Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Anyós, após » 5 hete szültem, anyósom meg...

5 hete szültem, anyósom meg kirakta a macskákat. Már elegem van belőle, most mégis mit kéne reagálnom?

Figyelt kérdés

Sziasztok!


Először is kezdem azzal, hogy van 2 cicánk meg egy kutyánk. Mindegyikük oltott (teljes oltási programmal rendelkező), ivartalanított, teljességgel szobatiszta, rendszeresen ápolt és szépen gondozott állat, igazi családtagok ők is. A macskák kizárólag szobacicák, benti macskák, sose voltak udvaron.

Na már most, anyósom vidéki, az a fajta, akinél "az állatnak kint a helye". Már a terhességem alatt morgott az állatainkra, különösen a két macskára, hogy el fogok vetélni miattuk, meg biztosan betegen születik majd meg a babánk, de akkor még le tudtuk állítani.

Viszont miután megszületett a kisfiunk, és anyósom ideköltözött kb 2 hete "segíteni", azóta nagyon nehéz vele és már kezd elegem lenni.


Napi szinten azzal jön, hogy a gyerek allergiás lesz miattuk a szőrre, meg hogy a macskák megkarmolják, megharapják, sőt, a kedvence azzal riogatni, hogy "meg fogják fojtani álmában a kicsit", mert direkt ráülnek majd a mellkasára vagy az arcára és megölik... múltkor kitalálta, hogy a kisfiam ha letüdőzi a macskaszőrt, akkor tüdőgyulladást kap és abba hal bele... előtte meg azt játszotta, hogy asztmásak leszünk a cicák miatt... Ja, ha nem veszem észre, rendszeresen bezárja a macskákat a wc-be, vagy lecsukja őket a pincébe, múltkor egy teljes napot töltöttek odalent, mire rájuk akadtam és mivel ott nincs nekik alom, így kényszerből az egyik cica belepiszkított a virágládába, anyósom meg egyből jött, hogy "Na ugye! Nem is szobatiszták, megmondtam én, ezek a dögök mindent összesz.rnak!" de hát ha egyszer nincs nekik alom, ahová el tudnák végezni a dolgukat, persze, hogy szegények kínjukban a virágföldet használják...


Nagyon sokszor el lett neki magyarázva, hogy a macskák családtagok nálunk, ne kezelje őket így. Látszólag meg is érti, de aztán ugyanúgy csinálja tovább.


De ami most a legjobban kiverte a biztosítékot nálam, hogy reggel fogta és a megkérdezésem vagy tudtom nélkül egyszerűen kitette a két benti macskát az udvarra! Sose voltak még kint, azt se tudták szegénykék, hogy mi van. A kutyánk meg kinti, ugye és mivel őt menhelyről fogadtuk örökbe, már felnőtt korában, nem igazán sikerült összebarátkoztatni a macskákkal. Lényeg a lényeg, a kutyánk borzasztóan megkergette a két cicát, felűzte őket a fára, az egyik cica meg is sérült egy kicsit (nem vészes, csak egy kis horzsolás, már lekezeltem neki), de borzasztóan haragszom! Mondtam anyósnak, hogy csak fél órára szeretnék ledőlni, ennyit kértem, hogy fél óráig bírjon magával, amíg egy szemhunyásnyit alszom, erre ő kivágja az udvarra a két cicát, miközben tudja jól, hogy ezek benti cicák! Azt mondta, azért tette ki őket, mert félt, hogy kárt tesznek a gyerekben, de én meg arra keltem , hogy a kutya torkaszakadtából ugat odakint, miközben mindkét szobamacska sokkos állapotban gubbaszt fent a fán és keservesen nyávognak.

