Mit lehet tenni egy ilyen rámenős anyóssal? Hogy lehetnék én is a gyerekemmel?

A jelek szerint eddig is hiába bíztál abban, hogy majd "változni" fog az anyósod. Persze jó dolog az optimizmus, de úgy őszintén, reálisan nézve mitől változna, ha ez megy másfél éve, és Nektek nincs erőtök változtatni rajta?

Mindaddig nem fogja figyelembe venni a kéréseidet, amíg látja, hogy megteheti következmények nélkül.

Írod, hogy inkább kerülöd a konfliktusokat. Neked kell eldöntened, hogy zavar-e annyira a jelenlegi helyzet, hogy következetesen kiállj a saját érdekeidért (ha már a férjedre nem igazán számíthatsz ebben a kérdésben), vagy nem konfrontálódsz, és beletörődsz abba, hogy napközben gyakorlatilag továbbra is átengeded az anyai szerepkört az anyósodnak, Te meg csak akkor és azt teszel a saját gyermekeddel, amit ő megenged.

Ha igaz mindaz, amit leírtál, nálam ez kimeríti a lelki terror fogalmát.

Ha én lennék ilyen helyzetben, ráadásul még annak a legcsekélyebb lehetősége is felmerülne bennem, hogy erre még "a párommal való kapcsolatom is rá fog menni" - ahogy fogalmaztál nemrég, és úgy érezném, hogy MINDEN egyéb lehetőséget kimerítettem (amitől Ti egyébként szerintem még nagyon messze vagytok), akkor még azt is előbb megtenném, hogy elköltözöm a családommal az ország másik végébe, mint hogy ezt megvárjam.

Valamelyik hozzászólásodban azt írtad, nem érted, "hogy lehet valaki ilyen gonosz". Tudom, hogy kívülállóként könnyű tanácsot osztogatni, de szerintem Neked nem az a feladatod, hogy ezt megértsd (mert ez nem oldaná meg a problémádat), hanem az, hogy bármilyen is az anyósod, és bármilyen eszközöket vet is be, hogy elérje a célját, Te határozottan és következetesen képviseld a saját érdekeidet, és elérd, hogy ha látni akarja az unokáját, akkor tartsa tiszteletben - az egyébként teljesen jogos - kéréseidet.

Szerintem érdemes lenne őszintén válaszolnod arra a kérdésre saját magadnak, hogy ha ez a helyzet netalán a továbbiakban is így maradna, az szelídség, türelem, kedvesség, udvariasság, béketűrés és konfliktus kerülés lenne a részedről, vagy önfeladás, a személyes erődről való lemondás.

Arra figyelj, hogy később se hagyd együtt a gyerekkel, mert téged fog pocskondiázni.

Úgy már próbáltad megfogalmazni neki a helyzetet, hogy nem te akarod eltiltani tőle - ami egyébként nem eltiltás, de ezt most hagyjuk -, hanem fordítva!! Ha ezt felhoztad mit reagált erre?

Szia :D

na hogy alakulnak a dolgaitok??? javult a helyzet???

hát sajnos az én anyósom se a legjobb... 2 hónapos a kislányom és úgy gondolja hogy neki mindenhez joga van.... pl.: állandóan csak beállít hívatlanul (csak azért nincs itt mindennap mert még dolgozik), állandóan felkapkodja, beleszól milyen kenőcsöt használjak, hogy töröljem a kakis popsiját a kicsinek.. stb... szóval mindenbe bele kotnyeleskedik.... párom el is mondta neki, hogy mielőtt átjönne szóljon ide, mert lehet épp etetek vagy épp alszunk... de nem érdekelte... pár nappal később csak úgy beállított újfent, pont akkor aludt el a kicsi erre közölte, hogy mindig rosszkor jön, mert akkor alszik a kicsi, erre mondtuk neki, hogy telefonálni kellett volna.. ekkor felháborodott, hogy mi azt hogy képzeljük hogy ő minden alkalommal telefonálni fog... adtam neki még pár esély a javulásra, de nem jött össze... most hétvégén végre együtt lehettünk hármasban, mert az előző 3 hétvégén dolgoznia kellett a páromnak sajnos, és hát így szerettünk volna mi 3an eltölteni a hétvégét, de akkor is csak úgy jöttek, így én eldöntöttem,hogy ha szó nélkül ide jön, nem fogom beengedni... így is sajnálom mert nagyon engedékeny voltam az elején.. akkor kellett volna mindent letisztáznom, de nem tennem, így most kicsit nehezebb, de nem engedem semmiből... voltak is belőle kis viták, de nem érdekelnek.. neki is volt gyereke akit nevelgethetett.. most én jövök.... és most ne higgye senki, hogy szívtelen vagyok, de sajnos muszáj lépnem különben a fejemre nő!