Másnak is csinálja ilyeneket az anyósa? Vagy csak engem tisztel meg a kretén?

Ne haragudj, de szerintem a férjed a legnagyobb kretén, ha ezt eltűri az anyjától.

Nem az esküvői ruhát, az lehet sima ízlésficam, hanem a napi szintű zaklatást, beleszólás, kritizálást, sz*rkavarást.

Meg te is elég kretén vagy, ha neked megfelel egy olysn férfi, aki ezt elviseli és így kell melletted élni.

Ez megint tipikusan olyan helyzet, amikor másban keresed a hibát, pedig ti is elég hibásak vagytok az egészben.

A férjed minden harmadikat nap vegye fel a hívását, közte hagyja lógva. Te pedig ne vele foglalkozva töltsd az idődet, mert addig se magatokra fordítasz figyelmet, hanem az anyósra, aki élvezi a rivaldafényt és nyomja tovább a műsort.

Ha nem reagáltok, akkor nem lesz kinek előadni magát.

90%-ban passzol a leírás az anyósomra, nem vagyunk mi sógornők? Viccet félretéve, magát járatta ezzel le, nem titeket, mivel beszamítható és felnőtt.

A hátam mögött elhordott mindennek, szidta a családomat a fiának nyomta a süket dumát, aztán csodálkozott, hogy én inkább látni sem akarom többet. A fia beszél vele, néha meglátogatja, de én már évek óta nem megyek. Nincs vita, nem vagyok hajlandó ezen enni magam már.

Én kirakat volna esküvőről is, szégyelje magát hogy így mer viselkedni a saját fia legfontosabb napján. Sok ilyen agyrottyant vénasszony van annyi biztos, ha nem bír téged akkor nem muszáj vele beszélgetni. Én a férjed helyébe se szólnék hozzá, tanuljon meg viselkedni, s nem beleszólni felnőtt emberek életébe.

Nem hibás a kérdező, ha az ember mindenkit elhagy akivel egy kicsi baj is van(itt most anyós) akkor egyedül fog maradni.

Hasonlót mi is átéltünk. Apósom rég meghalt, anyósom egyedül maradt a gyerekekkel, akikből egy kiskorú volt, a másik fősulira járt, a legidősebb pedig otthagyta az egyetemet, dolgozni kezdett, hogy segítsen az anyjának. Ő volt a férjem. Én nagyjából apósom halála után 5 évvel kerültem a képbe. Eleinte nem is láttam anyósom, mert ha mentem hozzájuk, ő inkább egy rokonánál aludt. Aztán összeköltöztünk a férjemmel, és bejelentettük, hogy szeretnénk összeházasodni. Anyósom nem örült, egyszer hozzá is vágta a férjem fejéhet még az esküvőnk előtt, hogy vegye tudomásul, az apja halála után ő lett a családfő, viselkedjen is úgy. Ezt azért kapta, mert közölte, nem pénzeli tovább őket, a saját életét akarja élni.

Az esküvőnk borzalmas volt, a férjem családja megölte a hangulatot, az én családom meg próbálta menteni a menthetőt. Aztán megszülettek az unokák. Mivel csak nálunk vannak anyósomnak, azt hittük ez változtat majd a kapcsolaton. Nem így lett. Évente egyszer ha rájuk nézett. Nem is érdeklődött felőlük. A nagyobbik lányunk már kiskamasz, vele nem is alakult ki jó kapcsolata, elutasító a nagyanyjával és csak az én anyukámhoz húz. A kicsi azért nyit felé.

Végül felismerte anyósom, hogy gond van a fejében, elment pszichiáterhez, kapott gyógyszert, és most jó kedélyű, kiegyensúlyozott, akivel nagyon jókat tudok beszélgetni, és gyakrabban is jön az unokákhoz.

Nálunk az idő segített, de több mint 10 évet kellett várni rá. Hátha majd nálatok is megtörik a jég.

"Nem hibás a kérdező, ha az ember mindenkit elhagy akivel egy kicsi baj is van(itt most anyós) akkor egyedül fog maradni"

De itt a pasi a problémás, mert ő tűri ezt.

És a kedves kisfiú férjed mit csinál? Semmit. Bszik leállítani az anyját, helyette minden nap telefonál.

Én hasonló esetben az eljegyzésig sem jutottam el exemmel, nem még feleségül menni hozzá :D