Anyós szerint túlreagálom, ezek csak "koszos macskák", semmi bajuk nem lesz attól, hogy ki lettek téve egy kicsit, de miért nem érti meg, hogy ezek nem csak egyszerű macskák, hanem a mi házi kedvenceink? Idejön és rendezkedik, mindent jobban tud, a fiamat is ne így fektessem, hanem amúgy, mindenbe beleszól, de azt még elviselném, na de hogy a macskákat kidobta az udvarra a kutyához, ez nagyon felbosszantott!


Első dühömben megkértem, hogy legyen kedves és menjen haza, mert nekem ez így nem segítség, hogy csak még több problémát okoz nekem ezzel a viselkedéssel. Erre anyós is felhúzta magát, és elkezdett velem kiabálni, hogy mi az, hogy nekem a macskáim fontosabbak, mint a családom, meg hogy a macskákat ezek szerint előbbre tartom mint őt, "az a két pákosztos bolhafészek" nekem fontosabb, mint a saját gyerekem, mert különben figyelembe venném, mi a jó a fiamnak, és már akkor elajándékoztam vagy elaltattam volna "azokat a dögöket", mikor kiderült, hogy terhes vagyok, de én azóta is a gyerek életét kockáztatom az állatok miatt!


Nagyon összevesztem vele! Felöltöztettem a gyereket, bevágtam a babakocsiba és megmondtam neki, hogy most elmegyek sétálni a kicsivel, mire hazajövök, már ne legyen itt! A férjem az előbb hívott telefonon, hogy az anyja sírva hívta őt fel azzal, hogy "kidobtam őt a macskák miatt", és hogy lehettem ilyen... a férjem szerint nem kellene állatok miatt összevesznem az anyjával, azt mondta, hogy nem volt szép, hogy az anyja kirakta a macskákat, de nem történt semmi baj, szerinte is túlreagáltam a dolgot és azt mondja, bocsánatot kéne kérnem az anyjától! Azt mondja, szerinte csak a kialvatlanság meg a hormonok miatt vagyok ilyen túlérzékeny és ennyire "bolond", és nem kéne ebből ekkora problémát csinálni! Szerintem viszont nincs igaza, az anyja semmibe vesz mindent, amit kérek vagy mondok és csak az a jó neki, amit ő gondol! Én nem hiszem, hogy én tartoznék ezek után bocsánatkéréssel! Szerintetek? Vagy tényleg túlreagálom?



2016. szept. 12. 13:45
 171/227 A kérdező kommentje:

Hű, eltűnök pár órára és azonnal elszabadulnak az indulatok? Na, szép. :)


Nyugodtan lehet sértegetni, sárral dobálni, anyósom is próbálkozott vele az elmúlt 2 hétben, ti már nem tudtok olyat írni, amitől kiakadnék. Tőle is megkaptam tegnap, hogy a "koszos macskáim" fontosabbak, mint a gyerekem, a terhességem kezdete óta hallgatom, hogy az állatainkkal veszélyeztetem a kicsi épségét, egészségét, de lám, a gyerekünk még mindig él, virul, hála az égnek teljesen jól van és kitűnő egészségnek örvend. Anyósom 9 hónap + 5 hét alatt nem érte el nálam, hogy el legyen távolítva innen a házi kedvenceink, szóval nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy biztosan nem a gyakorin hőbörgő "ősanya" és a 41%-os "anyósrajongó" fogja sikerre vinni ezt a hadjáratot. :D


Mellesleg megnyugtatom a kedves háziállat-ellenes, anyós-párti társaságot, hogy a kisfiam egy pillanatig nincs háttérbe szorítva a cicák mellett, természetesen ő az első mindenben és nem éri semmiféle hátrányos megkülönböztetés. Az állataink pedig mindhárman jól szocializált, intelligens és kifejezetten jól nevelt jószágok, teljes mértékben alkalmasak a kulturált együttélésre. Nem, nem gyilkolják meg a kisfiamat álmában, nem törnek össze semmit, nem rágják meg a gyerek játékait, nem harapnak, nem karmolnak, nem törnek-zúznak, nem csinálnak se koszt, se rumlit, nem idézik meg Lucifert a pokolból. De komolyan. Sima, egyszerű házi cicákról beszélünk, akik évek óta velünk élnek, és soha nem csináltak semmi rosszat. Elhihetitek, hogy ha egy pillanatig úgy láttuk volna a férjemmel, hogy a legcsekélyebb veszélyt is jelentik a kisfiunkra, nem engedtük volna őket a gyerekszoba közelébe se.


