Mást is bosszant mikor anyós kisfiamozik?

ma 14:27

Hát nem azért,de igaza van!

Ennél nagyobb anyós problémákkal is szoktam találkozni!

B..sztatja a pasi feleségét,kötözködik,stb.....

Tiéd szerintem semmiség!

Aranyos az anyós,hogy így szereti a fiát.

Te meg vigyázz,könnyen egy "minden zavart,csak mert!" féle házisárkány lehet belőled!

Az én anyósom kicsikémnek, vagy kiscicának szólítja a 30 éves férjemet. Jó, néha f.asznak is:))

Nem zavar, szólítsa, ahogy jól esik neki.

#22! :DDD

- hisztis p.öcs

Lehet, hogy mi vagyunk furcsák a kérdezőkkel, de személy szerint engem is nagyon zavar ez a megszólítás. Mi többen voltunk testvérek, és bár a szüleink a mai napig nem vallják benne, nyílt titok volt, hogy a bátyám előnyt élvezett velünk szemben. Ő volt a kisfiam, minket pedig mindig rendesen a nevünkön, vagy a becézett változatán szólítottak. Én akkor megfogadtam, hogy ha valaha gyerekem lesz és esetleg többi is lesz, biztosan nem fogom az egyiket kisfiamnak vagy kislányomnak hívni, csak azért, mert a kisfiam vagy a kislányom. Van is gyermekem, két szép, de mindkettőt a nevén szólítom (olyan nevük van, amit becézni sem kell), vagy esetleg Csillagom, Bogaram stb. (lehet, hogy másnak meg ez a furcsa), de semmiképpen sem kisfiam, kislányom. Tudom, hogy itt nem magával a becézett formával, hanem a háttérrel van a gond, mert az a tüske bennem van még mindig gyerek és fiatal felnőttkoromból.

A volt férjem, a gyerekeim apja József, őt az anyja állandóan Jocikámozta. Na, ez volt a másik, amit nem bírtam elviselni. Ha egyszer József, akkor legyen József, Józsi, vagy Joci, de ez a Jocikám így, Jocikám úgy... huhhh, még mindig kiráz sajnos a hideg, ha rá gondolok.

Akkor te és a kérdező csak egyet fogjatok fel: mindenki más! Az, hogy titeket miért idegesít ez, jelen esetben tök mindegy.

Olyan ez, mintha azt mondanám, mivel én utálom a brokkolit, a családom egyik tagja se egyen még titokban sem, mert én utálom. Ez a ti egyéni szociális problémátok. Senkit nem érdekel, a ti családotokban hogy volt, azért még más család nem fog megváltozni több évtized után.

A kisfiam és a kislányom szerintem több esetben nem meg szokott megszólítás, mint igen. Legalábbis felénk ilyet senki nem használ, csak ha mérges stb.

Érdemes megfigyelni, hogy a magyarban egymás sértegetését, lekicsinylését sokszor a "kis" szóval fejezzük ki. Te kis hülye, kis mimóza, kisanyám, kisapám, kisokos ugyanígy a kislányom/kisfiamat is sokan csak akkor veszik elő, mikor azzal a is "gyerek" fölébe akarnak kerülni.

Az én anyósom is ezt csinálja, fia is lánya is van. Mindkettőt egyébként olyan becenéven szólítja, amit egyikőjük se szeret, de mindegy, a lényeg az, hogy mindig néven szólítja őket. Viszont ő elég nehezen viseli, hogy a gyermekei felnőttek, és ha valamit nélküle csinálnak, akkor nagyon sokszor igyekszik elhitetni velük, hogy nélküle nem mennek semmire, ő jobban tudja, nekik úgysem sikerül stb. Ilyenkor jön az, hogy összeszorítja a száját, kisfiAm/kislÁnyom, ilyen csattanósan és már jön is után a szöveg, ami arról szól, hogy tulajdonképpen csak ő tudhat mindent a szegény harmincas kicsikéi életképtelenek és amúgy is buták.

Én már csak mosolygok rajta, eleinte engem is nagyon zavart, ahogy bárkitől zavar, ha lekicsinyli a férjemet, vagy bárkit, akit szeretek.

Nyilván, ha folyton kisfiamozna, kedveskedne nem úgy venném, mint mikor előveszi a kisfiAm-at ilyen csattanósan, mintha egy tizenéveshez beszélne és meg akarná magyarázni neki, hogy majd ő tudja melyik szakkörbe járhat.