Utál az anyósom. Mit tudnék tenni, hogy ne utáljon?

Még mielőtt rámegy a házasságotok, költözzetek el albérletbe. Tudom, pont azért költöztetek oda, hogy ennyivel jobban jöjjetek ki az építkezés végére, de én inkább visszaköltöznék a félkész házba, mint hogy ezt elviseljem.

Feleséged mit szól az állandó negatív duruzsoláshoz?

Az anyós ilyen. Azért anyós.

Te voltál a hülye. Soha, de soha nem szabad három napnál többel anyóssal egy fedél alatt tölteni. Ez alapszabály.

Vannak olyan emberek, akik mindenben képesek hibát találni, és keresnek is. Ezen te nem tudsz változtatni, ha ők egyszerűen ilyenek, vagy alap járaton sem vagy nekik szimpatikus.

Én felnőtt emberként biztosan nem változtatnék magamon - ha egyébként én normális hozzáállásúnak és viselkedésűnek tartom saját magamat - csak azért, hogy másvalaki megszeressen. Vagy szeressen olyannak, amilyen vagyok, vagy ne - innentől nem érdekel.

Ezt a helyzetet ki kell bírnotok - vagy minél előbb elköltözni, de tényleg alapszabály, hogy soha ne lakj együtt anyósékkal, apósékkal huzamosan.

Ha pedig tudod, hogy csak szukálódni képesek, akkor kiegészítem azzal is, hogy olyan keveset találkozz velük, amennyit csak tudsz.

Koma, férfiként írom, menekülj!

Az anyóssal való kapcsolatod annál jobb, minél messzebb vagy tőle. Ezt nagyon komolyan írom. Húzzatok el onnan.

Húzzatok el, mielőtt mindketten belebetegedtek.

Egyébként nem kell nyelni, de a kedves párod helyében én már rég koiosztottam volna anyámékat, és olyan gyorsan mennék onnan, ahogyan csak lehetne. Akkor költözzünk később, de ljünk nyugiban.

TE pedig semmit nem tehetsz, SOHA nem fogadnak el.