Szenteste? Hol és kivel?

"Duzzoghatsz egyedül az anyukád lakásában, se összeköltözés, se pasi, se semmi."

Van családja, ahova mehet, ne "aggódj" miatta ennyire.:-) 22 évesen pedig bőven van lehetősége is rá, hogy egy normális srácot találjon magának, nem kell leragadnia annál, aki sz..rba se nézi.

Amit tenned kéne, leülni és komolyan elbeszélgetni a pároddal. Elmondani, hogy te úgy gondolod, azzal, hogy összeköltöztök, ti egy családként üzemeltek, lehet mondani, egyelőre mint élettársak.... Ez pedig azt jelentené, hogy első a ti családotok, tehát kettőtök jelenleg. Ezzel nem bántani akarod a szüleit, lesz alkalom a szüleivel együtt karácsonyozni, ugyanúgy, ahogy a te szüleiddel is együtt karácsonyozni, de 25-26-án, mivel a 24-e az a legszűkebb családé, vagyis a tiétek. Viszont ha ennyire anyuci szoknyájába kapaszkodva él a párod, akkor ezt nehéz lesz megértetned vele és nem akarok vészmadár lenni, de baromi sok mindennel meg kell majd még küzdened.

Nem olvastam végig a kommentjeidet, de azt igen, hogy a szilvesztert is lebeszélte nélküled. Na ez sem volt szép és ilyen "apróságokra" gondoltam. Neki természetes a szüleivel való folyamatos és szoros kapcsolat, neked viszont nem az. Alapvetően nem baj a szoros kapcsolat megtartása a szülőkkel, de addig a pontig, amíg a férj/feleség is rábólint. Amikor már terhes és túlzottan belefolynak a szülők a fiatalok dolgaiba, az már nem egészséges és le kell állítani.

Kérdező, a gyerekkori alapokon nyugvó kapcsolatodat át kellene felnőtt alapokra helyezni. Ehhez mindketten kelleni fogtok: neked felnőttként, egyenrangú félként kell a pároddal beszélni (nem pedig bólogató Jánosként, tessék végre a sarkadra állni!), neki pedig rá kell jönnie, hogy nem egy alárendelt emberrel beszél, hanem a párjával.

Költözz oda, ezer és egy dolog lesz, amiben egyeztetésre, megbeszélésre lesz szükség az egyszerű "milyen fogkrémet vegyünk"-ön át a "miért ide van téve az izé" kérdéseken át. Pillanatokon belül ki fog derülni, tud-e működni a kapcsolat. Őszintén szólva szerintem nem fog. Olvasd vissza a saját kommentjeidet úgy, mintha más írta volna. Ez így nem kapcsolat, ahogy írta is valaki, te csak punci és háztartási robot vagy.

"Én és a férjem is az én lakásomban lakunk és soha nem csap ilyen hisztit, mint te, el is gondolkodnék alaposan a kapcsolatunkon, ha így viselkedne, pedig mi 8 éve együtt élünk, ti viszont csak most költöztök össze."

Gratulálok, hogy sikerült egy hajléktalant kifognod, akinek dirigálhatsz.:D Nagy sz..rban lehettél, ha csak ennyi jött össze.

Mikor összeköltöztünk a férjemmel, anyósom azt mondta, hogy a Karácsony meghitt ünnep legyen. Mindenki töltse az ünnepet otthon. Szüleim nehezen fogadták el, de mikor már a fiam kicsi volt ők is belátták, hogy ne a "ródsózásról" szóljon.

Mikor a fiam megnősült, én is ezt adtam tovább. Töltsék együtt az ünnepet.Mióta megvan az unokám, a menyem hálásan emlegeti, hogy nyugalomban tudják tölteni az ünnepet.

Szenteste, 25-én mindenki otthon a szűk családdal, 26-án megyünk a menyem szüleivel a fiamékhoz. Az unokám is nyugiban játszhat, nem kell házról házra járnia, nyugodtan játszhat otthon, ők is élvezhetik az ünnepet.

Délután odamegyünk, svédasztal, besegítünk étellel, sütivel, ne kelljen a menyemnek a konyhában roboltolnia.

Nem a zabálásról szól az ünnep, együtt töltünk pár órát, játszunk a kicsivel és utána mindenki megy haza.

Igen, nehéz volt az első karácsony nélkülük, de még rosszabb lenne, ha tudnám, hogy az egyik családtól a másikig utazgatnának ünnep ürügyén és alig várnák, hogy vége legyen a vendégségnek.