5 hete szültem, anyósom meg kirakta a macskákat. Már elegem van belőle, most mégis mit kéne reagálnom?
Sziasztok!
Először is kezdem azzal, hogy van 2 cicánk meg egy kutyánk. Mindegyikük oltott (teljes oltási programmal rendelkező), ivartalanított, teljességgel szobatiszta, rendszeresen ápolt és szépen gondozott állat, igazi családtagok ők is. A macskák kizárólag szobacicák, benti macskák, sose voltak udvaron.
Na már most, anyósom vidéki, az a fajta, akinél "az állatnak kint a helye". Már a terhességem alatt morgott az állatainkra, különösen a két macskára, hogy el fogok vetélni miattuk, meg biztosan betegen születik majd meg a babánk, de akkor még le tudtuk állítani.
Viszont miután megszületett a kisfiunk, és anyósom ideköltözött kb 2 hete "segíteni", azóta nagyon nehéz vele és már kezd elegem lenni.
Napi szinten azzal jön, hogy a gyerek allergiás lesz miattuk a szőrre, meg hogy a macskák megkarmolják, megharapják, sőt, a kedvence azzal riogatni, hogy "meg fogják fojtani álmában a kicsit", mert direkt ráülnek majd a mellkasára vagy az arcára és megölik... múltkor kitalálta, hogy a kisfiam ha letüdőzi a macskaszőrt, akkor tüdőgyulladást kap és abba hal bele... előtte meg azt játszotta, hogy asztmásak leszünk a cicák miatt... Ja, ha nem veszem észre, rendszeresen bezárja a macskákat a wc-be, vagy lecsukja őket a pincébe, múltkor egy teljes napot töltöttek odalent, mire rájuk akadtam és mivel ott nincs nekik alom, így kényszerből az egyik cica belepiszkított a virágládába, anyósom meg egyből jött, hogy "Na ugye! Nem is szobatiszták, megmondtam én, ezek a dögök mindent összesz.rnak!" de hát ha egyszer nincs nekik alom, ahová el tudnák végezni a dolgukat, persze, hogy szegények kínjukban a virágföldet használják...
Nagyon sokszor el lett neki magyarázva, hogy a macskák családtagok nálunk, ne kezelje őket így. Látszólag meg is érti, de aztán ugyanúgy csinálja tovább.
De ami most a legjobban kiverte a biztosítékot nálam, hogy reggel fogta és a megkérdezésem vagy tudtom nélkül egyszerűen kitette a két benti macskát az udvarra! Sose voltak még kint, azt se tudták szegénykék, hogy mi van. A kutyánk meg kinti, ugye és mivel őt menhelyről fogadtuk örökbe, már felnőtt korában, nem igazán sikerült összebarátkoztatni a macskákkal. Lényeg a lényeg, a kutyánk borzasztóan megkergette a két cicát, felűzte őket a fára, az egyik cica meg is sérült egy kicsit (nem vészes, csak egy kis horzsolás, már lekezeltem neki), de borzasztóan haragszom! Mondtam anyósnak, hogy csak fél órára szeretnék ledőlni, ennyit kértem, hogy fél óráig bírjon magával, amíg egy szemhunyásnyit alszom, erre ő kivágja az udvarra a két cicát, miközben tudja jól, hogy ezek benti cicák! Azt mondta, azért tette ki őket, mert félt, hogy kárt tesznek a gyerekben, de én meg arra keltem , hogy a kutya torkaszakadtából ugat odakint, miközben mindkét szobamacska sokkos állapotban gubbaszt fent a fán és keservesen nyávognak.
Anyós szerint túlreagálom, ezek csak "koszos macskák", semmi bajuk nem lesz attól, hogy ki lettek téve egy kicsit, de miért nem érti meg, hogy ezek nem csak egyszerű macskák, hanem a mi házi kedvenceink? Idejön és rendezkedik, mindent jobban tud, a fiamat is ne így fektessem, hanem amúgy, mindenbe beleszól, de azt még elviselném, na de hogy a macskákat kidobta az udvarra a kutyához, ez nagyon felbosszantott!