De nem magyarázkodom senkinek. Aki szerint az állat nem való a házba, az tartsa kint a sajátját. Nálunk attól még ez a rendszer, itt a cicák bent vannak - eddig is bent voltak és ezután is bent lesznek. Ennyi. :)

2016. szept. 13. 12:46
 172/227 anonim ***** válasza:
2%

Ha rám célzol, mint "ősanya" (:D), kérlek, másold be, hol hőbörögtem, vagy hol írtam bármi olyat, amit az anyósod a fejedhez vágott.:-) Egyelőre én fogalmazok itt a leghiggadtabb és szabatosabb módon. Örülök, hogy a kisfiad egészséges, annak különösen, hogy nem hülyézted le az orvosodat a toxoplazmózis-teszt miatt, holott, ugyebár, lehetetlen, hogy megfertőződtél volna. Ennek ellenére 99%-ig biztos vagyok benne, hogy a teszt kimutatta, hogy átestél már a fertőzésen.

Remélem, azért a szükséges óvintézkedéseket (amiket a végzett állatorvosok is javasolnak:-)) megtetted, pl. egyelőre nem engeded be a macskákat felügyelet nélkül a babához. Érvet nem sikerült a családtagok rangsorolására vonatkozóan előhozni, de ezt már megszoktam, különösen az ősanyázóktól.:-)

2016. szept. 13. 13:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 173/227 anonim ***** válasza:
95%

Ja, volt itt az elején egy válaszoló, aki gyerek versus házikedvenc problemát látott a kérdésedben. Most sem értem miért.


Sokfélék vagyunk. Van, aki alapból nem szereti az állatokat, és az nem is érti, hogy "egy koszos" macsek miért is lenne fontos. Őt még meg is értem.


Van, aki tart állatot, de "annak kint a helye". Az ilyen rosszabb, és ezt nem értem. Én azért tartok állatot, mert szeretem, ha a közelemben van. Örömöt okoz nekem. Ha kizárom az életemből, akkor minek tartani?


De a legrosszabb az, aki bedilizik, amikor gyereket vár, és az addig kényeztetett házikedvenctől szabadulni akar. Na, az ilyet végképp nem értem.


Az én gyerekemnél most több az állat, mint amikor nem volt unoka. Mert tudatosan arra akarja nevelni a gyerekét, hogy szeresse az állatokat.

2016. szept. 13. 13:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 174/227 anonim ***** válasza:
99%
Én csak azt nem értem miért olyan hihetetlen hogy tényleg léteznek ilyen emberi lények akiknél a szép szó egyszerűen nem használ csak ha már hangosabb az ember.
2016. szept. 13. 13:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 175/227 A kérdező kommentje:

Nem hoztam érvet a családtagjaim rangsorolására? :D Jaj, te jó ég. Nos, ez talán azért történhetett így, mert a családtagjainkat nem rangsoroljuk. :) Nálatok ez a szokás? Rangsor első helyén áll az egyik gyerek, második helyen a másik gyerek, harmadik fokon a szüleid, negyedik fokon a férj és így tovább? És mi alapján rangsorolsz? Első helyen a legkisebb (mert ő a legpicikébb, legcukibb) vagy a legnagyobb (mert ő az elsőszülött) gyerek áll? Tényleg érdekel. :)


Nyilván nem hülyéztem le az orvost, ez egy fontos vizsgálat, és természetesen a kisbabám egészsége érdekében elvégeztettem, bár az orvos is mondta, hogy mivel benti cicákról van szó, kicsi rá az esély, hogy tőlük bármit is elkaphatnék. Ettől függetlenül megcsináltuk a tesztet, mert jobb félni, mint megijedni.


