Szenteste? Hol és kivel?

A legnagyobb gond az, hogy nem tisztel, nem szeret a "párod", kérdező... Uralkodik és dönt. Te pedig belemész és itt keseregsz (amúgy ezt pozitívabbnak tartom annál, hogy pl. elfojtod az érzéseidet és mosolyogsz. valami kis csíra, csak tenni is kéne), míg neki, gondolom, nincs semmi problémája a dologgal. Ez a te bajod, nem az övé...

Nos, én ezt nem nevezem igazi párkapcsolatnak.

Jó, nem tudok rólatok semmit és pont én szoktam bírálni azokat, akik valamit olvasva kitalálnak valamit, de tényleg elég durva, amiket írtál. Együtt kellene döntenetek ezekben a dolgokban.

Teljesen OK az, amit elterveztél, ahogy az is OK, ha valaki a szüleihez megy. De ha véleménykülönbség van, ezt tudni kéne kezelni, úgy, hogy nem harc van s győzzön az erőszakosabb vagy a kitartóbb, hanem hogy meg próbáljátok érteni a másikat.

MI a párommal az ő édesanyjához megyünk szenteste, mivel én már teljesen árva vagyok, egyetlen közeli rokonom nagyon messze van és az édesanyja anyám helyett anyám :) Karácsonykor szeretem a picit nagyobb családi kört, szinte egész életemben maximum egy ember volt körülöttem karácsonykor, de nagyon sokszor senki sem. Nagyon illőnek érzem a 3-4 fős kis karácsonyt. De megértem, ha valaki más, de a meghitt kettesben-karácsonyhoz két ember kell, nem megy, ha a másik mást akar.

A véleményünket azért mondjuk el.

S ha nem akarjuk látni a másik szüleit, akkor ne menjünk, ez nekem alap, de oké, ha valaki másképp gondolja. De udvariasságból, békeszeretetből jópofizni és túlélésre játszani karácsonykor, ez rosszul hangzik.

Ez az egész nem csak a szentestéről szól, hanem az egész kapcsolatról, és a te abban betöltött szerepedről. Ha 15 éves voltál, mikor összejöttetek, akkor valahol érthető, hogy többé-kevésbé gyerekként kezelt, akit ő irányít, csak éppen ez nem egy PÁRkapcsolat. Pláne, ha 22 éves felnőtt nő létedre is még ugyanígy tekint rád...A mostani konfliktus csak egy tünet, nem az alapprobléma.

Szerintem nagyon itt lenne az ideje tisztázni a pároddal, hogy miként képzelsz el te egy kapcsolatot, és ez mennyire egyezik az ő elképzelésével. Képes-e felfogni és elfogadni, hogy a közös döntés nem úgy néz ki, hogy ő dönt, te meg rábólintasz? Ha úgy is kellesz neki, hogy egyenrangú társ vagy, nem egy irányítható gyerek, akkor folytassátok, itt az első próbája a dolognak (mármint a szenteste-ügy.) Ha meg nem, akkor tényleg gondolkozz el, akarsz-e még hoszú évekig alárendelt szerepet játszani anyós és kisfia mellett.

Hát nem tudom.

Nekem nem úgy tűnik, mintha a párod egyenrangú félként kezelne, te inkább egy másodhegedűsnek/beosztottnak tűnsz mellette.

Ha eddig nem változott, ezután sem fog már.

Én így nem tudnék együtt lenni valakivel. :

Kedves Kérdező!

43 éves, családos férfi vagyok.

Nálunk a következő kompromisszum alakult ki (és úgy látom, nagyon sok más GYK-s válaszolónál is):

dec.24.: kettesben, otthon

dec.25.: egyikünk szüleinél

dec.26.: másikunk szüleinél

Bevallom, kíváncsian vártam a kommentjeidben, hogy hány éves vagy. Nos, a tavalyi karácsony már megmutatta, hogy ez a 29 éves fiú (NEM FÉRFI!!!) nem robbantható ki anyukája szoknyája mellől. És hogy hiányzik belőle a párkapcsolathoz szükséges kompromisszumkészség. Pl. annak a belátása, hogy nemcsak neki van anyja és családja, hanem a másik félnek is, aki ugyanolyan szívesen lenne ővelük, mint párod a sajátjával.

Viszont ha minden ünnepet a saját családjával tölt valaki, akkor mitől lesznek ők egy család???

Igen, kérdező, alapvetően te gondolod helyesen. Az más lenne, ha ő azt javasolta volna, hogy pár hét után még ne közösen karácsonyozzatok, hanem mindenki a saját szüleinél.

Az meg alapvető, hogy nem hívok senkit ebédre a párom megkérdezése nélkül. (Azt nem értem, hogyan lehetett ugyanígy tavaly szilveszterkor, ha csak most költöztetek össze.)

Én a helyedben most, ünnepek előtt nem borítanék, de január közepe táján, amikor már leszedtétek a karácsonyfát, végig gondolnám ennek a kapcsolatnak a jövőjét.