Mit kezdjek anyósékkal akik utálnak engem?

Teljesen egyértelmű, hogy ha van rajtad sapka, az a baj, ha nincs, akkor az. Tökmindegy, mit csinálsz, miben segítenél, valami miatt nem bírnak, nem elégedettek veled. A véleményükre ne adj, a beszólásaik peregjenek le. Tudom, kevés tanács, de nincs más választás. Vagy megszoksz, vagy megszöksz...

Bevágódni abszolút ne akarj, ez általában ront a dolgon, csökkentsd minimálisra még a szóbeli érintkezést is velük. A menyasszonyod biztosan melléd áll, ha elmondod neki, hogy ez a taktikád. Hiszen ezt nem lehet bírni.

Az ilyenekre az élet spontán szokott megoldást hozni: vagy a gyerekek születésekor alakul ki egy békeállapot, vagy történik valami, amit te oldasz meg, és akkor kicsit leszállnak rólad.

"Minden vasárnap el kell menni hozzájuk ebédelni."

Miért is? Mi lenne, ha nem mennél, mert abból áll a családi ebéd, hogy téged "macerálnak", meg veled okoskodnak, kötekednek, osztják az észt és a kéretlen tanácsokat?

Én nő vagyok, ha velem így viselkednének a párom szülei, eszem ágában nem lenne minden héten elmenni hozzájuk, mert azt a kevés szabadidőmet szeretem úgy tölteni, hogy jól érezzem magam, feltöltődjek, olyanokkal legyek, akinek élvezem a társaságát, nem lehúzni próbálnak érzelmileg. Megbeszélném a párommal, hogy ő nyugodtan menjen hozzájuk minden héten, ha szeretne, de nekem évente pár alkalom, a családi ünnepek bőven elég találkozás lenne velük, ha így állnának hozzám.

Mondjuk a menyasszonyodat sem értem, mert ha az én szüleim ekéznék a páromat, ráadásul ok nélkül, tuti, hogy nem üldögélnék ott szó nélkül, fülem-farkam behúzva, pedig kifejezetten nyugis, béketűrő, nem konfrontatív személyiségnek tartom magamat, meg más is engem.

Szerintem meg lehet úgy is mondani a véleményünket valamiről őszintén, és lehet úgy reagálni kritikára, hogy nem bántjuk meg a másikat, nem vagyunk tiszteletlenek, de kiállunk saját magunkért, vagy a párunk mellett.

Hát én nem mennék ebédelni hozzájuk többet, az biztos.

Ha pedig a menyasszonyom azt mondaná, hogy kibírom azt a pár órát, akkor visszakérdeznék, hogy miért kéne nekem azt kibírni?

Nem akarlak elkeseríteni, de ha a menyasszonyod nem áll ki kőkeményen melletted és eltűri, hogy a vőlegényét (akit elvileg nagyon szeret) így cseszegessék a szülei, akkor ő nem fog melletted állni később sem, amikor szükség lenne rá. Márpedig egy házasságban nagyon fontos az összetartás, a másik melletti kiállás (pláne, ha a párunkat IGAZSÁGTALANUL!!! bántják).

Èn a helyedben tuti nem tűrném el ezt senkitől, nem mennèk soha töbnet, ha ők jönnek, akkor tüntetőleg elvonulnék.

A menyaszörnyet szólítsd fel, hogy sürgősen állítsa le az anyjáékat, és ha a nejed szeretne lenni, itt lenne azt ideje hogy melletted álljon! Szerintem :)

Ja, ès mikor majd kirohad alóluk a szar autójuk, remélem nem tèged fognak vele megtalálni :D

Nem mennék hozzájuk addig, amíg nem fogják be a szájukat. Nem vagy te a lábtörlőjük! Én legközelebb megmondanám, hogy többet dolgozok naponta, mint amit ők valaha lenyomtak egy hét alatt, felállnék, megfognám a párom kezét és közölném, hogy most hazamegyünk. Lesz tátogás meg sértődés, de többször nem fog előfordul ez a cirkusz. Előtte érdemes elmondanod ezt a menyasszonyodnak hogy készülni tudjon lelkileg az asztalborításra, ne érje váratlanul, hanem teljes egyetértésben tudjatok felállni és hazamenni.

A menyasszonyod pedig álljon a sarkára, ha most sem tud kiállni értetek, mi lesz, ha lesz gyerek? Állandóan mindent úgy kell majd csinálni, ahogy mások mondják??

4-es válaszolónál a pont! Szerintem is a menyasszonyodnak kellene kiállnia melletted, és itt most én sem arra gondolok, hogy vesszen össze a saját szüleivel, de tudnia kellene racionálisabban kezelnie a helyzetet.

(Saját sztori: barátomat is piszkálták a szüleim, és a háta mögött is ócsárolták, én meg közöltem velük, hogy fogadják el a tényt, hogy vele vagyok és kész. Kis ideig még voltak nézeteltéréseink a szüleimmel, de utána már meg is kedvelték.

Előtte viszont a karácsonyi ebédekre se jött el velem barátom a szüleimhez, hanem egyedül mentem, teljes mértékben megértettem barátomat, nem akartam ilyen kellemetlen helyzetbe hozni. Egyedül mentem, láttam az egész rokonságon, hogy riadtan néznek rám, mennyire nyugodt és jókedvű vagyok a párom nélkül is, mert hát mindenkinek "illik" vinnie ilyenkor a párját. Mi ezt másként láttuk és így volt jó. Azóta sincs se anyós se após probléma egyik oldalról sem, mindenki jóban van mindenkivel. :))

Menyasszonyodnak kellene kicsit megértőbbnek lennie és a szüleivel beszélnie erről, hogy fontos vagy neki és nem szeretné ha téged bántanának.

