Költöznétek egy udvarba az anyósékkal/ apósékkal?

Üljetek le és tisztázzátok le, hogy ki mit vár el. Ez máshogy nem fog menni, nem lehet eludvariaskodni a dolgot.

Tisztázni kell, hogy ki hogy gondolta:

- tulajdonviszonyotok. Akármilyen sz..r állapotban van, ami nincs a nevemen, arra egy fillért se költök! Mivel egyenlítik ki a testvér részét?

- közös-e a közmű, számlák? Ezt szeparálni kell, nem kérdés.

- tól -ig határok a kertrendezésben, állattartásban (kutya-macsek)

- zárható ajtók, mindenkinek saját kulcs a sajátjához...csak a sajátjához...

- vannak-e közös helyiségek?

- egymással szembeni elvárások: ha ti költöztök oda, evidens, hogy ha az öregek gondozásra szorulnak, akkor a ti saratok lesz minden, hiszen ti ott vagytok. Hol a határ náluk a segítség és a "hálátlan büdös kölökdolgozik egész nap és rám se néz csak reggel, meg este" között? illetve fordítva: lesz-e igényed ingyen babysitterre a nagyi formájában csak azért, mert közel van.

egy házat nem csak megkapni kell hanem felújítani, fenntartani is.

nem túl bölcs beleölni a pénzt olyan házba ami esetleg ténylegesen nem lehet igazán a sajátunk, s ezzel megfosztani ezzel a lehetőségtől magunkat hogy saját házunk legyen...

Egy percet ne gondolkozzatok, hanem költözzetek!

Anélkül, hogy belemennék most az örökös (... és már qrvára unalmas) anyós-meny problémákba, az a véleményem, hogy nem vérszerződést köttök, ha valamiért tarthatatlanná válna a helyzet, (mindegy kinek a hibájából) akkor léphettek tovább.

Legfeljebb annyit invesztáljatok a "próbaidő" alatt a házba, amennyit egy albérletért is fizetnétek.

(Festés, mázolás, egyes berendezések korszerűbbre cserélése)

Aztán majd meglátjátok!

(Bár szerintem is minden nehézség, megfelelő intelligenciával kezelhető)