Akik együtt/egy fedél alatt laknak anyóssal és apóssal, azok miért laknak úgy?

Ennek jellemzően három oka van:

- spórolás egy nagyobb kertes házra/lakásra

- mert nem tudják megtartani a pénzt

- mert jó a viszony, hely van bőven, minek így kétfelé fizetni, és a kölcsönös segítség is rendben (pl. a pár kiveszi a részét a háztartási, kerti munkákból, a nagyi cserébe többször vigyáz a gyerekre, nem kell áthívni/átvinni, stb.) - ez a legritkább eset. Működhet a dolog, sok ismerősöm körében működik is, soknál meg nem. A lényeg, hogy kezelje mindkét fél felnőttként a másikat, ne szóljon bele a dolgaiba, és ne az legyen, hogy ez az én házam, így jogom van beleszólni mindenbe, meg különben is az anyád vagyok... tisztelet és elfogadás, mindkét részről.

Szerintem az egyik leggyakoribb ok, a spórolás.

2*100 000 Ftból nem lesz az embernek egyhamar lakása/háza, hitelt pedig már senki se akar felvenni.

Gy viszont egy kedves szülőpárral akár mind a 200 000 Ftot félre tehetik. Egy kevésbé kedvessel is 140 000 ftot kb.

Albérletben ebből a 200 000-ből 50-10 ezer a max (ki mennyire spúr)

Igen, egy kétszobás lakás tényleg kijön ennyi pénzből, de kauciót, rezsit is kell fizetni, nem ártana élelmiszerre, tisztálkodásra esetleg ruhára meg ...stb. költeni.

Amúgy attól, hogy valaki kivesz egy bútorozott lakást még egy csomó mindent be kell szerezni.

És akkor még hol van az, hogy az ember egyszer szeretne gyermeket...

Mi a párommal szintén szülőkkel lakunk, pontosabban én lakok náluk.

Igen sajnos sok ilyen példa van hogy így együtt élés alatt nem jönnek ki igazán, más szokások, más elvárások ezek szoktak a legfőbb problémák lenni hogy valaki azt viszi anyósékhoz amit annó ő tanult meg a saját szüleinél és itt szoktak bonyodalmak lenni hogy ezt miért így csinálod stb...

De az is gyakori hogy egyszerűen nem illenek össze semennyire és emiatt nem jönnek ki jól.

Én személy szerint imádok itt élni pároméknál. Nagyon aranyosak a szülei a házimunkából sosem csinálnak ügyet hogy ezt meg azt miért nem úgy csinálom. A főzésbe szinte egy hullámhosszon vagyunk rengeteget főzünk együtt anyósommal ha éppen mindketten ráérünk. A házimunkába is úgy maradtunk hogy a felső szint ami egy az egybe a miénk azt mi csináljuk az alsó szintet meg anyósomék. Kivéve a konyhát mert az az egy közös azt általában úgy szoktuk hogy egyszer én egyszer ő független attól hogy ki volt ott utoljára. Persze mosogatás meg pult letakarítása alap ha én voltam ott legutóbb. De ha esetleg nem is érnék rá ezzel mert sietek be dolgozni vagy épp tanfolyamra megyek akkor kiírom cetlire hogy bocsi és ennyi,sem volt ebből baj.

Apósommal is nagyon jól kijövök, rengeteg mindenre például ő tanított meg, ha csak a főzést nézzük, apósom ritka jól tud főzni mellesleg én imádok sütni pék sütiket főleg, és apósom ugye péknek tanult de csak hobbiból mert inkább autószerelőnek ment el, én meg ugye estin péknek tanulok mert ezzel szeretnék foglalkozni :)

De mindegy nálunk nincs probléma lassan 1 éve vagyunk így, azért költöztem a páromékhoz mert másfél év után már együtt akartunk élni annyira szeretjük egymást, ha albérletbe megyünk akkor is el lennénk de nem tudnánk nagyon spórolni plusz a barátom sem tudná annyit használni az autót, mert sajnos kis faluban élünk és ő a közeli nagyvárosba jár dolgozni meg nagy bevásárlást is ott ejtjük meg mert mégis olcsóbb 1 hétre megvenni mindent mint a helyi kisboltokban. Persze egyedül a pékárút vesszük meg itt, hogy azért mégis friss legyen. De mi ugye albérletben akármennyire is olcsóbba mennénk nem maradna sok pénzünk.

