Mit tegyek a gyerekemmel?

Szeretettel csodákat tudnál (vagy tudtál volna) tenni. Talán még nem késő. Próbáld meg megérteni, nem bántani, hogy megnyíljon előtted, és a bizalmába fogadjon. Elítélendő amiket tett, de nyilván volt rá oka. Bár erre szoktam én mondani, hogy ha a családi körülményeimet én is így figyelembe vettem volna, még mindig egy drogos alkoholista, zárt osztályon tengődő felnőtt lennék. (de volt önuralmam).

Próbálj felé nyitni. Főleg hogy most jön a baba is, nagy szüksége lesz rád.

Szerintem semmit se tudsz vele tenni. Már késő. Nem ebben a korban kell elkezdeni gyereket nevelni.

A gyerekben hajlandó vagy támogatni? Az olyan támogatás lesz, hogy te nevelheted majd a gyerekét, az unokádat (reméljük jobban, mint őt), a gyereked meg majd eljár bulizni, meg inni, úgy mint most.

Ha nem lehet vele értelesen megbeszélni a dolgot, akkor semmi esély, hogy megváltozzon.

Nekem pont fordítva, anyukám ilyen. Nagyon sokáig aggódtam érte, féltettem, próbáltam neki segíteni, de rá kellett jönnöm, hogyha ő nem akar magán segíteni, akkor én se fogok tudni.

Hát ez van.

Fura egy 'édesanya' lehet..

Volt egyáltalán valamiféle anya-lánya kapcsolat a régmúltban? (természetesen, nem csecsemőkorra gondolok!!)

Szerintem oda kellett volna figyelnie a gyerekére és nem hagyni, hogy ilyeneket csináljon.. az, hogy 15 évesen gyermeket szül, az meg abszurd. Itt nem a csaj a hibás, hanem a szülők! (Persze, ez csak az Én véleményem!)

Már elnézést, de rohadt pocsék gyerekkora lehetett, és akkor tényleg azt hiszed, az az álma, hogy az ő gyerekét is te neveld fel, úgy, ahogy őt??? A kicsit is pofoznád? MErt az az érzésem, a lány is kapott már egypárszor, nem csak te.

Szomorú, de ha már meg akarja tartani, talán a legjobb, ha tőled, tőletek távol teszi. Volt már rá példa, hogy normális családi élete lett valakinek mocsok gyerekkor után.