Ti milyen kapcsolatban vagytok az apossal/anyossal?

Semleges a kapcsolatunk. Én elég ritkán találkozom velük, pedig közel laknak, gyalog 10-15 percre. Anyóssal néha szoktam beszélgetni telefonon, amikor a férjemet hívja valami miatt, de én veszem fel (mármint nem a mobilját, természetesen a vezetékesre gondolok), megkérdezem, hogy vannak, mi újság, ő is megkérdezi tőlem, szóval kb. öt percet elcsevegünk, nagyjából ennyi. Ünnepekkor átmegyünk hozzájuk, olyankor ott vagyunk pár órát, bár megmondom őszintén, nekem ez egyre terhesebbé válik, ezért is látom őket ritkán, mivel régebben még havonta-kéthavonta átmentünk hozzájuk, de most már csak a férjem megy, én tényleg csak karácsonykor meg húsvétkor. Nem azért, mert különösebben bajom lenne velük, csak egyszerűen nem érzem ott jól magam, nem bírom, hogy mindenki egyszerre beszél, hogy két órán keresztül nézem, ahogy kártyáznak (én nem tudok, és igazából nem is szeretek, és hogy annyi az össz program, hogy mindenki ül a fenekén, és duma-duma-duma. Már csak azért sem, mert ilyenkor a fiunk is meg van kattanva (6 éves), egetverően unatkozik, amit nem csodálok, játszania nincs mivel, a beszélgetésben nem tud részt venni, vele nem is nagyon próbál beszélgetni senki egy-két "Mi újság az iskolában?" kérdésen kívül, tíz perc után már csak annyit foglalkoznak vele, hogy időnként rászólnak, hogy maradjon csöndben, vagy hogy ne mászkáljon össze-vissza. Aztán meg néznek rám kérdő tekintettel, hogy miért nem marad meg a fenekén a gyerek.

Ez az egyik. A másik, hogy apósomat - mondjuk ki - nem igazán kedvelem. Tipikusan az az ember, aki mindent jobban tud másoknál, azt is, amihez fikarcnyit sem ért, de azért neki sziklaszilárd véleménye van. Vele nem lehet beszélgetni, ő kinyilatkoztat dolgokat, és akkor az úgy van, kész.

Megmondom őszintén, azt sem szeretem igazán, ha a párom megy hozzájuk, mert öt perc alatt összevesznek az apjával, aztán itthon három napig a plafonon van miatta.

Köztem és köztük igazából nincs veszekedés vagy harag, de ők is tisztában vannak vele, hogy elég minimális a kapcsolatunk és hát érzékelhető, hogy én nem vagyok azon a helyen, mint a másik két sógornőm. Engem mondjuk ez nem zavar, ők jobban beleillenek ebbe a családba, én nem. Mondjuk a férjem úgyszintén kissé kilóg a sorból.