Ismertek olyan házaspárt, ahol a férfi is volt otthon gyed-en/gyes-en a gyerekkel? Hogy működött? Nektek mi a véleményetek erről? Mennyi idős volt a gyerek?

Egyetlen férfi ismerősöm van, aki gyesen maradt otthon a kicsi 1 éves kora után. Jóképű pasi volt, ott lebzselt ugye ő is a játszótéren az anyukákkal, és össze is melegedett a barátnőmmel. Pár hónapig tartott a viszony, a feleség sosem tudta meg. Azóta elvált ugyan, de ez másik történet. Apukának biztos szuper volt, az látszott rajta.

Hiszem, hogy sülhet el jól is az ilyen helyzet, mikor apuka van otthon a gyerekkel, de ez szerintem a helyzetben lévő emberektől függ, hogy kezelik a dolgot.

Az én férjem nem vállalná és nem is lenne rá alkalmas. Amit mondok, azt mindent megcsinál a kicsi körül, de ha otthon vannak, csak tévézik vele, és a Mekibe viszi enni. Nekem nem ez az egészséges, így nálunk ez nem működne.

Férjem az első házasságából származó gyerekkel volt otthon egy ideig, mert épp úgy jött ki nekik jobban. Ha anyagilag nem jönnénk ki úgy rosszabbul (nekem magasabba a bejelentett bérem), akkor simán vállalná most is.

Még csak terhes vagoyk, de már most biztos vagyok benne, hogy kettőnk közül ő lesz jobb anya :)

Nálunk 1 éves múlt a fiunk, amikor "cseréltünk". Jött a tél, a férjem vállakozó volt, építőiparban dolgozott. Ha nincs meló, nincs pénz, de a járulékokat akkor is be kell fizetni. Ezért döntöttünk úgy, hogy én visszamegyek dolgozni, ő jön GYES-re. Azán mikor lett meló, úgy 2 éves lehetett a gyerek, beirattuk bölcsibe.

Most 17 lesz a fiunk. Semmi gond vele, nem kitűnő tanuló, de szorgalmas, és akar. Céljai vannak, a makacs kamaszkor nála 1 évig tartott, és már kinőtte. Rendkívül jól nevelt, mindenkivel megtalálja a hangnemet, szeret beszélni. Már 10 éves korában fejlettebb volt a szókincse a korához képest. Szóval nem tudom, ártott-e a fiunknak az, hogy apa is volt otthon vele, és hogy bölcsibe lett küldve. Én úgy látom, normális gyerek, nem tudok kifogást találni, talán nem hibáztunk.

A kisfiam most 3,5 éves, már ovis.

Bőven a születése és fogantatása ELŐTT megegyeztünk a férjemmel, hogy mindketten kb. egyforma időt töltünk otthon a kicsivel, hiszen KÖZÖS gyerek :)

Természetesen nem napra pontosan, mert nem ez volt a lényeg, de mindketten 1-1 évet tudtunk vele otthon lenni. Természetesen én az első évben, ő a másodikban. Mindketten GYED-et (illetve az első félévben én TGYÁSt) kaptam, mindketten rendelkeztünk annyi munkával, jövedelemmel, hogy ez nem okozott gondot. Terveztük, számítottunk rá- a munkahelyeinket is így készítettük fel, engem megvártak egy évig.

A kisfiunk kiegyensúlyozott, mindkettőnkhöz kötődő kisgyermek, apa is beletanult a kisgyerekes dolgokba, amikor otthon volt, ellátta nagyjából a háztartást vagy azt a részt, amit megbeszéltünk (nálunk pl a mosás-vasalás mindig az én dolgom, az övé pedig a vizes helyiségek tisztán tartása függetlenül attól, hogy ki volt otthon és ki dolgozott).

Nagyon jónak tartom, hogy így alakult. Tőlünk nyugatabbra is teljesen normális, hogy az apának is és a gyereknek is jót tesz, ha együtt lehetnek (sőt a szülők kapcsolatának is, mert apa is megértette, hogy min tud elúszni a nap egy egy évessel, ha kicsit lazábban állunk a reggelhez stb.)

Sőt: a húgomék Németországban élnek. Ott van olyan időszak (néhány hónap), amit CSAK az apa vehet ki, hogy otthon maradjon a kicsivel. Ha nem teszi, akkor elveszik, az anya nem használhatja el.

Az egyik hozzászóló arról írt, hogy az a gyerek aki az apjával is volt jobban igényli a babusgatást stb. Nálunk ez egyáltalán nincs így és nem is értem, hogy miért KELLENE ennek törvényszerűen így lennie. Amikor hazaértem a munkából, a picit alig vártam, hogy megszeretgessem- én foglalkoztam vele délután, addig az apukája pihent vagy lazított egy kicsit- mindenkinek jó volt. Az apukája sokkal többet "vadult" vele, dobálta a levegőben, sokkal nagyobb fizikai ereje lévén cipelte a nyakában, repülőztek, segített neki mászókázni, mentek "világgá", állandóan tömegközlekedtek (érdekes, őt mindig mindenhol segítették a kis sportbabakocsival, ő meg pikk-pakk "feldobta" a buszra, pedig van autónk- pont a járástanulás-szakadás időszakában voltak együtt, labdáztak stb.- amit velem lehet, hogy nem ilyen intenzitással tett volna.

Elmesélte, hogy sok elismerést kapott jártában-keltében, neki is egy jó élmény, szép időszak volt és szerintem sokkal erősebben kötődnek egymáshoz, mintha ez kimaradt volna.

...ami még fontos: a férjem külföldi állampolgár, számára teljesen normális, hogy beszáll a KÖZÖS otthon fenntartásában, részt vesz a KÖZÖS gyermek ellátásában, nevelésében. Hol többet, hol kevesebbet, mint én, de ezt nem tartjuk pontosan számon- ezt mindig megbeszéljük- függ az aktuális munkától, ki mennyire leterhelt vagy fáradt aznap, kinek milyen kedve és igényei vannak és persze a gyermekünk aznap kihez húz jobban. Inkább focizni, birkózni, vonatozni és repülőzni akar apával vagy inkább mesét olvasni, kirakózni, logicozni anyával vagy együtt valamit- dehát erre való a kommunikáció :)