Ti szóvá tennétek ezt a leendő anyósotoknak?

"nem, nem törődsz vele. HA törődnél, nem titokban csempésznétek az esküvőre, hanem megmondtátok volna az exnek, hogy házasodtok, felkészítitek erre a kicsit is..."

Ha megmondtuk volna az exnek, akkor nem engedte volna el a gyereket. (Mint ahogy most sem engedi, hála anyósnak.) Ha "felkészítjük rá", szerinted hogy fog esni neki, hogy összeházasodunk (azaz az ő nyelvén: lesznek szép ruhák meg nagy buli), de ő nem lehet ott?

És mit kell egy ötévest "felkészíteni" arra, hogy az apja meg az apja nője szép ruhát vesz, ott lesz a család, és meghallgatják, ahogy azt mondják, hogy igen? Komolyan gondolod, hogy egy ötéves kisgyereknek ez trauma, amire "fel kell készíteni"?

Mert szerinted egy ötévesnek mond valamit az, hogy házasság? Szerinted nem tesz rá magasról a gyerek, hogy az apja meg az apja nője, akik eddig is együtt éltek, mostantól házasok-e vagy sem?

Nekem maga az a tény se jelentett sokat ennyi idősen, amikor a saját szüleim háuasodtak össze. Hogy miért nem? Mert rohadtul nem változott tőle semmi az én életemben. Szerintetek a párom ötéves gyerekének a mindennapjait mennyiben fogja befolyásolni, illetve megváltoztatni a tény, hogy nekünk van egy papírunk a házasságról?

"Ha érdekelne a lelkivilága, akkor nem így állnál hozzá, nem kezelnéd fogyatékosként, nem akarnád semmiben megkerülni az anyját, stb."

Ezek szerint akkor a párom is "fogyatékosként kezeli" a gyerekét, és őt sem érdekli a lelkivilága, igaz? Mert ugye egyértelmű számotokra, hogy nem én egyedül döntök abban, hogy tájékoztatjuk-e a gyerek anyját, vagy hogy a gyereknek mikor szólunk az esküvőről?