Nem szoktál néha kísértést érezni, hogy minél messzebb kerülj a családodtól?

Én alapjáratom szeretem a családom, de néha hatalmas kísértést érzek, hogy minél messzebbre költözzek tőlük. Már nem lakok velük, de sokszor úgy érzem, hogy így is túlságosan rámtelepednek. Állandóan hívogatnak, minden hétvégén elvárnák hogy meglátogassam őket, nem értik meg, hogy más programot is szeretnék, mint náluk ülni, és a tv-t nézni. Folyton faggatóznak, kéretlen tanácsokat adnak, és ha valamit nem úgy csinálok, ahogy ők szeretnék, akkor rosszallóan néznek rám, és hónapokig felemlegetik, ha valami rosszul sül el. 24 éves vagyok, de ők úgy néznek rám, mintegy nagy gyerekre, aki ráadásul hálátlan is, mert hogy milyen ritkán keresem őket. Testvéremről bezzeg egy rossz szavuk nincs, mert ő 200 km-re lakik, és így teljesen érthető, hogy ő nem tudja olyan gyakran látogatni őket. De miért olyan nehéz elképzelni, hogy nekem is van magánéletem, és nem akarom az amúgy is kevés szabadidőmet mindig velük tölteni?

Tényleg nincs más megoldás, mint hogy én is más városba költözzek? Azt ne írjátok, hogy beszéljek velük, ezerszer próbáltam, és csak sértődés lett a vége! Mit lehet csinálni ilyen szülőkkel?