Mit tegyek? A gyerekem gondolkodni képtelen id-óta, de mondani mindig tudja, hogy tudja, aztán ő van megsértődve, hogy lehordom.

Ezúttal a macska vizes tálkája. Elkezdett ereszteni. Felhív, hogy bentről vagy hazafelé vajon tudnék szerezni valamit helyette, vagy holnap veszünk helyette másikat. Meséli, hogy a víz az ajtóig folyt, de feltakarította, de megint látta, tehát biztosan ereszt. Mondom neki azonnal, hogy rendesen takarítsa fel az ajtónál, nehogy beszívja. Erre ő, hogy igen, tudja, már megtette. Én mondom tovább, hogy miért csinálja, mire újfent a szavamba vág, hogy igen, tudja. Erre már bepipulva emelem rá a hangom, hogy hallgasson el és figyeljen, jegyezze meg. Ugyanis amíg kutyánk volt, azt a nyamvadt törülközőt, amivel a kutya mancsait törölte, és mindig vizes volt, a mosdókagyló alá került mindig, érintkezve a bútorral, ami szívta a vizet. Ha nem ezerszer, akkor egyszer sem pofáztam el neki, hogy ne oda tegye, b@ssza bele a zuhanykabinba vagy mit tudom én, de oda ne, mégis képtelen volt felfogni. Mindig mindenre ő tudja, ő csinálja, aztán kiderül, hogy nem tudja és nem jól csinálja. A jó szóra meg b@szik hallgatni. Szépen mondom, türelmen fogytán csúnyán mondom, annyit ér, mint halott szájára a csók. Aztán én fizetek, ha lesz valami, nem ő. Neki olyan mindegy, nem az ő tárcájából folyik ki a pénz, ha új ajtót, szekrényt vagy bármit kell venni. Egy kis odafigyelés és mennyivel szebb lenne az élet. Vigyázzunk a dolgainkra. Ezt miért olyan nehéz felfogni?