Mit tennétek a helyemben? Nem tudom, hogyan tovább az anyóssal.

Visszaküldtem neki a levelet és megírtam, hogy szerintem ezt véletlenül kaptam meg, de ha már ez történt, akkor beszéljük meg, hogy mi is a helyzet.

Röviden összefoglalva a több oldalas szófosást a lényeg az volt, hogy úgy kell nekem, minek vagyok ilyen jellemtelen, hogy elolvasom a nem nekem szóló levelet.

Felhívtam telefonon ezután, hogy megbeszéljük a dolgot, de kénytelen voltam a monológja közben kinyomni, mert elmondott mindenféle ingyenélőnek, aki a fiára ráakaszkodott, aki nem dolgozik már 2 éve és eltartatja magát, bezzeg ő milyen hamar visszament dolgozni a gyerekek mellől. Aztán amikor már a szüleimet is a szájára vette, akkor kinyomtam a telefont, mert attól féltem, hogy úgy elküldöm a bánatos p..-ba, hogy magam is megbánom.

Itt tartunk most, de egyre határozottabban érzem, hogy befejeztem vele mindent. Azt sem akarom már, hogy találkozzon az unokájával, semmi kedvem, hogy előtte is nekiálljon engem vagy a családomat ócsárolni.

Azért nagyon rosszul érzem magam az egész helyzet miatt. Nem tudom felfogni, hogy miért nem tud uralkodni magán. Nekem sincs jó véleményem az életviteléről, de mivel nem kérdezte meg a véleményemet, hát megtartom magamnak.

Ő pedig úgy állít rólam tényeket és kürtöli szét a barátnőinek, hogy nem is tudja a valóságot.

A fene egye meg az egészet!!!