Hogy működhet úgy a házasság, hogy a párod családjából valakit szívből utálsz?

Nem megyek házhoz a pofonért, párom néha megy látogatóba. Vita még mindig szokott lenni, mert az anyja még távolról is megpróbál beleszólni a dolgainkba, de igyekszünk higgadtan kezelni a dolgot, de egy rossz nap nem könnyű még ezzel is foglalkozni.

Szóval kb mint a 9-es válaszoló.

Azért ez így ködös, nem mindegy, hogy ez az illető mennyire káros és mennyire szól bele az életetekbe vagy csak évente kétszer egy órára kell kibírni. Pl., hogy egy bunkó nagybácsi, akit csak éjjel tizenegy és egy liter pálinka után mond karácsonykor pajzán vicceket, amin felhúzod magadat; vagy anyósod napi szinten kólát meg csokit ad ebéd helyett a kisgyerekednek, de megsértődik, ha nem bízod rá többet. Előbbinél letojnám, hogy a nagybácsi is ott van, hiszen a többiek miatt amúgy elmegyek, max. majd visszaszólok neki alanyi jogomon. Utóbbinál válóok lehet belőle simán, ha a párom erőlteti, de akkor sem csak tőle várnám, hogy "megvédjen".

De azt nektek kell közös nevezőre hozni, hogy mit vártok el a másiktól. Esetleg érdemes belegondolni empátiával, hogy fordított helyzetben mit tennél. Ha a párod valamiben nem ugyanolyan, mint te, mondjuk nem annyira heves vérmérsékletű, konfliktuskerülőbb, felteheted a kérdést, akkor az belefér-e neked, hiszen ezt eddig is tudtad róla. Egy-egy átbeszéléssel kiderülhetnek akár tök régi pszichés dolgok is, ezért is hasznos. (Pl. "Igazad van, apám engem is folyton kritizál, csak én már megszoktam... próbálok szólni neki, de nem hiszem, hogy változni fog 70 évesen, és hát sajnos ettől még szeretem".)

Szóval ja, sok ilyesmi lehet egy kapcsolatban, kérdés, mennyire tudtok együttműködni.

Nem járok családi jópofizásokra (a saját családomon belül sem), a házasság meg normális, köszönjük.

A férjemhez mentem hozzá, nem az alkesz apjához.

Nálunk hasonló, mint 9-esnél.

Férjem egyik közeli hozzátartozójáról van szó. Ő (férjem) megy, ha szeretne (családi banzáj, unokák szülinapja, dec. 24.), én nem megyek (nem titok, a felnőtt gyerekéről van szó, aki 20 év alatt nem tudta feldolgozni, hogy az özvegy apja feleségül vett).

Szóval unokák szülijére elmegy hozzájuk, dec.24-én is elmegy egy órára, aztán jön haza, én addig itthon készülődök kettőnknek. Viszont itt nincs családi banzáj.

Nekünk így bevált, a házasságnak semmi baja ettől (mondjuk a férjem tudja, hogy olyanra rá nem vesz, amit nem akarok).