Párom mamájánál, anyjánál lakunk. Kikészülök tőlük, és undorodom a háztól is. Azt se akarnák hogy elköltözzünk újra?

Kicsit hosszú lesz, de jó kiírni magamból.

Elvesztettem a munkahelyemet, és ezért albérletből felköltöztünk a párom mamájához 1 hónapja, aki egy kisebb házban lakik, a párom anyja meg közvetlenül mellette, egy udvarban. Olyan rosszul van megcsinálva a ház, hogy mindig a nagymamáján keresztül kell menni wcre stb. Mamája mondta, hogy hozzak be vödröt abba pisiljek. Evvel még nem is lenne gond. Viszont ha nagy wcznem kell, ki kell menni az udvarra, mert el van dugulva a wc már több mint fél éve. Szóval se nagy wc-zni, se fürdeni nem nagyon lehet. Fürödni lavórban, mert olyan hülyén oldották meg a fürdőt, hogy fával kell fűteni ott is, a szobákban is.. Fa meg nincs nagyon. Szóval sokszor szétfagytunk a lakásban.

A mi szobánkba ki-be járkálnak. Reggel 4-5 órakor már kiabálás van, mert mindenki olyan hangosan beszél... Főzni egyedül nem tudok , mert anyja, mamája mindig ott van és okoskodnak. Vagy kiveszik a kezemből a dolgot, és csinálják ők. Olyan koszban él a mamája, hogy csak lestem... az egész fürdőszoba, ahol se villany, se ajtó- olyan kosz van ott, hogy rossz oda bemenni. Leszólják, hogy milyen cipőben járok, miért nem veszek másikat... Mindig próbálnak célozgatni, hogy amit én főztem albérletben, azt a párom nem szereti, miközben többször elmondta, hogy jobbat főztem, mint a mamája, anyja...

Ráadásul a mamája pénzéhes kicsit. Mikor dolgoztam, minden egyes találkozásnál megkérdezte, hogy mennyi pénzt keresek.. stb.

Megmondtuk, hogy ha találok új munkahelyet, akkor elköltözünk innen, megyünk albérletbe- újra. Mamája felkapta a vizet, hogy de nekünk itt arany életünk van. Minek költenénk albérletre?! A párom budapesten dolgozik, most Komárom esztergom megyében lakunk, és 3:30kor kel, hogy beérjen pestre dolgozni... nem bírja ezt a korán kelést ő sem...

akárhányszor felhozzuk nekik az elköltözést, egyből kiakadnak- és megkérdezik: tényleg mentek majd? minek? - mintha még sose mondtuk volna nekik.

Amíg albérletben voltunk, néha kaptunk 1-2 ezer ft-ot a mamájától, az én mamám adott 50 ezer ft-ot, és többször 10-20 ezret, monst a párom mamája avval piszkál, hogy az én mamám semmit nem segített nekünk- és hogy engem biztos utálnak a szüleim.... miközben ez nem igaz! Mindig ott vannak, ha kell.

Arról nem is beszélve, hogy szeretkezni se nagyon tudunk itt, mert nem tudom magam elengedni, félek, hogy mamája meghallja... volt, hogy majdnem ránk is nyitott, egyből szét ugrottunk a párommal...

az egy hónap alatt, egyszer nem láttam még takarítani a mamáját!

ja meg elmosogatni sem lehet rendesen, mert csap nincs ott, lavorban jéghideg vizben mosogatunk. Amig csak vendégségbe jöttünk, mindig koszosak voltak a tányérok, evőeszközök egy kicsit. Ami elég kiábrándító.

Egyszer főztem nekik, tudják, hogy tudok fözni- de majdnem mindennap azt hallgatom, hogy főztem e egy általán a páromra? főztem e valaha?

Na, és azt érzem, hogy az én mamámmal akar versenybe szállni, mindig kérdezgeti, hogy: a te mamád is főzött már ilyet? a te mamád is ez meg az?, mikor vissza v álaszolom, hogy igen, a mamám mindig jókat, sokmindent főz, akkor e lhallgat....

sírás kerülget mindennap!!!! :((

Aki tud esetleg munkát, az segíthetne is, nem bírom itt....:(