Mit tegyek anyóssal?

Nekem elég egyszerű, döntsd el, hogy beszélsz-e vele (ha nem extrém durva a helyzet, mégiscsak a kicsi nagyanyja, valami alap kapcsolat azért lehet) s természetesen ne engedd be a mindennapjaidba, ha egyszer jó okaid vannak rá, hogy ne akard. Néha meglátogathat benneteket, ha megbeszélitek, vagy ti mentek, de sűrűnek nem kell lennie. Ha pedig olyan erősek az okok, hogy nyugodt lelkiismerettel a közelébe nem engednéd a gyermekednek, akkor továbbra se beszéljetek.

Igen, baj, ha csak a kicsi miatt mézesmázas, de vannak ilyenek, ez még nem fenyegeti nagyon az életetek nyugalmát. Te ezt látod, őt ismered, szépen megbeszéled a férjeddel, hogy mi merre és betartatjátok anyóssal a határokat. Nem tud beszivárogni, ha nem hagyjátok.

tudhassa, láthassa.... anyám....

Először is nem írod, mi a probléma, lehet, veled is gondok voltak, azért a haragszomrád. Másrészt adj esélyt, hiszen a nagymamának is joga van látni az unokáját. Nem kell, hogy állandóan elviseld, legfeljebb ha nem jössz ki vele arra az egy órára sem, amíg unokázik, kérd meg a férjedet, hogy vigye ő a nagymamához az unokát vagy amikor jön, arra az egy órára menj el otthonról és akkor nem zavar.

Egy konfliktushoz mindig két ember kell. Mindig fogsz találni valami apropót, hogy az anyósod bűnlajstromára húzz egy új strigulát.

Egy harmadikat, a férjedet viszont nem tudom megérteni. Másfél éve nem beszél a saját anyjával? Bravó!

S ha most időnként mégis szóba álltok, azt jelenti, hogy az anyja mégsem követett el megbocsáthatatlan bűnt.

Így aztán nem tudom megérteni, hogy a férjed ilyen fiává vált az anyjának.

Anndizsuzsi neked a gyk a játszótered????

Abban leled örömöd,hogy mindenkinek tapló módon beszólsz?

Isten tudja hányadik kérdésnél találkozom a hozzászólásoddal,de hogy mindegyikből süt a rosszindulat, és hogy egyiknek sincs haszna, az biztos.