Anyós nem adott pénzt a férjemnek?

Pfff, a pofám leszakad, komolyan. Olyan betegsége van a gyerekének, ami akár halálos is lehet (remélem a férjed esetében nem az), és nem ad pénzt a kezelésre, mert a kedvenc fia kocsit akar venni???? Uramisten... szemét vén banya. Tudnám, hogy az ilyennek mi a francnak gyerek...

Egyébként ne tegyél vele semmit, ez nem anya, a férjednek van igaza, ne jöjjön se most, se máskor. Nincs ilyenre szüksége senkinek.

"Hogy mondjak egy példát:Sógorom az esküvőre egy 150nm-es házat kapott, a férjem és én egy tesco-s mikrohullámú sütőt. "

Azért érdekes, hogy a hasonló témájú leveleket mindíg a hibátlan és makulátlan "meny"-ek, vagy a második, harmadik feleségek írják. Hogy ők mit vittek a házasságba, arról soha sincs egy szó sem.

Kb ugyanilyen cipőben járt a családom, de először is kitartást és pozitív gondolkodást kívánok, mert ilyenkor az segíthet a legtöbbet!

Nálunk apai nagymamám két fiú anyja, egyik ugye az apukám. Kb 20 éve nagybátyámék valamin megsértődtek és azóta mi vagyunk a szemetek, hogy elüldöztük őket (valószínűleg annyi volt a gond, hogy megszületett húgom, ott meg csak egy gyerek volt, aki kistesót szeretett volna). Innentől nagyanyám teljesen be volt zsongva. Mi csak akkor mehetünk ha nagybátyámék nem szóltak, hogy mennek (évente egyszer max kétszer), mert egyszer véletlen odamentünk a bejelentett időpont előtt 5 órával és meglátták odakint az autónkat és már fordultak is vissza és mentek haza köszönés nélkül 200 km-t. Szóval ilyen szintű volt az évek során az utálat felénk. Édesapám pedig majomszeretettel csüngött nagyanyám, hogy hátha egyszer életében legalább annyit odavett nagyanyám, hogy én is szeretlek fiam, ha már kimutatni sose mutatta. Hetente látogatta, anyagilag támogatta nagyanyámat ha gond volt rögtön ugrott, intézkedett stb, aztán hirtelen lebetegedett apu, diagnózis gerincvelő daganat. Diagnózistól számolva 1,5 hónap múlva temettük, volt két műtétje és a sugarazást kezdte el, de valami olyan agresszív fajtájú daganata volt, hogy inkább nőtt a sugártól mint csökkent. Otthon ápoltuk, hogy legalább az utolsó hetekben együtt legyünk. Nagyanyám néha feljött, nem vagy te olyan beteg felkiáltással. Az utolsó két hétben jött rá mikor apu közölte vele, hogy "fogd már fel anyu, hogy haldoklom", hogy ez nem csak megfázás, hogy tényleg elveszti az egyik fiát. De megvárta, hogy meghaljon, hogy aztán nekünk siránkozhasson, hogy meghalt a szeretett fia. Akkor legszívesebben pofon vágtam volna annak ellenére, hogy a nagymamám és tisztelni kellene, mert amíg élt nem volt képes legalább eljátszani ezt, hogy megnyugodjon apu, aztán mártírként nekünk sír, hogy sajnáljuk. A nagybátyámék pedig örökre elásták magukat a szememben, nem látogatták meg aput, pedig telefonált nekik, hogy legalább most az egyszer jöjjenek el, mi elmegyünk otthonról addig, nem is kell látniuk minket. Nem jöttek. A temetésen a baráti oldalra álltak, nem a családira. Az egész rokonság megutálta mondjuk ezért őket, mert akkor esett le nekik, hogy nem mi "robbantottuk ki" a viszályt. Most így 6 évvel később már 4 éve nem beszéltem nagyanyámmal. Alapból alkoholista (lehet ezért is utálta aput, mert ő próbálta győzködni, hogy hagyja abba) és rendszeresen hív minket berúgva, hogy meghalt a pici drága fia, én meg az egyik ilyen alkalommal besokaltam és közöltem vele, hogy hívjon ha már kijózanodott. Hogy beszélhetek így vele, anyám lánya vagyok, egy kis szaros, semmit nem tudok, kis takony stb. Azóta nem vagyok hajlandó beszélni vele, családi rendezvényen köszönök neki és ennyi. Nem tudja azóta se mivel bántott meg, mert nem emlékszik rá. Én igen. Ezek után el tudom képzelni miket vágott apu fejéhez, mikor hétvégente ránézett, hogy él-e még.

