Normális az anyósom?

Tök fura, de néha amikor a tesóm meglátogat az unokahúgommal napközben és megkér, hogy csinálnék-e nekik fincsi palacsintát, amit szoktam, akkor azt mondom hogy igen. És 3 órával később mikor megérkeznek, már várja őket a palacsinta. Biztos gáz, hogy én szeretek másnak örömet okozni. Pofám leszakadna és elsüllyednék szégyenemben, ha elfelejteném, hogy valamit nem szeret a másik, pedig még mondta is.

3 napja rendeltem a páromnak kaját, még aludt. Én meg elfelejtettem, hogy a két nagyon hasonló étel közül az egyiket nem szereti és a rosszat rendeltem meg. Megette, mert nem finnyás, de szarul éreztem magam, hogy nem jót "csináltam".

Hát, ja..ez biztos elég fura lehet annak, aki önző módon leszarja, hogy a másik mit szeret és mit nem.

Én megértelek, mert nálunk is hasonló a felállás. Anyu alapból tisztaságmániás. Ha megyünk, akkor meg aztán ragyog minden és 1 héttel előtte már kérdezgeti mit főzzön.

Anyóséknál kaja gond sose volt, de rettentő rendetlenek. Áll a kosz a fürdőtől a konyháig mindenhol. Nem szokás levenni cipőt a szőnyegen sem, egy csomószor dzsuvás a fiókból elővett villa és sorolhatnám.

Pedig anyám egy nagyon egyszerű falusi asszony, anyós fővárosi diplomás nő, de nem tudok mit tenni. Mit mondjak, hogy hm, izé, bocsi, de takaríts már ki? Nem vagyunk olyan közvetlen viszonyban.

Én sose mentem bele konfliktusba. Ismerem, tudom milyen. Így mindig viszek babának plédet, néhány textil pelust, a kicsi kanalát, poharát. Próbálok felkészült lenni.

Javaslom neked is.

Kérdező, ne vedd fel, a válaszolók többsége valószínűleg maga is ilyen gondos anyós.

Én olyan se veled, se nélküled kapcsolatban állok anyóssal.

Mivel a kedves édesanyám csak sertéshúst engedett enni egész fiatalkoromban, a baromfitól sokáig rosszul voltam, allergiás reakciókat mutattam tőle.

Anyósék épp, hogy sertést nem esznek, de az én kedvemért akárhányszor lemegyek, a mai napig vesz külön karajt, és azt rántja ki nekem, méghozzá legelőször, hogy csirke közelébe se kerüljön, pedig szerencsére már rég hozzászoktattam magam, elmúlt az érzékenységem :)

Ők egyszer jöttek fel hozzánk látogatóba, 5 éve, mert messze laknak. Bár sertésből készítettem a húslevest, mert akkor még csak ahhoz értettem - egyébként jóízűen megették -, a második fogásnál nem csak arra figyeltem, hogy csirkemellet rántsak nekik, hanem 5féle köretet szolgáltam fel.

Hogy miért?

Anyósom csak a rizst szereti. Apósom imádja a sült krumplit is. Én ragaszkodom a párolt zöldséghez is ilyenkor, kell a vitamin. Thai jellegűt szoktam enni, de após fejre is állt volna a bambuszrügytől, nem szerettem volna, hogy csak nézze, neki meg ne jusson valamiből, így készült magyaros változat is. A férjem nagyon szereti a rösztit, persze került az asztalra savanyú is.

Mindenki maximálisan elégedett volt - én meg hulla, így sajnos desszertre már nem futotta :D

Akkoriban a tésztás kaják futottak nálunk nagyon, szóval eredetileg bolognai volt betervezve hétvégére, de apósom olyat nem eszik meg, náluk ilyenkor mindig húsleves, rántott hús készül.

Akkor voltam 21 éves, tehát szerintem nem kell nagymamának, meg a családi élet középpontjának lenni ahhoz, hogy az ember oda tudjon figyelni a vendégei igényeire.

Anyám sosem fogadott vendégeket, nem volt előttem példa, mégis alapvető dolognak érzem, semmibe nem kerül egy kicsit figyelmesnek lenni!

Itt egyáltlaán nem arról van szó, hogy mit ehet, és mit nem egy szoptatós anyuka, hanem arról, hogy ha vendégünk érkezik, meghallgatjuk, mit szeretne, és nem tömjük olyannal, amit ne enne meg -pláne nem hagyjuk éhezni!

[link]

Olyan vagy, mint a mostani kismamák többsége.Úgy gondolod, hogy Egyedül veled esett meg, hogy teherbe estél és szoptatsz. Ezért hisztis, és követelődző vagy. Úgy gondolom, hogy ez sem a babának,sem a párkapcsolatnak nem tesz jót. A gyerek pedig megérzi a feszültségedet, és az útálatodat. Mindet vissza fogod kapni a gyerekedtől, amiket most másnak adsz.

Nem is olvastam végig a kommenteket, csak az első lapról néhányat. Itt sztem a legtöbb válaszoló az anyós oldalára állt, mert szerintük zsigerből gyűlölöd.

A véleményem: anyósod nem lehet teljesen százas, ha 2 hetes babával elvárta, hogy ti utazzatok...lehet szó volt erről későbbi kommentekben, de nem olvastam. És akkor nem is látta az unokáját, míg ti oda nem vittétek? Ez sem egyértelmű. Az epres dolgot én sem értem. Ettem eperjoghurtot, most epret is, igaz 9 hos a babám már, de sztem ennyire túlparázni nemn kell. Mit nem adnék, ha az én anyósom egyszer így kitenne magáért egy ebéd miatt...vagy hogy egyáltalán eszébe jutott volna, hogy gyerekágy alatt főz valamit...ha az egesz lakasa nem koszos, budos stb akkor egye fenr az ágytakarót. Nem ismerem anyosodat, de a leirtak alapján annyira rossz nem lehet azert, hacsak nincs tobb okod ra, hogy ennyire idegesít.