Mennyire engedtétek első gyereknél, hogy az anyós beleszóljon dolgokba?

Beszélgetés, eszmecsere szintjén oké, pl hogy elmondja, szerinte ez a krém jó lesz, próbáljuk ki, vagy ilyesmi

Azonban konkrétan amikor semmi gond nem volt, csak ilyeneket talált mondani a nagy semmiből, hogy miért nem várok még a szoptatással egy fél órát (sírt már a baba, cicin akart lenni), vagy miért nem teszem be csak úgy a kiságyba had aludjon el magától na az ilyeneket leállítottam. Szóval beszélgetés szintjén oké, de ha semmi gond nem volt csináltam a dolgomat szépen (etetés, altatás, öltöztetés akarmi) na az ilyeneket leallitottam, mert ez csak okoskodás. Pl el tudod képzelni hogy sir a gyereked és fogod leteszed a kiságyba, ahelyett hogy 5 perc alatt ölben elaludna? Amúgy is teljesen természetes ha egy kisbaba testi közelséget keres... szintén nem hagytam, hogy okoskodjon mit adjak rá pl. Nálunk ott borult a bili amikor nem tudta megnyugtatni a síró babát, pedig mindenképpen ő akarta. Át akartam venni, ő meg elfogult tőlem és indult befelé az üvöltő babával a hálószobába. Na akkor mondtam hogy ezt nem. Amúgy is akar hányszor meglatott minket tépte volna ki a kezemből a babát.

Szerencsére nálunk helyre állt a rend, és most már simán megy minden.

Érdemes mindenkit meghallgatni, ám nem kell, hogy mindent meg is fogadj.

Emellett nem mindegy, hogy jó vagy rossz tanács.

S az se mindegy, hogy tanács/tipp vagy kb egy kiadott parancs!

Amennyiben az utóbbi...érdemes leülni elbeszélgetni az illetővel, hogy tartsa be a határokat! Amennyiben nem, akkor "büntit" kap. Pl távolságtartást.

Mindegy, hogy anyósról, barátról vagy milyen emberi kapcsolatról van szó.

Mindenkinek megvannak a saját hatókörei, tiszteletben kell tartani ezt és egymást is.

Ahogy azt is, hogy a te gyereked, te neveled, mert a te dolgod.

Kivéve, ha toxikus lennél vagy bármilyen formában veszélyt jelentenél a kis új életre.

De szerintem ez nem vonatkozik rád, mint kérdezőre.

Semennyire - anyáméknak sem. Nem az ő gyerekük, nem kell nevelniük.

És azért 0% a tolerancia, mert mindkettő olyan, hogyha EGYSZER engedem, akkor utána már természetesnek veszi és kéretlenül ossza a tanácsait.

Sokkal könnyebb kapásból nemet mondani ezekre, mint később fogni a fejem, hogy állíthatom le őket :D

Mi az, hogy beleszólni?

Elmondja a véleményét? Szerintem bárki elmondhatja.

Segít? Az inkább jó, nem?

Az a gond, ha parancsolgat, ha ő akarja megmondani, hogy mit csinálj, amikor te is tudod, hogy mit kell tenni.

Semennyire nem szólt bele Anyósom a gyerekkel kapcsolatos dolgokba, viszont néha elmondta a véleményét, tapasztalatait, amit meghallgattam, volt, amit kipróbáltam (és működött!), volt, amit nem, vagy nem tetszett az eredmény. De érezhetően jó szándékkal mondta el ezeket, nem bántó stílusban és nem erőszakosan, nem volt vele semmi gond.

A menyem agyrém :-) Semmit nem lehet mondani sem, segítségképp sem, sehogy sem, mert neki minden csípőből nem jó, mert öregek vagyunk (megjegyzem 23 év korkülönbség van köztünk). Azért azt viccesen megjegyezte, hogy nálunk mennyit aludt a gyerek, otthon kevesebbet, többet nyűgös. Leszartam. Nem mondtam rá semmit, úgyse érdekli, úgyhogy csinálja, ahogy akarja ....

Ez egy elég gyakori kérdés, és sokat múlik a családi dinamizmusokon. Fontos, hogy legyenek határok, amiket mindkét fél tiszteletben tart. Az anyós tanácsai néha hasznosak lehetnek, főleg ha tapasztalt szülőként segíteni akar, de végső soron a szülők döntenek a saját gyerekük neveléséről.

A kulcs az, hogy a pároddal egységes álláspontot alakítsatok ki, és ha szükséges, ő közvetítse az üzenetet az anyós felé. Így elkerülhető, hogy a helyzet feszültséget okozzon. Ha pedig valami tényleg zavaró, érdemes nyugodtan, de határozottan jelezni.

Nalunk sem szoltak bele, de az rendszeresen elofordult, amit a 11-es ir. Hogy teptek volna ki a babat a kezembol, meg ha sir, akkor majd ok megnyugtatjak, en veletlenul se.

En ertem, hogy a nagyszulok is meg akarjak fogni, engedtem is,sot, orultem is, ha vegre volt szabad 15 percem es nem a cicimen logott vagy rajtam kendoben a gyerek. De azert mindennek van hatara.

Volt hogy mar uvoltottem, hogy na akkor most takarodjon ki mindenki, ez tudom nem volt szep, de annyira felcsesztek az agyam ezzel (anyos is, de az en szuleim is). Ott uvoltott a gyerek anyam kezeben es csak nem adta vissza, pedig egyertelmuen ehes volt akkor mar es tekintve hogy en szoptattam, ezert ehhez en kellettem.

Nem is ertem hogyan juthat ilyen barkinek is az eszebe.