Iszonyatosan sajnáltam aput, hogy ezt át kellett élnie. Így én azt javasolnám, hogy kettesben üljetek le anyósoddal és magyarázd el neki a helyzetet, mert hátha nem világos neki és hangsúlyozd, hogy nem tréfa dolog és kilábalja betegsége van. Vagy mondja meg ha nem szereti a fiát és látni se akarja, de akkor ne is keressen többet titeket, se most, se a későbbiekben. Te pedig állj a férjed mellett és támogasd, biztasd és bízzatok együtt a gyógyulásban. A hit az egyik legjobb gyógyszer ilyen esetben. (persze orvosi segítség mellett, nem önmagában) Így távolról drukkolok, hogy meggyógyuljon a férjed!

Utolsó, megkönnyeztem, mikor olvastam. :( Részvétem és sajnálom!

A kérdezőnek is: kitartást és egészséget !!

A kérdésre pedig: "Milyen anya az ilyen?" SEMMILYEN. Az ilyen NEm anya, de még csak nem is szülő. Attól, mert a férjed anyja, még nem szent ember. Sajnos vannak ilyen szemét, ostoba emberek, és nem hiszem, hogy azért viselkedik így, mert nem fogja fel a helyzet súlyosságát, hanem azért, mert a sógorodat jobban szeretni. Én a helyedbe (akármilyen udvariatlan is), közölném vele, hogy ha ennyire nem érdekli a saját fia betegsége (ami halálos is lehet), akkor kopjon le végleg, tehát akkor se keressen titeket, ha kell valami. Foglalkozzon a sógoroddal. Én sosem értettem, hogy egy szülő hogy lehet képes arra, hogy az egyik gyerekét szereti, a másikkal meg csak úgy "megvan", mintha valami kedvesebb ismerős lenne. A sógorod is egy okádék ember, hogy a saját testvére ilyen szinten nem érdekli, amikor tényleg neki lenne szüksége a pénzre. Hagyjátok ezt a bolond, megkeseredett öregasszonyt a fenébe. Gondolom a férjednek is hasonló lehet már a véleménye.

A mi családunkban is volt hasonló eset. Apám alkoholista volt, de apai nagyanyám a mai napig minket hibáztat ezért. Mintha mi mondtuk volna neki, hogy igyon...könyörögtünk neki, hogy ne igyon, gondoljon a családjára, törődjön velünk, de kb le se sz..rt minket. A vége válás lett. Ezután 2 évvel (idén áprilisban) apám meg is halt az alkohol miatt. Mamám még akkor sem volt hajlandó ezt beismerni magának, és még mindig minket hibáztat. Pedig apámnak a mi létezésünk kb "kurv.ára mindegy" volt (elnézést). Mi megszakítottuk a mamámmal a kapcsolatot. Nekem például ilyen nagymamára nincs szükségem, aki ennyiszer szembeköpi az unokáit. (más is történt persze a válás és a halál között) Ő baja, éljen boldogan, mi nem idegesítjük tovább magunkat vele.

Ha tényleg az elbeszélgetés sem válik be az anyóssal, akkor komolyan hagyni kell a fenébe. Ha "édesanya", ha nem. De ugyanez vonatkozik a sógorodra is. Mert aki a saját testvérének a terápiája elől veszi el a pénzt azért, mert neki autó kell, az egy gerinctelen sz@r alak.

Fú, ezt így végigolvasva kérdező, komolyan azt éreztem, hogy a legszívesebben pofon vágnám az anyósodat azzal a kérdéssel, hogy most a fia élete, vagy a másik fia kocsija a fontosabb.

Jobbulást a férjednek, az anyóst meg a sógorodat pedig hagyjátok a fenébe. Ezekkel a tettekkel tulajdonképpen jelezték, hogy a férjed egészsége őket marhára nem érdekli. Ne keressétek őket, szakítsatok meg velük minden kapcsolatot, mert ebből a kapcsolatból csak lelki fájdalom jön, az pedig a helyzeteteken semmit nem segít, inkább ront. A férjed meg ne segítsen a drága anyósnak (vagy sógornak) semmit. Ha anyósnak kell valami, rohanjon a sógorodhoz.

Nektek kitartást, és erőt !! Remélem meggyógyul a férjed ! :) A pozitív gondolatoknak pedig ereje van !