Első dühömben megkértem, hogy legyen kedves és menjen haza, mert nekem ez így nem segítség, hogy csak még több problémát okoz nekem ezzel a viselkedéssel. Erre anyós is felhúzta magát, és elkezdett velem kiabálni, hogy mi az, hogy nekem a macskáim fontosabbak, mint a családom, meg hogy a macskákat ezek szerint előbbre tartom mint őt, "az a két pákosztos bolhafészek" nekem fontosabb, mint a saját gyerekem, mert különben figyelembe venném, mi a jó a fiamnak, és már akkor elajándékoztam vagy elaltattam volna "azokat a dögöket", mikor kiderült, hogy terhes vagyok, de én azóta is a gyerek életét kockáztatom az állatok miatt!
Nagyon összevesztem vele! Felöltöztettem a gyereket, bevágtam a babakocsiba és megmondtam neki, hogy most elmegyek sétálni a kicsivel, mire hazajövök, már ne legyen itt! A férjem az előbb hívott telefonon, hogy az anyja sírva hívta őt fel azzal, hogy "kidobtam őt a macskák miatt", és hogy lehettem ilyen... a férjem szerint nem kellene állatok miatt összevesznem az anyjával, azt mondta, hogy nem volt szép, hogy az anyja kirakta a macskákat, de nem történt semmi baj, szerinte is túlreagáltam a dolgot és azt mondja, bocsánatot kéne kérnem az anyjától! Azt mondja, szerinte csak a kialvatlanság meg a hormonok miatt vagyok ilyen túlérzékeny és ennyire "bolond", és nem kéne ebből ekkora problémát csinálni! Szerintem viszont nincs igaza, az anyja semmibe vesz mindent, amit kérek vagy mondok és csak az a jó neki, amit ő gondol! Én nem hiszem, hogy én tartoznék ezek után bocsánatkéréssel! Szerintetek? Vagy tényleg túlreagálom?
Először is, nem igazán értem, mire gondolsz mellébeszélés alatt, hiszen mindenre válaszoltam, amit kérdeztél tőlem. :) Ellenben te nem válaszoltál arra, hogy nálatok hogyan is működik ez a "családi rangsorolás", pedig erre továbbra is nagyon kíváncsi lennék. :)
Igen, kiírtam egy bő fél oldalas kérdést a macskákról, mert ez volt az utolsó csepp a pohárban, ez többször is elmondtam. Nem a macskák jelentették a fő problémát, de annyi sérelmem gyűlt össze az elmúlt 2 hét alatt, hogy végső soron a macskák után jutottam el odáig, hogy erről kérdést is írjak ki, igen. Ez nem jelenti azt, hogy a macskák kizárása nagyobb latba esne, mint az, hogy anyós betápszerezte a gyereket, elhiheted, hogy azon is felhúztam magam, nem is kicsit, de akkor még több türelmem volt, a férjem is folyamatosan nyugtatgatott, és akkor még nem éreztem szükségét, hogy ide jöjjek tanácsot kérni. Az, hogy téged speciel mi bosszant fel jobban, a te dolgot. Mindenkinek más a tűrőhatára, mindenki máson borul ki jobban. Az az eset is dühített, de azt is leírtam, hogy a férjem utána beszélt az anyjával, és nem fordult elő többször, hogy tápszert adott volna a picinek. Egyetlen egy alkalom volt csak, hogy ilyet csinált, míg a macskákat ezzel szemben rendszeresen lecsukta a pincébe, vagy bezárta a mellékhelységbe! Többszöri kérés ellenére is! A tápszert - kérésünk után - soha többé nem erőltette. Ezért ezen mit problémáztam volna? Szóltunk neki és befejezte: ergo ebből nem volt többé probléma. A macskák miatt viszont hiába szóltunk többször is, ugyanúgy csinálta. Ez volt itt a különbség! Továbbra sem a macskák "lelkivilága" volt a gond, hanem az, hogy szóltunk neki, több alkalommal is konkrétan megkértem valamire, és ő semmibe vette a kérésemet!
Ami a fára mászást illeti, nem tudom, mit nem lehet azon megérteni, hogy ezek benti macskák. Nekik igenis életidegen a fára mászás, mert ahogy azt a kérdésben is írtam, soha nem voltak még odakint! Egyszer sem. Továbbá nyilván nem ez akasztott ki, hanem az, hogy kis híján széttépte őket a kutyánk, hála a drága anyósomnak, aki képtelen volt tiszteletben tartani a kérésemet!
