Gyerekkel otthon 3 évig?

Nem tudom, miért oltogatják egyesek a kérdezőt, aki előbbre akar lépni, s nem egy pici babát rak be valahova, ha úgy dönt, hanem egy 2 évest. Én ugyan 3 évig voltam otthon anyámmal, de nem hiszem, hogy lelki törés lett volna számomra egy jó bölcsi, ami után hazamegyek és azért csak rám néz az anyám az este folyamán... Nem rázza le a gyereket, csak nincs vele egész nap, hanem korábban szocializálódik a kicsi. Ráadásul a család érdekében teszi.

S csak mert a férj bírja 10 éve, nem jelenti azt, hogy ne lenne közel a pont, amikor már nem. Az én párom is elvolt fura műszakban 8 évig, igen stabil helyen, majd stresszelte az új műszakja, de mielőtt kilépett volna, hogy ne őrüljön meg, kifúrták. Ráadásul a tapasztalata máshol nem ér semmit, most kvázi pályakezdő, aki nem ért semmihez és diplomája sincs, bár ez utóbbi szerintem nem túl fontos az informatikában.

De amúgyis nagyon okos lépésnek tartom, hogy a kérdező is jobb munkát akar, mint az előző, írta, egy szobás lakás hármuknak... Ez sokaknak nem elég s meg is tudom érteni.

Az apósnak természetesen nincs beleszólása.

Arra kell gondolni, hogy olyan a világon sehol nincs, hogy az anya 3 évig otthon van a gyerekkel. És most körbe kell nézni, hogy akkor magyarországon annyira nagyon szuperül egészséges az emberk lelke? Egy frászt! A 2 éves gyereket SIMÁN bölcsibe lehet adni, az égvilágon semmi nem baja nem lesz, amikor veletek van, foglalkozni kell vele, szeretni kell és kész.

"Apósom pedig itt jön a képbe, ő azt mondja hogy a gyereknek 3 évig az anyja mellett a helye!"

Az apósod elég nagy tapló! Nem akarja, hogy tanulj, őskövület fazon lehet, pár év, és az ilyeneket múzeumban fogják mutogatni.