Jogosan vagyok megsértődve az anyósomékra?

5 éve született a legelső gyerekünk, most útban a harmadik. Ennyi idő alatt egyszer se jött át anyósom, hogy a gyerekekkel foglalkozzon, hogy legalább szusszanhassak egyet, vagy kitakaríthassak. 5 éve dolgozom látástól vakulásig gyakorlatilag szünnap nincs, és természetesen akkor is kell csinálnom, ha lázas beteg vagyok. Egy ehető ételt nem képes ideküldeni, hogy legalább ennyivel segítsen. Jó, messze lakik, de meg tudná oldani, legalább néhányszor, mert ahogy írtam, nagyon fáradt vagyok már, akár évi 1-2 alkalom is valami lenne. Anyagilag nem segítenek semmit, pedig megtehetnék, mi meg rászorulnánk. A gyerekek születése utáni hónapokban csak utazgatott, wellnessezett ránk se nézett. Ráadásul mindeközben megy a maguk sajnáltatása, hogy mennyire hiányoznak nekik az unokák. Tudom, nem az anyósának meg a szüleinek szül az ember, de azért az első előtt én még számítottam rájuk, mert ott is ment a sírás, hogy nekik már annyira kellene az unoka, és miért nem csinálunk már nekik, és aztán ért az arculcsapás, hogy nulla segítségem lesz. Idáig próbáltam udvariasan hozzájuk állni, mert hittem a kifogásaiknak, aztán amikor már nem annyira, akkor hittem benne, hogy majd nyitnak az unokák felé, de egy ideje úgy vagyok vele, hogy pukkadjanak most már meg és nem beszélek velük.