Tényleg nem vészes, amit csinálnak?

A párom szüleiről lenne szó. A párom 30 éves, évek óta nem lakik a szüleinél. Eleinte, mikor hozzám jött, az ő kocsijukkal, csak 20 km-es táv, de mindig fel kellett hívnia a szüleit (25-6 évesen), ha ideért hozzám. Akkor azt hittük, csak a kocsi miatt aggódnak, azonban a helyzet azóta sem változott. Azóta összeköltöztünk és 3 órányira lakunk tőlük. Mivel sokminden a régi otthonunkhoz köt, a párom maszek munkái, család..stb., 2-3 hetente hazajárunk. Ezt viszont a párom szülei nagyon sérelmezik, szerintük nem kellene ennyit hazajárni, mert nagyon veszélyes az út (szinte végig autópálya), könnyen történhet velünk valami az úton. Mindig, ha pl felérünk a lakásunkba egy otthoni látogatás után, fel kell hívni a párom anyját, különben állítólag nem tud aludni, mert azt hiszi, valami biztos történt a fiával. A hétvégén otthon voltunk, és mikor este visszaértünk a lakásba, megcsörgettük a telefonját, erre a párom apja visszahívta a páromat, biztos felért-e, túl korán odaértünk, nem-e csak kamuból csörgette, közben meg még oda sem értünk, csak meg akarjuk őket nyugtatni. Nálam valahol itt szakadt el a cérna, így is unom már a minden alkalmas csörgetgetést, hívogatást. Ráadásul akárhányszor ottvagyunk náluk, mindig elmondják, hogy veszélyes az út, ne járjunk annyit haza, nehogy balesetünk legyen. Bevallom, nekem mostanában amúgy is szorongásos betegséggel kell orvoshoz járnom, nehezen viselem a beszólogatásokat és már kezdek az úton félni, kezdek félni a hazajárástól, sőt már az autóvezetéstől is, amit korábban határozottan élveztem. Állandóan eszembe jut, hogy ne fessük az ördögöt a falra, különben megjelenik és az is, hogy létezik önbeteljesítő jóslat és ha ennyit magyarázzák, hogy nehogy meghaljunk egy balesetben (persze, nem így mondják, de ez a lényege), előbb-utóbb megfogunk. Mikor a páromat kértem, hogy állítsa le erről a szüleit, mert már kezdek félni az autóban a fülembe ültetett negatív gondolatok miatt, csak leteremtett engem, hogy ne foglalkozzak ezzel és kész, de nekem ez nem megy. Szerinte én reagálom túl, szerintem meg a szülei. 30 éves embernek miért kell a szüleit hívogatnia, ha hazaért egy 3 órás útról?! Miért traktál azzal minket az anyja, hogy különben nem tud aludni, mert fél, hogy történt a fiával valami baj?! Csak szerintem túlzás ez és én reagálok túl érzékenyen rá? El kellene engednem a fülem mellett ezeket?