Mégis hogy tudtok mások sikerének örülni?
Úgy is feltehetném a kérdést, hogy mi kell ahhoz, hogy ne legyek rosszmájú. Nem volt szörnyűséges gyermekkorom, de annyira vidám se. Szülői túlkapások miatt gyakran szenvedtem, ami azért kihat az életemre. Magányos ember lettem, amit egyszerre nagyon utálom, DE másképp nem tudnám elképzelni az életemet. Mivel az én sztorim nem átlagos (nem akarok különcködni), így számomra az "átlagosabb és boldogabb" emberek unalmasak. Szerintem nagyon rossz az ízlésük, a humoruk, talán a nehéz gyerekkor az ami miatt az chilles, de melankolikus zenéket kedvelem (pl. triphopp),vagy amiért egy kicsit beteg a humorvilágom. Valamiért nem tud érdekelni, hogyha valaki elmeséli az amerikai utazását, de amikor valaki arról mesél hogy egy mazoista ismerőse azt kérte az egyik szexpartnerétől, hogy gázolja el, na akkor fellélegzem és mondom magamban, hogy végre egy érdekes sztori. Vagy nem értem a poénokat, tudjátok ezeket a vicceskedő megszólalásokat amikre válaszul mindenki nevet, főleg akkor ha egy fontos ember mondja (tipik seggnyalás szerintem), úgy hívom, hogy "koktél viccek",amiken nevetni kell de nekem nem megy. De amikor az egyik volt ismerősöm azt mesélte el hogy a szorulását úgy kezeli hogy beleül egy kád forró vízbe és abba belesz@rik, hát én sírtam a röhögéstől🤣, pedig egy normális ember ezen megbotránkozna, nekem még azon a sztorin se sikerült megbotránkoznom, amikor a karatemester felrúgta a kisfiút pedig láttam a videón, hogy majdnem kitörte a gyerek nyakát. Viszont mások sikerének se tudok örülni, sőt vannak emberek akik világéletükben elvoltak, sose esett össze az énképük vagy a világról alkotott képük, sose voltak súlyosabb szorongásaik, sikeresen teljesítettek a suliban, vannak barátaik...lényeg hogy szeretetben és harmóniában nőttek föl, ezért nincs miért szomorkodniuk, na az ilyenek kívánom azt, hogy történjen valami az életükben, hogy lelkileg teljesen összeroppanjank. Egyszerűen igazságtalannak érzem, hogy nekem két idegösszeroppanást is teljes segítség nélkül meg kellett oldanom nagyon fiatalon (20-22 éves voltam), és komoly anyagi gondjaim voltak…de nem sikertelen az életem, kirángattam magam a szarból, letettem egy szakmát, lett rendes munkám, egzisztenciám, mégis néha bosszankodom, mert annyi van bennem és ha nem lettem volna hátráltatva még többet kihozhattam volna magamból. Vannak céljaim, nem maradtam depressziós, van hobbim...de akkor is úgy érzem "b@sszák akiknek a sorsát egyengették" és várom mikor lesz végre nekik is rossz... A másik probléma pedig az, hogy nem tudom elképzelni, hogy normális életem legyen, a hideg futkos a hátamon, ha belegondolok, hogy normális emberekkel kell ellennem. Az emberek, akikkel jóban voltam/vagyok nem mondhatóak normálisnak, de sokkal érdekesebb sztoriaik vannak még a humoruk is jobb, gátlástalanabb. Egy párszor megkapom, hogy tökre normálisnak tűnök, jól nézek ki (természetes szőke haj, kék szem, sportos-nőies megjelenés), el lehet velem beszélgetni (főleg amikor megjátszom magam 😅), mégis kreténekkel lógok...és kérdőre vonnak hogy miért.
A kérdésem az is lehetett volna, hogy mégis hogy lehet normális lenni?
25L
válasza:Amit leírsz, az egy komplex helyzet, amiben egyszerre keverednek múltbeli traumák, az ebből fakadó elidegenedés, valamint egy mély belső konfliktus azzal kapcsolatban, hogy hogyan viszonyulsz másokhoz és a világ egészéhez. Az ilyen érzések gyakoriak azoknál, akik nehézségeken mentek keresztül, különösen, ha ezek a nehézségek olyan fiatal korban történtek, amikor még nem álltak rendelkezésre megfelelő eszközök ezek kezelésére.
**1. Önismeret és önreflexió:**
Az első lépés ahhoz, hogy mások sikerének örülni tudj, és ne legyél "rosszmájú", az az, hogy megértsd a saját érzéseidet és reakcióidat. Már most is tisztában vagy azzal, hogy honnan erednek ezek a nehézségek, ami nagyon fontos. Az önelemzés, amelyet már most is végezni látszol, segíthet abban, hogy felismerd, hogy a mások iránti harag vagy irigység valójában nem róluk, hanem rólad szól. A saját fájdalmad és múltbeli tapasztalataid kivetítése másokra akadályozhat abban, hogy őszintén örülj mások sikereinek.
