Anyósom csak szerintem "orvosi eset"?

Ha nem is élvezem, de kifejezetten megmosolyogtat az anyósom. Bármit, bármilyen (értékű) ajándékot viszünk a férjemmel már előre tudjuk és mantrázzuk az ajándékozás utáni "köszönetét", ami így szól: így is kell csinálni, nem kell nekem már drága ajándékot venni!

Már a hosszú évek alatt megszoktam és tudom, hogy ez nem rossz indulat. Ő is szeret adni, a kis nyugdíjából minden alkalommal mindenkit meglep. Csak dédunokából van tíz...

Szerintem anyósod sem akar Titeket megbántani, legalábbis, ami az ajándék kommentálását illeti. Egyszerűen így tud dolgokat tudomásul venni, nem jön ki más a száján. Ne foglalkozzatok vele, így kell elfogadni, vedd úgy, hogy "kis ügy".

A romlott, vagy kétes kinézetű elemózsiát azonnal visszaadnám azzal a kikötéssel, hogy Ő se fogyassza el, főleg, ha a lejárati dátum olvasható.

Más esetben- ha nem lehet az adományról lebeszélni -, legfeljebb kidobod.

Viszont soha ne mérgelődj, tudom, hogy idegesítő sokszor, de hidd el, "kis ügy".

Van ilyen rokon. Kaját/sütit sem stivesen eszünk nála, mert tuti romlott cuccokból van. Ő 69 éves. Van vagy 4(!!!) fagyasztója dugig, egyedül él már vagy 10-12 éve. Jobb nem tudni, hogy mi és mióta van benne (pl több éves szaloncukor), amit karácsonykor kivesz, osztogat, ami maradt, visszateszi ( olyan csomagolásút/márkájút már nem lehet kapni).

Megoldás? Itthon megy a kukába. Csak azt kell túlélni, amit ott kínálgat.

Ja, és ha kap valamit ( pl tusfürdő), akkor megvárja, amíg lejár a szavideje, utána (??? Miért???) elajándékozza.

Nyugi! Ti is pont ilyenek lesztek.

(Ha megéritek ezt a kort.)