Tényleg kár ebbe belemenni. Igen, megtettük a szükséges óvintézkedéseket. Nem, a macskák természetesen nem mehetnek felügyelet nélkül a pici közelébe, a babaszobából is ki vannak csukva, pláne akkor, ha nem vagyunk ott, kérlek, nyugodj meg, nem vagyok teljes mértékben alkalmatlan vagy felelőtlen szülő. De ezek a cicák attól még ugyanúgy a mieink, ugyanúgy családtagként vannak kezelve és szeretve - és NEM, ettől még nincsenek előrébb a "rangsorban", mint a kisfiam -, viszont ők már a baba születése előtt is velünk éltek, és ezen a fiam érkezése sem fog változtatni semmit.

2016. szept. 13. 13:13
 176/227 anonim ***** válasza:
98%

Nem értelek. Mi a csudáért lovagolsz a toxoplazmuson? A toxoplazmus a magzatra veszélyes. A kérdező már szült, van egy 5 hetes egészséges gyereke.


Anyós viselkedése a problemája, erről szól a kérdés.

2016. szept. 13. 13:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 177/227 anonim ***** válasza:
98%

Ráadásul, ha a férjed nővére állatorvosnak tanult, felvilágosíthatná az anyját, hogy hülyeségeket beszél.

Persze, gondolom anyós nem hiszi el neki..

2016. szept. 13. 14:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 178/227 anonim ***** válasza:
94%

OFF: Amikor újszülött voltam, mellém befeküdt a macskánk. Le is vagyunk fényképezve, ahogy a kiságyban együtt alszunk. Nem feküdt rám, nem fojtott meg ;) A macskák ugyanúgy érző lények, mint az ember. Ráadásul abban az időben még az oltás se volt túl nagy "divat", főleg nem a különböző szűrések, tehát én egy oltatlan, féreghajtatlan macskával nőttem fel. Nincs állatszőr-allergiám, és az állatokat azóta is imádom.

30N

2016. szept. 13. 14:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 179/227 anonim ***** válasza:
93%
Hát ez az! Én is cicákkal nőttem fel, kinti-brntiekkel, se oltva, se semmi nem voltak..valahogy mégis túléltük a tesómmal. Meg még hányan...
2016. szept. 13. 14:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 180/227 anonim válasza:
80%
Nem tudok jobbat javasolni,mint az előttem lévők, de velünk is hasonló van. A nagyim (azaz anya anyukája) folyton szekálja anyut, hogy nem így neveled a gyereked, ez nem jó, az nem jó, elcseszed a gyerekeid stb. Nagyi nagyon messze, külföldön él így csak apukám látogatja néha, anyával meg telefonon tartja a kapcsolatot, de olyankor ha nem összevesznek, akkor csak nagyon megbántja, ezért a nagyival beszélni se beszélünk sokat. Ha meg bezélünk akkor jön az, hogy a halálomat várjátok, imádkoztok, hogy haljak meg, és ehhez hasonló hisztiket hallgatunk. Amikor nagyi( vagy bárki más, volt már rá példa, idegenek is) beleszól a gyereknevelésbe, akkor anya megmondja neki, hogy figyelj majd én megoldom, és eldöntöm, hogy legyen a jobb, pedig nem értem mit szólnak be neki, legjobb anya. A párodat nem fogod tudni meggyőzni, hogy az anyukája, nagyon ellenszenves veled kapcsolatban, nem fogja tudni felfogni, hogy az őanyukája? á biztos nem. Hárman beszéljétek meg, csak addig ne fajuljon, hogy a párod az anyós oldalára áll és őt támogatja.
2016. szept. 13. 14:56
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!