Én vagyok szemét, vagy igaza van az anyósnak?

A szülészeten le a kalappal az ápolónők előtt, tényleg mikor be is fektettek terhesen, akkor is jó volt velük a kapcsolatom és mikor mentem szülni, örültem, hogy már ismertem őket és jó munkát végeznek.

DE! Mikor a fertőzőn voltam a két kisgyerekemmel rota miatt, hát az szörnyű volt. Bunkó orvos, ápolónő, had ne írjam is le. Szegény 2 éves kisfiammal úgy beszéltek, mint a kutyával, mert sírni mert és ugye megijedt, hogy most mi történik vele. Közlöm velem is úgy beszéltek, pedig csak egy lepedőcserét kértem, mire az orvos közölte velem, hogy nálunk az anyukák szokták cserélni a lepedőt. Mondom jó, akkor hozzanak lepedőt és kicserélem, vagy minden ajtót és szekrényt nyissak ki, hogy hol vannak a lepedők, vagy mi? Akkor meg az a baj. Hozzáteszem, 2 órája vártam türelmesen a lepedőre és a vizitkor történt ez, hogy mondta az orvos, hogy itt a szülők cserélnek lepedőt. Na, meg az információáramlás, szegény 10 hónapos lányom majdnem sima tápszert kapott rotafertőzés alatt, mikor az orvos kiadta, hogy csak tejmenteset ehet. Nem értem, hogy miért nem cserélnek információt váltáskor az ápolónők.

Szóval teljesen csalódott voltam, hogy mekkora különbségek vannak ellátások között ugyanazon kórház más osztályain. Na, meg ugye a fertőzőn majdnem egy helyen voltak a gyerekekkel a felnőttek, csupán külön kórteremben, de ahogy szegény pár éves gyerekekkel beszéltek, akiknek nem tudott bent lenni valamelyik szülője, hát még a szívem is összeszorult, ráadásul majdnem minden gyerek hányás, hasmenéssel volt bent, látszott az ápolónőkőn, hogy még pelenkát se nagyon akartak szegényeken cserélni.

Vannak nagyon kedves, lelkiismeretes ápolónők, akik tényleg ezt a hivatást akarják csinálni, de vannak, akik csak muszájból csinálják, de ez meg is látszik.