Ti szóvá tennétek ezt a leendő anyósotoknak?

"Te egyszerűen képtelen vagy elfogadni, hogy a párod gyerekének anyja is van, akinek ugyanannyi joga van a gyerekkel szemben mindenben, ami a gyereke életét érinti, mint az apának."

De NEM befolyásolja a gyereke életét az a tény, hogy mi házasok vagyunk-e vagy sem. A gyerek öt éves, neki a házasság csak egy szó, édesmindegy neki, hogy én az apja barátnője, vagy az apja felesége vagyok. És igen, ráadtuk volna az ünneplőt az esküvő napján, azzal a címszóval, hogy gyere, megyünk bulizni. Őszintén? A saját ötévesemnek is kb az esküvőm napján szólnék, hogy gyere, öltözz, összeházasodunk apával. Azért meg hadd ne sajnáljam a gyereket, mert testvére lesz, jó? Vagy hadd ne tőle meg az anyjától kérjek engedélyt rá, hogy szülhetek-e és hogy mikor.

"De azt még mindig nem értem, hogy teheti meg hogy nem engedi el, ha közös a felügyelet? A láthatás szabályozva van?"

Igen, szabályozva van, és pont nem kaptunk úgy időpontot, hogy akkor épp nálunk legyen. Lehetett volna, de az meg pont a szülinapjára esik, és azt nem akartam. Nekem is a szülinapomon van a szüleim házassági évfordulója, és emlékszem, kicsiként nekem se nagyon tetszett, hogy nem csak én vagyok a középpontban a születésnapomon.

"Vagyis MINDENKINEK!

...és ti MINDENKINEK szóltatok, hogy ez egy titkos esküvő lesz?!

De mivel te az anyóst utálod, ezért -kizárólag- csak őtőle tudhatta meg az exfeleség.

(Szerintem a pasid, már visszasírja a volt feleségét.)"

Miután a család többi tagja nem tárgyal az exnejjel, ezért kizárólag anyóstól tudhatta meg, igen. Szerintem meg ne te döntsd el, hogy a "pasim" kit sír vissza. Ha elolvastad volna rendesen a kérdést, láthatnád, hogy a "pasim" ugyanannyira haragszik emiatt a húzása miatt az anyjára, mint én. Biztos azért, mert ő is utálja a saját anyját, nem? Sőt, én kényszerítem rá szegény "pasimat", hogy utálja az édesanyját, azt a szent asszonyt, aki a világra hozta, és az életével ajándékozta meg, igaz?

"kicsiként nekem se nagyon tetszett, hogy nem csak én vagyok a középpontban a születésnapomon.

Na, hát pont ilyen vagy ma is..."

Bocsánat, hogy törődöm a gyerek lelkivilágával, és nem szeretném, ha bármilyen módon is rossz érzéseket kapcsolna a mi esküvőnkhöz. Tényleg, mekkora szemét vagyok már. Egyébként mutassál már nekem olyan kisgyereket, aki örül neki, hogy a szülinapján anyuci meg apuci kettesben mennek el vacsorázni. Micsoda ro.hadék voltam már ötévesen is, felháborítüó hogy nem tetszett hogy anyámék nincsenek velem a szülinapomon!