Vendégségbe ételt vinni magammal?

Nem akarok beleszólni, de egy glutén és laktózérzékeny vegetáriánus egyébként sem eszik sokkal többet, mint a savanyúság:D

Viccet félre téve, valószínűleg húsételek lesznek rizzsel és burgonyával, én vinnék magammal rántott gombát vagy valamit, ami jó a körethez.

sztem ne vigyél semmit, az nagyon kínos lenne elsőre.

ha megkínálnak, mondod, hogy nem eheted. süss pl vmi sütit v ilyesmi, és akkor abból eszel és kedvesség is

Látom, a panír a kedvenc kaja.

Egyébként én kézen fognám azt, aki szerint semmiség, és elvinném a háziorvosomhoz, immunológusomhoz, hogy magyarázza már el az orvosoknak, hogy miért nem lesz egy kicsitől bajom.

Valószínűleg annyit tennék ebben a helyzetben, hogy megkérném a páromat, hogy kérdezze meg a szüleit, hogy lesz-e bármi olyan ennivaló, amit én is megehetek ilyen étrendi megkötések mellett.

Ha azt mondják, hogy igen, akkor nem vinnék semmit magammal, legfeljebb tényleg valami saját készítésű sütit egyfajta gesztusként.

Ha az mondják, hogy nem lesz, és kitartanak amellett az álláspontjuk mellett, hogy "hogy finnyás vagyok és majd ők megmutatják milyen a jó étel stb.", akkor azt kérdezném meg, hogy ebben az esetben gondoskodjak-e valami ennivalóról saját magamnak, mert tényleg tartanom kell a diétámat, és nem szeretnék sem pluszt terhet róni rájuk, sem esetleg kellemetlen helyzetbe hozni őket amiatt, hogy nem tudok majd enni velük.

Ezek után ha ők maguk mondják, kérik azt, hogy igen, vigyek valamit, akkor minden rendben, megoldódott a kérdés, mert ezek után már nyilván nem kell kellemetlenül éreznem magam, ha én majd mást eszem a közös asztalnál, nem úgy, mintha előzetes megbeszélés nélkül veszem elő az otthonról hozott dobozomat, ami azért tényleg furcsán venné ki magát egy közös étkezésnél, vendégségben.

Ha viszont azt mondják, hogy ne vigyek, akkor csak valami "titkos vésztartalékot" vinnék magamnak, de semmilyen körülmények között nem ennék ebből a többiek előtt az asztalnál, csak legfeljebb a barátom szobájában később, ha tényleg éhen maradok, és hosszabb ideig maradunk, esetleg ott alszunk (azt nem derült ki a kérdésedből, hogy így tervezitek-e).

Otthon indulás előtt, vagy ha hosszabb az utazás, akkor nem sokkal érkezés előtt mindenesetre ennék pusztán annyit, hogy se éhes ne maradjak, se annyira ne lakjak jól, hogy ne tudjak rendesen enni náluk, ha végül van mit.

Szóval ha azt mondanák, azt üzennék a barátommal, hogy nem szükséges nekem gondoskodni ennivalóról, akkor azt enném a közös étkezés során, az asztalnál köztük ülve, amit abból a választékból megehetek. Ha csak pl. rizs v. főtt krumpli savanyúsággal, vagy bármi egyéb, akkor azt enném meg jóízűen.

Ha pedig történetesen legrosszabb esetben úgy járok, hogy tényleg nincs semmi, amit ehetnék, akkor elüldögélnék olyan kedvesen mosolyogva, fesztelenül az üres tányér mellett, miközben ők esznek, mintha szerintem ez így tejesen természetes lenne.

Ha ettől kínosan éreznék magukat, bármi módon szóba hoznák, akkor megnyugtatnám őket, hogy semmi gond, igazából amúgy sem vagyok éhes, tényleg ne csináljanak ebből gondot.

Nekem ez azért tűnne a lehető legjobb megoldásnak minden alternatíva végiggondolása után, mert így gyakorlatilag akárhogy alakul végül a helyzet a vendégség során, nem érezhetném semmiben hibásnak magam, mert én nem hoztam őket váratlan vagy kínos helyzetbe, hiszen előrelátó módon érdeklődtem időben, és az ő válaszaikhoz/kérésükhöz alkalmazkodtam, vagyis ők hozták meg a döntést, nem én.

Ha pedig a döntést ők maguk hozták meg, akkor a következményei miatt nekem nem kell sem felelősséget vállalnom, sem egyetlen pillanatig is kellemetlenül éreznem magam.

Ha netalán úgy fogják fel, hogy egy kvázi köztük éhező, általuk meghívott vendég némileg szégyen rájuk, házigazdákra nézve, (esetleg akár a többi, jóízűen falatozó vendég szemében) akkor hétköznapi, józan paraszti ésszel is tudhatják, hogy ezt saját maguknak köszönhetik, mert ami az én mozgásteremen belül volt, az megtettem egy ilyen helyzet elkerülésére.

(Egy svédasztalos büféreggelinél ez nyilván nem ciki, de egy nagy családi körben elfogyasztott étkezésél, közös asztalnál az.)

Az idős falusiaknál az orvos, akár az Isten.... Szóval a párod mondja meg a szüleinek, hogy az orvos (főorvos) azt mondta, hogy nem ehetsz semmi olyan dolgot, amit felsoroltatok.

Speciális diétán vagy, aminek betartását minden hónapban ellenörzik.

Ha ez sem használ, akkor tényleg fafejű, rosszindulatú emberek, akkor nem akkora probléma, ha megsértődnek.

És fogadjuk már el, hogy az idősebbeknek nincs joguk ahhoz, hogy sárba tiporják a fiatalokat, csak azért, mert az ő idejükben máshogy volt.

Ha az a jó viszony ára, hogy le kell nyelni mindent, amit a naccságos anyós- após mond, vagy csinál, akkor francba a jó viszonnyal.

Természetesen mindezt egy kedves, tisztelettudó beszélgetés előzze meg. Ha leszarják a ti mondandótokat, akkor adjátok vissza ugyanezt.