5 hete szültem, anyósom meg kirakta a macskákat. Már elegem van belőle, most mégis mit kéne reagálnom?
Sziasztok!
Először is kezdem azzal, hogy van 2 cicánk meg egy kutyánk. Mindegyikük oltott (teljes oltási programmal rendelkező), ivartalanított, teljességgel szobatiszta, rendszeresen ápolt és szépen gondozott állat, igazi családtagok ők is. A macskák kizárólag szobacicák, benti macskák, sose voltak udvaron.
Na már most, anyósom vidéki, az a fajta, akinél "az állatnak kint a helye". Már a terhességem alatt morgott az állatainkra, különösen a két macskára, hogy el fogok vetélni miattuk, meg biztosan betegen születik majd meg a babánk, de akkor még le tudtuk állítani.
Viszont miután megszületett a kisfiunk, és anyósom ideköltözött kb 2 hete "segíteni", azóta nagyon nehéz vele és már kezd elegem lenni.
Napi szinten azzal jön, hogy a gyerek allergiás lesz miattuk a szőrre, meg hogy a macskák megkarmolják, megharapják, sőt, a kedvence azzal riogatni, hogy "meg fogják fojtani álmában a kicsit", mert direkt ráülnek majd a mellkasára vagy az arcára és megölik... múltkor kitalálta, hogy a kisfiam ha letüdőzi a macskaszőrt, akkor tüdőgyulladást kap és abba hal bele... előtte meg azt játszotta, hogy asztmásak leszünk a cicák miatt... Ja, ha nem veszem észre, rendszeresen bezárja a macskákat a wc-be, vagy lecsukja őket a pincébe, múltkor egy teljes napot töltöttek odalent, mire rájuk akadtam és mivel ott nincs nekik alom, így kényszerből az egyik cica belepiszkított a virágládába, anyósom meg egyből jött, hogy "Na ugye! Nem is szobatiszták, megmondtam én, ezek a dögök mindent összesz.rnak!" de hát ha egyszer nincs nekik alom, ahová el tudnák végezni a dolgukat, persze, hogy szegények kínjukban a virágföldet használják...
Nagyon sokszor el lett neki magyarázva, hogy a macskák családtagok nálunk, ne kezelje őket így. Látszólag meg is érti, de aztán ugyanúgy csinálja tovább.
De ami most a legjobban kiverte a biztosítékot nálam, hogy reggel fogta és a megkérdezésem vagy tudtom nélkül egyszerűen kitette a két benti macskát az udvarra! Sose voltak még kint, azt se tudták szegénykék, hogy mi van. A kutyánk meg kinti, ugye és mivel őt menhelyről fogadtuk örökbe, már felnőtt korában, nem igazán sikerült összebarátkoztatni a macskákkal. Lényeg a lényeg, a kutyánk borzasztóan megkergette a két cicát, felűzte őket a fára, az egyik cica meg is sérült egy kicsit (nem vészes, csak egy kis horzsolás, már lekezeltem neki), de borzasztóan haragszom! Mondtam anyósnak, hogy csak fél órára szeretnék ledőlni, ennyit kértem, hogy fél óráig bírjon magával, amíg egy szemhunyásnyit alszom, erre ő kivágja az udvarra a két cicát, miközben tudja jól, hogy ezek benti cicák! Azt mondta, azért tette ki őket, mert félt, hogy kárt tesznek a gyerekben, de én meg arra keltem , hogy a kutya torkaszakadtából ugat odakint, miközben mindkét szobamacska sokkos állapotban gubbaszt fent a fán és keservesen nyávognak.
Anyós szerint túlreagálom, ezek csak "koszos macskák", semmi bajuk nem lesz attól, hogy ki lettek téve egy kicsit, de miért nem érti meg, hogy ezek nem csak egyszerű macskák, hanem a mi házi kedvenceink? Idejön és rendezkedik, mindent jobban tud, a fiamat is ne így fektessem, hanem amúgy, mindenbe beleszól, de azt még elviselném, na de hogy a macskákat kidobta az udvarra a kutyához, ez nagyon felbosszantott!
Első dühömben megkértem, hogy legyen kedves és menjen haza, mert nekem ez így nem segítség, hogy csak még több problémát okoz nekem ezzel a viselkedéssel. Erre anyós is felhúzta magát, és elkezdett velem kiabálni, hogy mi az, hogy nekem a macskáim fontosabbak, mint a családom, meg hogy a macskákat ezek szerint előbbre tartom mint őt, "az a két pákosztos bolhafészek" nekem fontosabb, mint a saját gyerekem, mert különben figyelembe venném, mi a jó a fiamnak, és már akkor elajándékoztam vagy elaltattam volna "azokat a dögöket", mikor kiderült, hogy terhes vagyok, de én azóta is a gyerek életét kockáztatom az állatok miatt!