Remélem sikerül megoldanotok mihamarabb ezt a problémát!

24/L

Biztos, hogy nem mennék hozzájuk. Ha meg folyamatosan be akarsz vágódni, azzal csak nyeregben érzik magukat.

"Bizonyítottak" eleget ahhoz, hogy ne keresd a társaságukat.

Egyébként ha az én szüleim, ilyen nyíltan lenéznék és piszkálnák a férjemet, én nem hagynám szó nélkül.

Próbál pártatlan lenni??? Aztán mire fel? Az Ő szülei talán próbálnak normálisan viselkedni?

Ez annyira bírom: nem akarok balhét, nem akarom megsérteni őket, mégis csak a szüleim, kibírod azt a pár órát... Én biztos nem bírnám ki, mint ahogy nem is bírtam.

Az én kapcsolatom sem indult felhőtlenül a párom családjával és én nem is mentem hozzájuk. A párom meg engem választott, anyósomék meg belátták és azóta jóban vagyunk. Mondjuk ez egy happy end sztori és sajnos ritkán végződik így, de nekem szerencsém volt.

Én már biztos rég nem mennék hozzájuk, ha 2-3 éve ez menne. Én azt is értem, hogy a barátnőd szerint ki lehet bírni azt a pár órát, de mi a fenéért akarnám kibírni, meg még jó pofát vágni hozzá, ha ennél jobban is eltölthetem az időt otthon egyedül, vagy akár másokkal.

De ha mégis hajlandó lennék a saját érzéseimmel szembemenni, és az állandó csesztetés ellenére is megjelenni a családi ebédeken, akkor minden beszólásuk után elkezdenék teljesen nyugodt hangnemben, indulatok nélkül, póker arccal olyan kérdéseket feltenni nekik megjegyzéseik kapcsán, amivel szembesítem őket azzal, hogy hülyeségeket beszélnek, és nincsenek értelmes érveik.

"Hát alig dolgoztok valamit. Majd megtudnád ha rendes munkahelyen dolgoznál."

"Miért gondolják, hogy nem egy szervizben alkalmazottként, hanem saját családi vállalkozásban autókat szerelni, időnként több, mint napi nyolc órában nem munka?"

Ha meg kitartanának amellett, hogy ez nem meló, akkor vigyorogva mondnám, hogy nem, ez tényleg inkább hobbi és szórakozás, szóval baromi szerencsésnek érzem magam, hogy normálisan megélek a hobbimból, dolgoznom nem kell hozzá. :-)))

Nyilván nem ismerem a barátnőd szüleit, a körülményeiket, a múltjukat, az anyagi helyzetüket, csak találgatok, de simán el tudom képzelni, hogy esetleg pont azért fikáznak folyamatosan, mert ők lehúztak valahol életet, vagy legalább pár évtizedet "egy rendes munkahelyen", anyagilag nem túl jól megbecsülve, és nem könnyű nekik azzal szembesülni, hogy más meg 23 évesen megél egy családi vállalkozásból, nincs kötött munkaideje, főnöke, és igaz, hogy nem kevés melóval, de jobban keres, mint aki egy "rendes munkahelyen" húzza az igát X éve.

"Meg a kedvencem, hogy ilyen erős autóval nem lehet biztonságosan közlekedni. Biztos, hogy balesetezni fogok vele és ezzel a lányukat is veszélyeztetem."

"Ha egy olcsóbb, középkategóriás és valamivel gyengébb karosszériájú autót vezetnék ugyanazokkal a képességekkel, ugyanolyan körülmények között, szerintünk mitől lennénk nagyobb biztonságban az utakon?"

Szóval ahelyett, hogy átmennék védekezőbe, csak kérdeznék, kérdeznék, kérdeznék.

Vagy még az is egy opció lenne, hogy ha már az X. alkalommal fújják ugyanazt, amiről már párszor elmondtam a véleményemet, álláspontomat, akkor kíváncsi tekintettel, csodálkozó arckifejezéssel csak hallgatnám őket, és abszolút semmit nem reagálnék, ha befejezték a mondókájukat, és közben olyan arckifejezést vágnék, mint aki udvariasan próbálja leplezni, hogy komplett idiótáknak tartja őket, hogy évek óta ugyanazon a dolgokon lovagolnak.

Az ilyen emberek jellemzően addig űzik ezeket a játszmákat, amíg azt látják, hogy egy kicsit is ki tudnak billenteni a lelki békédből, az igazságtalan kritika hatására te mész át védekezőbe, te próbálsz magyarázkodni, értelmes érveket felhozni, amik aztán leperegnek róluk, te próbálod elfogadtatni magad velük, te érzed magad kínosan, vagy legalábbis kellemetlenül, mikor reálisan nézve valójában nekik kéne.

Ha látják, hogy semmifajta érzelmi reakciót nem váltanak ki belőled a beszólásaik, előbb utóbb leszállnak rólad, mert elunják, és az értelmét veszti számukra az egész, vagy ha kicsit értelmesebbek is, még arra is van esély, hogy rájöjjenek, hogy saját magukból csinálnak hülyét a viselkedésükkel.