Az anyóssal mindig vigyázni kell?

5. Válaszolóval egyetértek és tapasztalat. Aki az elején nagyon kedves ott általában büzlik valami.

Anyósom állandóan azt fözte amit én szerettem ha boltba ment mindig hozott valamit de mikor a kapcsolatom a fiával komolyabbra fordult és érezte h nem ö van a fia életének középpontjában ott rúgott belénk ahol csak tudott. Mindenbe bele akart szólni. Sokszor odáig fajult a dolog h hónapokig nem beszélt vele a fia se. Aztán békülés és mikor anyós megint nyeregbe érezte magát megint kezdödött minden elölröl.

Nem a második anyád. Ideje lesz megtanulnod, hogy bizalmas dolgokat csak válogatott emberekkel beszélj meg. A valóság pedig az, hogy az embernek ha egy bizalmasa van, annak már örülhet. Ha a férjed a bizalmasod, az a legjobb.

Másoknak pedig soha (SOHA) nem adunk fegyvert a kezébe saját magunk ellen. Mi a fegyver? Az információ, mert az információ hatalom.

Ennek semmi köze az anyóskérdéshez. Ez az élet.

Még valami (az előző vagyok):

-nem számít, mamzi szerint hogyan kellene élnetek

-nem kell a pasidat kiszolgálnod

-nincs olyan, hogy a "nő dolga"

-nem kell megfeleltetned az életed senkinek, csak kettőtöknek

Oh, hogy ez milyen ismerős...

Én laktam anyósnál úgy 6 hónapot, talán kicsit többet. Én sem éreztem magam otthon, bár én nem is fogadtam a bizalmamba az anyós. Valahogy éreztem, hogy nem jó ötlet. Beszélgettem vele, meghallgattam, ha panaszkodott (mert panaszkodni imád), igyekeztem neki segíteni, mert ugye tisztában voltam vele, hogy az ő lakásában élek, az ő szabályai szerint. Csakhogy szép lassan olyan szinten rámtelepedett, hogy levegőt nem tudtam tőle venni. Nem vette észre magát, volt, hogy fél órán keresztül átöltözni nem tudtam, mert bejött, mondta, kiment, majd fél perc múlva megint jött és mondta. Nem zavarta, hogy épp a felvenni szánt nadrágommal a kezemben állam, ő csak mondta. Ez csak egy példa volt a sok közül, mindenbe bele akart szólni. Volt, hogy a páromat próbálta lehúzni nálam, és volt olyan is, hogy páromnak panaszkodott rólam mikor nem voltam ott. Szét akart minket szedni, már átlátom. Mikor besokalltunk, hazaköltöztünk az én édesanyámhoz, majd mikor már az anyagiak megengedték, albérletbe mentünk.

Én sem értettem, hogy miért vannak annyira oda az anyósoktól az emberek, meg voltam róla győződve, hogy ha megfelelően állsz hozzá, szeretni fog.

Fenéket....

Picikét árnyaltabb lett a kép. Változatlanul azt gondolom, hogy nem a mondanivalóddal, hanem a stílusoddal volt a gond (mittudoménhanyadik válaszoló voltam, az, aki sokat dumált), most viszont azt is látom, hogy anyósjelölt egyszerűen berágott rád, amikor leesett neki, hogy te nem az vagy, aki fényesre fogja nyalni a pici fia hátsóját. EZ a konkrét baja veled, és EZÉRT vagdosott a fejedhez régebbi dolgokat. Az előző generációban még mélyebben él a "nő dolga, hogy meleg vacsorával várja a zzurát", meg hasonlók - csak hát ez abból az időből maradt fenn, amíg a nők "cserébe" eltartottak voltak, csak házi/ház körüli munkát végeztek. Nah a lényeg, hogy kb. esélytelen, hogy anyuka fejében ez megváltozzon, de nem is kell. Azt viszont sürgősen le kell tisztázni (leginkább a párodnak, aki mint látom nem nagyon erőltette meg magát), hogy a ti dolgaitokba, a házimunka megosztásába... stb. neki nincs és nem is lesz beleszólása! Véleménye lehet, csak tartsa meg magának. Tudod, vélemény vs se.gglyuk...

Amit még el akarok mondani: ettől még lehettek ám jóban! Úgy értem anno otthon, a saját anyám is veszekedett velem, mégis őszintén szeretjük egymást. Anyósom is gondol másképp dolgokat, mint én, de ez természetes két felnőtt ember esetében. Nincs ezzel semmi baj, amennyiben helyén tudjátok kezelni a nézetkülönbségeket - és itt most a párodnak kellene intezkednie, hogy később ne legyen nagyobb a baj.

Van egy kis probléma a szövegértésetekkel!

"kicsit már rendszeretőbbnek kéne lennünk, mert mindketten folyton kupit hagyunk magunk után"

Egyelőre szó sincs arról, hogy fényesre nyalná a férje hátsóját, hanem éppen arról, hogy bevallottan baromira rendetlen ő is.

Kérdező, te ÖNMAGAD UTÁN mégis miért nem pakolsz el? Talán kedvet kapna a párod is, hogy ha azt látja, csak az ő dogai vannak szanaszerte.

De miért is tenné, ha erre neked sincs igényed?

Végülis egy egész sort tovább kellett volna olvasnod, hogy megértsd, amiről beszélek... de megértem, ha ez nehézséget okoz, tessék, segítek:

„…mert mindketten folyton kupit hagyunk magunk után. Ebbe meg beleszólt az anyós, hogy A HÁZIMUNKA A NŐK DOLGA, szóval A PÁROMAT NE PISZKÁLJAM, HA RENDETLENSÉG VAN. Én ezzel viszont egyáltalán nem értek egyet, megmondtam, hogy mi megosszuk a munkát.

Erre KIAKADT, HOGY NEM TESZEK MEG MINDENT A FIACSKÁJÁÉRT.”

Ha te ebből nem látod azt, hogy anyuka szerint a kérdező dolga, hogy kinyalja az ő pici fia fenekét, akkor nem a mi szövegértési képességünkkel van a gond…

Ill. megjegyezném, hogy a kérdezőnek nincs férje, és még azt is, hogy nem az volt a kérdés, hogy hogyan oldják meg ezt a „hatalmas” párkapcsolati krízist, miszerint rendetlenek…

Igen, mindig vigyázni kell. Főleg akkor, ha csak egy fia van. Ráadásul, ha cselédnek szán a fia mellé.

Mi csak együtt jártunk anno a férjemmel. A férjemnek volt egy pici saját lakása. (Én nem ott éltem) Anyósom már akkor szóvá tette, hogy miért nem járok át a fiára vasalni. Azt természetesnek vette, hogy a fia rendszerint nálunk evett. Erről ennyit.

Összefoglalva: te ott nem vagy otthon, ehhez szokj hozzá. Az az anyósék otthona. Amint van lehetősé, márpedig mindig van, költözzetek külön. Magatok után ti raktok rendet. A saját családi életeteket nektek kell kialakítani, abba nincs beleszólása másnak. Pakolni bárki képes, aki nincs 100%-n lebénulva.