Nagyon összevesztem vele! Felöltöztettem a gyereket, bevágtam a babakocsiba és megmondtam neki, hogy most elmegyek sétálni a kicsivel, mire hazajövök, már ne legyen itt! A férjem az előbb hívott telefonon, hogy az anyja sírva hívta őt fel azzal, hogy "kidobtam őt a macskák miatt", és hogy lehettem ilyen... a férjem szerint nem kellene állatok miatt összevesznem az anyjával, azt mondta, hogy nem volt szép, hogy az anyja kirakta a macskákat, de nem történt semmi baj, szerinte is túlreagáltam a dolgot és azt mondja, bocsánatot kéne kérnem az anyjától! Azt mondja, szerinte csak a kialvatlanság meg a hormonok miatt vagyok ilyen túlérzékeny és ennyire "bolond", és nem kéne ebből ekkora problémát csinálni! Szerintem viszont nincs igaza, az anyja semmibe vesz mindent, amit kérek vagy mondok és csak az a jó neki, amit ő gondol! Én nem hiszem, hogy én tartoznék ezek után bocsánatkéréssel! Szerintetek? Vagy tényleg túlreagálom?
utolsó:
egy ismerős, aki már nem barát azt hitte, velem mindent megtehet.
lett egy cicám. aki nagyon félénk, még több, mint két év után is, és elbújik, ha valaki jön.
ismerős nem szereti a macskákat.
na, cica alig két hete volt itt, még előlem is bújt, nemhogy a látogatók elől.
mentünk valahova, épp megérkeztem máshonnan, csináltam egy kávét. ismerősék akkor érkeztek. mondom, de épp kész a kávé. mondják, nem baj, idd meg.
mondom, akkor addig gyertek be.
Gyere ki te, mi nem megyünk be, mert ott a cica.
közöltem, én meg nem megyek ki, és rájuk csaptam az ajtót.
hozzáteszem, a tesójáékhoz, ahol 3 macska és egy kutya van, járnak, ott nem merik azt mondani, hogy nem megyünk be, gyere ki te, mert ott a cica...
nem is vagyok velük barátok már.
a macska itt lakik, akinek nem tetszik, ne jöjjön,én se fogok miatta másokhoz alkalmazkodni.
Mobdjuk itt a friss kismamával teljesen egyet értettem, de itt az utolsó hozzászólók picit lehet tényleg túlzásba viszik a pörgést.
Én megértem a vendégeket is, akikről szó volt a fentebbi történetekben. Nem kell mindenkinek szeretni az állatokat. Szerintem barátságokat megszakítani azért, mert a cica fél óra erejéig nem alhatna a kanapŕn, hanem mondjuk fogom és addig beviszem aludni egy másik szobába, rácsukom az ajtót, még jobb is neki, hiszen nyugton van. Nekem is van cicám, de ha valaki olyan jön, aki nem szereti őket, akkor szépen felviszem az emeletre a szobámba, hadd aludjon ott. Szerintem mindebnek megvan a normális mértéke...
utolsó, akkor ne jöjjön.
de nehogy már én megyek ki kávézni, álldogálva, mert ők nem hajlandóak betenni a lábukat, mert van egy cica, aki úgy elbújik, hogy én, a gazdája nem találom meg...
és azt pláne hogy magyarázod, hogy bezzeg máshova, ahol három macska és egy kutya van (ja, és még egy másik közös ismerőshöz, ahol szintén van cica, kutya is), simán bemennek, és nem merik azt mondani, hogy nem megyünk, gyere te ki a lakásodból?
ez bizony annyi volt, hogy azt hitték, velem mindent meg lehet csinálni. de ez már az utolsó csepp volt a pohárban amúgy is.
Ha te mondod. :)
Mint már mondottam, engem ez annyira sosem zavart. Nem tartom egy emberellenes cselekedetnek. :)
Én magamból indulok ki, meg a barátaimból. Egyik párnak pl van egy nagy kutyája, bent a lakásban. Az istennek nem lehet leszoktatni róla, hogy ugráljon. Már két pulcsimat és egy nadrágomat tépte ki a körmével, és bizony én is megkértem őket, hogy legyenek kedvesek a kutyát elzárni ha megyek. Nincs hetente 10 ezer ftom uj ruhákra, amiket a kutyájuk tönkretesz...
A cica meg. Hát lehet, hogy nem szeretnék ha a ruhájuk macskaszőrös lenne. Van máaik baráti pár macskával, ahová én is csak olyan ruhában megyek, ami a láogatás után kb kuka.. még az italomba is beleszáll a macskaszőr náluk, undorito... simán lehet, nálad is mocsok van és ezért nem akaródzik nekik bemenni...
Nézd, az emberek nagyjából azzal alakítanak ki baráti viszonyt, aki hasonlóan gondolkodik, mint ő.
Van egy baráti házaspár, akikkel összejárunk. Nem állattartók, de egy pillanatig sem zavarja őket, ha a cicc belegömbölyödik az ölükbe. 30 éve járunk össze.
A másik pár elmaradt, mert már-már hisztérikussá váltak, ha megjelent a macska.
Van barátom, akihez már én sem megyek, mert féltem a kutyájuktól, nagytestű, agresszív farkaskutya volt, és van barátom, szintén nagytestű farkaskuttyal, akivel együtt ette a 4 éves unokám a csokitortát.
Aranyosak voltak, mondjuk a barátaim lecseszték a kuttyot, a gyereket, minket is, de azért jót nevettünk a végén.
206os: a cica az említett esetkor három hete volt itt, tőlem is félt, elbújt.
említett emberek egyszer nem voltak itt, amikor már volt cicám, következtetésképpen fogalmuk sem lehetett, hogy van-e szőr, és mennyi, meg milyen a lakás cicával.
azt hitték, majd én elviselek mindent.
kettő, mondtam volna, hogy addig elzárom a cicát? szegénykém rettegett tőlem is, elbújt előlem is, nem lett volna szükség elzárásra, mert meg se találták volna. még most, két és fél év után is fél a látogatóktól, ott tartunk, hogy ha van itt valaki, akkor már nem feltétlenül bújik el, hanem a szoba másik sarkából méregeti. simogatásról szó sem lehet, azt csak nekem hagyja.
Kérdező! Azóta hogy alakult az életetek? Én nagyon kíváncsi vagyok.
Köszi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!