hogy te reagáltál túl érzékenyen a dolgokra. Én abból indulnék ki, hogy a menyemmel nem én fogok együtt élni, a nászékkal még látogatnunk sem kell egymást, úgyhogy felőlem bármilyen emberek lehetnek.
Szerintem azért benned is lehet egy jó adag kisebbrendűségi érzés. Akár az anyagi, akár a társadalmi státuszbeli különbségetek miatt.
Ha esküvőn egy részeg a 16 éves lányomat fogdosni akarta volna, apaként mindenképp nekiestem volna, de nem hibáztatnám emiatt a nászékat vagy a menyemet, amiért meghívták (ha utólag megtudták, valószínűleg nekik is kellemetlen volt).
A baba: amíg egész kicsi, addig a feleségek szoktak rendelkezni vele, de később (amikor már nem szopik) nyugodtan elvihetné a fiatok hozzátok a menyetek nélkül. Akkor a konfliktus kilőve. Ez a fiatoknak is eszébe juthatna magától. De ha nem, akkor négyszemközt javasoljátok neki.
Köszönés - nem köszönés: Nem voltunk ott és a fiad sem, tehát nem tudjuk, pontosan ki, mit vehetett vagy nem vehetett észre. Az elszomorító, hogy a fiad a menyed hazugságait készpénznek veszi. Egy dolog a szerelem, meg a rózsaszín köd, de érdemes lenne végiggondolni, miért lett olyan a fiad személyisége, hogy kritika nélkül hisz a feleségének - az édesanyjával szemben.
Én egyébként ilyen esetben nem hívtam volna föl a menyemet, hanem amikor a fiammal adódik lehetőség nyugodt körülmények között (lehetőleg nem telefonon) négyszemközt beszélni, akkor elmondanám, hogy volt egy ilyen eset is, és ez nekem nagyon rosszul esett.
Végül is a kérdésed az volt, mit tegyél.
Szerintem viselkedj óvatosan. Próbáld arrafelé terelni a kapcsolatot, hogy a fiad járjon a felesége nélkül hozzátok. Lehetőleg minél többször hozza az unokát is. Ha erre a fiatok nem nyitott, akkor nagy baj van. Ha nem képes a feleségére hatni, hogy elengedje a gyereket vele, az is nagy baj.
Ha a fiatok is elhidegül, szerintem ne őrlődj rajta. Talán később rájön, hogy rosszul tette, de ha sosem, az az ő baja. Legföljebb a 16 éves lányotokkal meg tudjátok beszélni ennek az esetnek a tanulságait. Talán ő normálisabb párt választ és az őtőle való unokáknak őszintén örülhettek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!