"Az külön lehengerlő indok, hogy "ők már régóta velünk élnek" - talán, mire a macskák elpusztulnak, a gyerek is eljut a megbecsülés eme szintjére.:D"
Lehengerlő indok vagy sem, ez egy tény. A macskáink évek óta élnek itt és biztos nem fogom őket kitenni csak azért, mert kisbabám született. Miért tenném? Hiszen teljesen jól megférnek egymás mellett, és szerintem attól a fiamnak semmivel nem jut kevesebb szeretet, mert esetleg kisállatokat is tartunk. Továbbra sem értem, miért gondolod azt, hogy a gyerek nincs nálunk megbecsülve, vagy hogy a macskák előrébb valóak lennének, mint a kisfiam, de azt hiszem, kár is lenne beléd a szó. :) A kisfiamat mindennél jobban imádom, a macskákat és a kutyust is szeretem, a férjembe pedig a mai napig szerelmes vagyok, de nyilván te, aki a családod tagjait is kizárólag csak "rangsor" alapján vagy képes "szeretni", ezt nyilván sosem fogod megérteni. :)
Nem magyarázkodom a továbbiakban, részemről befejeztem. Örülök, hogy az anyósom végre hazament, nincs szükségem helyette másik stresszforrásra. :)
181 :D
Nekünk is volt cicánk, aki -amíg teherbe nem estem- benn lakott a házban. Nagy dilemma volt nálunk is, hogy kitegyük-e az udvarra, így utólag látom, nagyon helyes döntés volt. A macska imádott kinn lenni. Először nagyon sajnáltam, de minden macskatartó tisztában van vele, hogy bizony hullik a szőre. Imádják a tiszta ruhát, rátelepednek, a fene sem akart örökösen macskaszőrt szedegetni. Különösen egy bébi ruhájáról. Még 12 évet megélt az udvaron, imádtuk.
Nálunk a családi rangsor a gyerekekkel kezdődik...
Kedves kérdező, szerintem a férjednek van igaza, mind a ketten feltúráztattátok magatokat az anyóssal. ..Meg szerintem nem is a macskadolog a fő probléma itt.
Kérdező, azért nem èrti, mert egy állatutáló barom.
Mèg szép, hogy nem válik meg egy állattól valaki, plàne több év után, mert jön a baba.rengeteg gyerek nőtt fel állatok mellett...pl én is. S még csak ragyogó
Na, még csak ragyogó tisztaság se volt.
Egyáltalán nem reagálta túl, meg hormonok, stb.
Én is totàl kiakadtam, pedig nem is szültem...
én meg azt kívánom neked, utolsó, hogy költözzön be hozzád valaki, legyen a nyakadon, és hisztizzen neked, szarja le a te szabályaidat, stb biztos örülnél neki.
vajon mitől kialvatlan, meg stresszes a kérdező, ha a mama akkora nagy segítség???
Akárhogy nézem,itt a macskák előbbre valók a babanál. Jól írta valaki,hogy még a felsorolást is velük kezdi.
Ráadásul a kérdező lekezelő stílusa magaért beszél.
Azt pedig ne felejtsd el kérdező,hogy lesz még a gyerek ovis és iskolás és bizony jól jönne a mama segítsége amikor érte kell menni vagy szülői értekezletre mész és addig vigyázni kellene rá,stb.
De biztosan a te szuper hiper intelligens cicáid ezt is megoldják. Majd vigyáznak a gyerekre.
189! Ha a kedves mama még évekkel később is ezen fog pörögni, mikor aktuális lesz az ovi/suli és addigra sem lesz képes belátni, hogy ebben a szituban nem neki volt igaza, akkor ott komoly gondok vannak (valahol buksitájékon). Ha emiatt nem hajlandó majd vigyázni a gyerekre, akkor neki meg a saját igaza fontosabb, mint az unokája, erre nem gondolsz?
Egyébként van jó pár olyan család, ahol nincsenek nagyszülők, mégis megoldják. Sőt, bár lehet ez számodra már sci-fi kategória, de léteznek egyedülálló szülők is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!