Mit lehet tenni egy ilyen rámenős anyóssal? Hogy lehetnék én is a gyerekemmel?

Naná, hogy gonosz leszel és ez csak a finomabb verzió.

Ne érdekeljen.

Kellemetlen lesz, de csak így lehetsz a gyerekeddel. Ha nem lépsz, tényleg átveszi a helyed.

Kedves Kérdező!

Az anyósodat valóban nem tudod és nem is fogod sem Te, sem a fia megváltoztatni, mint ahogy más felnőtt ember is csak maga tud változni, ha akar.

De nem is ez a cél, hogy őt magát megváltoztassátok, „csak” az, hogy elérjétek, hogy ő változtasson a viselkedésén.

Általánosságban véve én úgy gondolom, hogy minden esetben elsősorban az anyós/após gyerekének (jelen esetben a férjednek )lenne a feladata, hogy a házastársával meghozott döntéseiknek, igényeiknek érvényt szerezzen, az képviselje a saját családja felé, és megtalálja a legjobb megoldást egy konfliktusra, ne pedig a házastársára hárítani ezt a hálátlan feladatot.

Ha a férjed ezt nem akarja felvállalni, vagy úgy érzi, nem képes megoldani, akkor érthető, hogy kénytelen vagy rá Te.

Gondolom, belátod, hogy ha továbbra is ugyanazokat az eszközöket vetitek be ennek a konfliktusnak a megoldására, akkor törvényszerűen ugyanezzel az eredménnyel fogtok szembesülni ezután is, annyi különbséggel, hogy a tehetetlenségtől egyre indulatosabb és egyre frusztráltabb leszel a sokadik hiábavaló próbálkozás után, ami nemcsak neked, hanem a kisgyereknek sem jó.

Ha szép (és kevésbé szép) szóval nem tudtátok jobb belátásra bírni az anyósodat, akkor meglátásom szerint gyakorlatilag az az egyetlen reális lehetőség maradt, hogy Ti ketten a férjeddel alaposan átgondoljátok, megbeszélitek a lehetőségeiteket, és egységes álláspontra juttok olyan szempontból, hogy a jövőben milyen viselkedést tartotok elfogadhatónak az édesanyja részéről, és mit nem vagytok hajlandóak tolerálni.

Ha Ti ebben meg tudtok állapodni, akkor négy, vagy inkább hatszemközt, a lehető leghiggadtabb, legudvariasabb, ugyanakkor a leghatározottabb formában tudatnotok kell vele, és megmondani neki, hogy ha ezeket az egyértelműen megfogalmazott kéréseket, „szabályokat” nem kívánja vagy nem képes a jövőben tiszteletben tartani, akkor sajnos azt a döntéseteket lesz kénytelen tiszteletben tartani, hogy ennél sokkal ritkábban, és sokkal rövidebb időre láthatja az unokáját.

(Szerintem egyébként amúgy sem egészséges még a legharmonikusabb anyós-meny, anya-lánya, anya-fia stb. kapcsolat esetén sem, hogy minden nap, és naphosszat ott töltse egy anyós az időt a családnál.)

Hidd el nekem, hogy ha tényleg szereti az unokáját, és Ti tényleg azt tudnátok demonstrálni, hogy KOMOLYAN gondoljátok, amit mondtok, és következetesen ki fogtok állni a döntésetek mellett, nem kétségbeesett, de üres fenyegetésnek szánjátok, akkor TUDNA változtatni a viselkedésén.

Tényleg nem megbántani szeretnélek, hanem segíteni, de az anyósod azért teheti, és teszi is nyugodtan, amit tesz, mert ha kelletlenül is, de eddig belementetek ebbe a „játékba”, és fontos kérdésekben átengedtétek neki az irányítást az életetek felett, bizonyos értelemben az akarata rabjai lettetek, és látja, hogy ugyanúgy eléri nálatok a célját, mint az a hisztis gyerek, akinek inkább engednek a szülei.

Minél tovább maradtok benne ebben a helyzetben, annál természetesebb és magától értetődőbb lesz számára, hogy engedtek az érzelmi zsarolásának és felnőtt emberhez nem méltó játszmáinak, és annál nehezebb lesz kilépnetek ebből a helyzetből.

Az anyósod akkor fog változtatni a viselkedésén, ha Ti változtattok a „taktikán”, és nem hátráltok meg semmiféle érzelmi játszma (sértődés, zsarolás, veszekedés, mártírkodás, hisztérikus utcai jelenet hatására sem).

Én ezt nem érzném tiszteletlenségnek. Azt látom nagyfokú tiszteletlenségnek Veled szemben, ahogy ő most viselkedik.

Ha a továbbiakban nem alkalmazkodtok a számotokra elfogadhatatlan viselkedéséhez, akkor majd kénytelen lesz alkalmazkodni ő a Ti (teljesen jogos és érthető) kérésetekhez és döntésetekhez.

Tudom, hogy nem könnyű egy már kialakult, berögzült helyzeten, mintán, hozzáálláson változtatni, de ha nem akartok így élni tovább, akkor én úgy látom, hogy ez az egyetlen esélyetek.

Anyósod egy megszállott!

Ugyanazt tudom mondani, mint az előző 31: Ne engedd be, akármilyen hisztit csap vagy akármit hoz NE ENGEDD BE! És ha nem akarja odaadni a gyereket, akkor hozzávágnám: Bár bocsánat, de ugye tudja, hogy én szültem a fiamat és nem ön úgy, hogy kötelessége odaadni a babát, amikor én akarom! Értem, hogy nagyi meg minden, de akkor 2 alk./hét MAX.!