Ti szóvá tennétek ezt a leendő anyósotoknak?
Januárban lesz az esküvőnk. A párom anyja a kezdetektől utál engem, de különösebben nem foglalkoztatott eddig a dolog.
Természetesen az esküvőre azért meghívtuk, ez néhány napja történt. Erre tegnap a páromat azzal fogadta az exneje, amikor a közös gyereküket ment elhozni, hogy tud az esküvőről, szégyellje magát hogy elvesz feleségül, és egyébként is hogy képzeli a párom, hogy nem kérte ki az ő véleményét.
Egyértelmű, hogy anyósom közölte vele a hírt, ráadásul a mi tudtunk nélkül, pedig mi nem igazán szándékoztunk őt beavatni a terveinkbe, mert hát semmi köze sincs hozzá.
Nagyon gusztustalan dolognak tartom, hogy anyósom így kavar a hátunk mögött, és komolyan gondolkozunk rajta a párommal, hogy alaposan elbeszélgetünk vele a jó modorról, illetve közöljük vele, hogy ha annyira látványosan nem örül az esküvőnknek, akkor nem kötelező részt venni rajta.
Szerintetek jogos a felháborodás, vagy túlreagálom?
Ha jól veszem ki a szövegből, az anyósod jóban volt a menyével és nem örül, hogy te széttúrtad a családodat. Gondolom annak sem örül, hogy az unokája most csonka családban nő fel miattad.
Nem szóltál arról, hogy ne beszéljen az esküvőtökről mert titok. Természetesnek tartod, hogy az emberek tudják maguktól, hogy ilyenről nem szabad beszélni, holott épeszű embereknél az ilyen sosem titok. Zavar téged, hogy az anyósod kedveli a volt menyét, téged meg utál. Ki akarod játszani a volt feleséget, pedig nagyon is tiszteletben kellene tartanod, hogy ha ő NEM akarja elengedni a gyerekét az esküvőtökre. Én személy szerint rohadtul nagy pofátlanságnak tartom, hogy önkényesen elrángattad volna a gyereket a házasságkötésre az anyja beleegyezése nélkül. Meg is érdemled, hogy ezután a volt feleség be fog keményíteni. Egyszerűen nem söpörheted le a gyerek anyját az asztalról, mert tetszik vagy sem, hozzá tartozik, sőt a jövőbeli férjedhez is. Lesznek még ebben a családban kemény viták, mert ahol az anyós nem szereti a menyét ott kemény az élet, téged pedig itt sosem fognak szeretni. És a gyerekedet sem fogják úgy mint az első unokát. A volt feleség pedig ott fog betenni ahol tud (anyóssal együtt).
"Ha jól veszem ki a szövegből, az anyósod jóban volt a menyével és nem örül, hogy te széttúrtad a családodat. Gondolom annak sem örül, hogy az unokája most csonka családban nő fel miattad."
Anyósom szidta a leghangosabban a párom exnejét anno, amikor épp váltak. Ezt mondjuk a páromtól tudom, mert én akkor még nem voltam a képben. Mégis miért van az, hogy amint valaki "második feleség", vagy "új nő", akkor ti rögötn azt feltételezitek, hogy biztos miatta történt a válás? Semmi közöm se volt hozzá, az exnej akart válni, mi a válás után ismerkedtünk meg.
Véletlenül nem azon a hétvégén lesz az esküvő, amikorra a gyerek láthatása is esik?
Csak mert akkor anyuci tehet egy szivességet...
Ha nem engedi el láthatásra a gyereket... hát ő jár(hat) rosszul.
Ha nem aznap lenne a láthatás, akkor tényleg a belátásán múlik, hogy ott lesz e vagy sem.
"és mondjuk szerintem a stílusod nem a legjobb"
Igen, tudom hogy nem valami kedvesen nyilatkozom akár az exről, akár anyósomról. De megvan rá az okom, évek óta tűröm hogy az ex ott tesz keresztbe, ahol tud, pedig anno ő akart válni, pasija is van (méghozzá ugyanaz, aki miatt válni akart), szóval nem értem, miért fáj neki, hogy mi boldogok vagyunk. A gyerekkel is jól kijövök, szeret engem, szóval még csak azt sem mondhatja, hogy én vagyok a "gonosz mostoha".
Anyósom detto ugyanez, két fia van, a másik fia feleségét is rühelli, és a párom exét is szidta, amíg együtt voltak. Most hogy a fia már velem jár, nyilvánvaló hogy az ex országos barátnője lett, én meg vagyok kettőjük közös ellensége.
Én igyekeztem mindkettővel jóban lenni, de pár hónappal ezelőtt feladtam, és inkább nem foglalkoztam velük. De az, hogy most meg az esküvőnket próbálják tönkretenni unalmukban, az azért már mégiscsak sok.
Hat éves. Nem, nem tud, és így, hogy az anyja nem akarja elengedni, nem is tudom, mikor mondjuk el neki. Biztos hogy nagyon szomorú lesz, ha nem jöhet.
Sajnálom, de én nem tudom megérteni a párom exét, azt még talán elfogadom, hogy féltékeny, irigy, stb, ezek emberi érzések. De hogy ez az irigység odáig megy, hogy erőszakosan bele akar mászni a mindennapi életünkbe a gyerekre hivatkozva, vagy hogy a gyerekkel próbál manipulálni minket, meg anyóssal karöltve engem szidnak boldog-boldogtalannak, az nagyon nem oké. Erre nem találok se okot, se mentséget.
Én nem feltételeztem, hogy miattad váltak el. Már csak azért sem, mert ha meg tudtak egyezni a közös felügyeletbe a gyerek érdekében, akkor feltételezhető, hogy mindketten normális, intelligens emberként álltak a dolgaikhoz, váltak el. A viszony viszont gondolom azóta romlott el, mióta képbe kerültél. Te egyszerűen képtelen vagy elfogadni, hogy a párod gyerekének anyja is van, akinek ugyanannyi joga van a gyerekkel szemben mindenben, ami a gyereke életét érinti, mint az apának. Vagyis, jelen van a párod életében az ex, és ez így is marad. Miért nem tudtok leülni, és normális emberek módjára megbeszélni ezt az egészet? Nem lenne jobb mindenkinek?
Hogy ő akart válni, az nem magyaráz meg semmit, ezer oka lehetett miért, nem biztos, hogy csak ő volt a hibás benne. Hidd el, hogy jobban járnátok mindannyian, ha normalizálódna a kapcsolatotok. Szerintem ezt kellene tenni, főleg a gyerek érdekében.
Az ex érzéseit meg majd akkor érted meg, amikor te is exe leszel majd a párodnak, és te leszel most azon az oldalon, ahol a jelenlegi ex. Semmi nem kiárt, az életben nincs garancia semmire, megérheted még te is ezt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!