Most ha mennénk abba a városba ahol a párom dolgozik akkor neki nem kellene az autó, de én egy másik kisvárosban dolgozom ami onnan még messzebb van és busszal, mert vezetni nem tudok horror lenne a bejutásom. Meg persze a sulimra is kell a pénz mert én ebben látok hosszú lehetőséget, lenne is munkahelyem ismerősnél, de csak akkor mehetek ha lesz papírom róla.

Mi meg a párommal nagyon komolyan gondoljuk a dolgot mert van nekem egy örökölt házam, még édesapám hagyta rám, aki nagyon régen meghalt. Sajnos az a ház az ő szüleié volt így az nagyon elhanyagolt, meg elhagyatott tulajdonképpen. Persze a párom időnként kimegy oda lekaszálni a füvet meg a gazt meg nagyjából karbantartja egyedül villany az ami működik bent meg a víz, de a fűtés nem jó semmire, és rengeteg mindent kell kicserélni, szinte az egész házat újra kell húzni.

Persze apránként megy a dolog mert a párom sok helyiséget már teljesen levert és egyedül a konyhába meg a wc-be van víz és áram meg a bejáratnál hogy ha lemegy oda dolgozni valamit akkor azért ezek legyenek meg. De mivel még fiatalok vagyunk és csak alig 2 éve dolgozunk ezért is lakunk a pároméknál hogy tudjunk félrerakni a házunkra hogy rendbe tegyük. A párom elég jól keres így ő többet tud félretenni, ezért is van az hogy a szüleinél élünk hogy minél előbb meglegyen a pénz, mert már van annyi hogy a jövőhónapba egy nagyobb dologba belekezdjünk az lesz ugye a teljes átalakítás mert plusz helyiséget akarunk beépíteni meg akkor teljesen leverjük a vakolatokat, átalakítjuk a falakat, megcsináljuk a szigetelést és amennyire jól számoltunk marad annyi hogy teljen az új víz és villanyvezetékekre és a kivitelezésükre hogy az meglegyen. Ez a dolog tart vagy októberig szerencsére kapunk segítséget mert sajnos kell leginkább a munka szempontjából de abból mire lakható ház lesz nem tudjuk biztosan, mert újra kell vakolni mindenhol, burkolni kell szinte mindent mert nagyon rossz állapotban van a csempe a legtöbb helyen, akkor a tetővel is kell valamit okoznunk meg persze a szennyvíz elvezett is át kell majd alakítani ami rengeteg munka, és rengeteg sok pénz.

Ha albérletben lennénk még 5 év múlva sem lennénk kész vele, albérletbe meg nem akarunk megrohadni életünk végéig, meg persze gyereket is szeretnénk meg mégis jobb itt nyugiba a faluba közel a városhoz mint a nagyváros kellős közepén a nyüzsgésbe, mert ez nem a mi világunk.

A mi esetünkben én jöttem a páromékhoz, mert neki itt van munkája, a másik, hogy én az ország másik csücskében lakom, másként nem tudtuk megoldani az együttélést. Jelenleg nekem nincs munkám, de amint lesz külön megyünk.

Amúgy jól megvagyunk.

Nem ilyen egyszerű ám!

Nem tudhatod,hogy kinek milyen kiadásai vannak és jó esetben tényleg megkeresik a 2*100ezret.

Párom a volt barátnőjétől költözött vissza az apjához,hogy,ha talál valamit,akkor majd újra elköltözik.

Aztán megismerkedtünk mi és én is odaköltöztem. Immáron 8. éve lakunk itt,bár most már külön vagyunk az alsó részen és 2 gyerekkel.Após feltett szándéka,hogy eladja a házat a fejünk felett,de kiderült,hogy jogtalanul szeretné,mert a ház egy része páromé is,így csak a felével rendelkezik.

Megy a vita,megy a háború,de nem! Mi maradunk,mert miért is fizetnénk albérletet.

Költöznék jobb helyre,de azért nem keresek én se több 100ezret,hogy menjen is.

És még csak fel sem róhat nekünk semmit,mert mi gondozzuk a kertet/udvart,mi biztosítunk járművet,amit nem becsül meg,mi fizetünk mindent a rezsiben. Ő csak él,mint hal a vízben.