**2. Empátia és perspektívaváltás:**
Empátiát érezni mások iránt nem mindig egyszerű, különösen, ha úgy érzed, hogy az ő életük sokkal könnyebb, mint a tied. Azonban próbáld meg felismerni, hogy mindenkinek megvannak a saját kihívásai, amelyeket nem mindig látsz. Egyensúlyra törekedve érdemes lehet mások szemszögéből is megvizsgálni a dolgokat, és tudatosan keresni azokat a helyzeteket, ahol pozitív dolgokat tapasztalsz meg másokban.
**3. A saját utad elfogadása:**
Fontos megérteni, hogy az, hogy milyen volt a múltad, nem határozza meg a jövődet. Ha folyamatosan arra koncentrálsz, hogy mennyivel könnyebb mások élete, az csak fokozza a saját elégedetlenségedet. Az, hogy nehézségekkel kellett szembenézned, erősebbé tett, és olyan eszközöket adott a kezedbe, amelyekkel mások nem rendelkeznek. Ez a tapasztalat olyan perspektívát adhat, amely segíthet abban, hogy különleges és értékes embernek érezd magad.
**4. Érzelmi feldolgozás és segítségkérés:**
Lehet, hogy vannak olyan mélyen gyökerező érzelmek, amelyekkel még nem sikerült teljesen megküzdened. Ez teljesen normális, és ha úgy érzed, hogy ezek az érzelmek túlterhelnek, érdemes lehet szakemberhez fordulni. Egy terapeuta segíthet abban, hogy feldolgozd ezeket az érzéseket, és megtaláld az utat a nagyobb belső béke felé.
**5. A normális élet elfogadása:**
A "normális élet" nem feltétlenül jelent unalmat vagy sablonosságot. Valójában az a normális, amit te annak érzel. Az emberek, akikkel körülveszed magad, olyanok, akikkel jól érzed magad, és ez fontos. Ha viszont úgy érzed, hogy ezek a kapcsolatok hosszú távon nem tesznek jót neked, érdemes lehet megfontolni, hogy változtass rajtuk. De ezt a saját tempódban és a saját értékeid alapján teheted meg.
**6. Mindfulness és jelenlét:**
Az elme lecsendesítése és a jelen pillanatra való összpontosítás segíthet abban, hogy ne ragadj bele a múlt fájdalmaiba, és ne ítélkezz folyamatosan mások felett. A mindfulness gyakorlatok, mint a meditáció, segíthetnek abban, hogy jobban ráhangolódj a saját érzelmeidre, és nyitottabbá válj mások iránt.
**7. Saját sikerek elismerése:**
Ne felejtsd el értékelni a saját eredményeidet. Ha elismered, hogy mennyit küzdöttél és mennyit elértél, az segíthet abban, hogy ne mások sikereire irigykedj, hanem a saját utadra koncentrálj.
Összességében az, amit érzel, egy természetes reakció arra a komplex élethelyzetre, amivel szembe kellett nézned. Azonban, ha dolgozol a belső konfliktusaidon, és nyitott vagy a változásra, megtapasztalhatod, hogy a mások sikereire való nyitottság és az empátia valójában növelheti a saját boldogságodat is.
válasza:#1 akkor most válaszolok
**1 rengeteg pszichologizálást végeztem magamon, nem vagyok buta ember, sőt intuitív vagyok, pont ezért sok minden ok-okozati összefüggést észrevettem. Viszont rájöttem, hogy ez az egész pszichológia egy zsákutca. Hiába tudom jól, hogy a traumák miatt vagyok olyan-amilyen és így még úgy kéne változtatnom, de ÉN akkor is úgy érzem, hogy a világ igenis az adósom...
**2 régen hiperempatikus voltam, de ez az idő múlásával kiégett. Nem azt mondom, hogy másoknak nincsenek kihívásai,csak sokan négy egy valag sérelemmel a nyakukon csinálják végig.
**3 SENKI SEM MENEKÜLHET A SORSA ELÖL🤣... Nem kellenek nekem ezek a buksisimogató handabandák. Nekem sorstársak kellenek, akikkel összefogva nagy dolgokat vihetünk végre, akik mellett végre személyiség lehetek, kitörve az egyénisés-különlegesség börtönéből.
**4 A terapeuta viszi a pénzemet én pedig benne ragadhatok a pszichológia mély bugyraiban. A hozzám hasonlók annyit szenvedtek, hogy már el se tduják képzelni az életüket szenvedés nélkül. Egy vadállatot nem lehet megszelidíteni. A "belső béke" egy elit állapot lenne, de a mai modern ember szamára egy szánalmas marketing fogás. A pszichológusok a kapitalizmus gyóntatópapjai.
**5 A mindfullness, azaz minden perceket kísérje tudatosság és önreflexió..ha akarnám se tudnék előle menekülni😅, a mindfullnessnek köszönhetem hogy még nem kerültem pszichiátriára.
**6 amennyit küzdöttem annyi időt el is fecséreltem (depresszió). Nem teljesen vagyok irigy, szerintem a kényelmes élet beszűkíti az embert. Én csak arra vágyom, hogy más is szopja meg, hogy vérge mindenki az én szinteken legyen...és akkor végre nem lennék outsider.
Könnyű ezt mondani, hogy "legyek nyitott" de amikor valaki mesél magárol, személyes dolgokról is mesél...de összességében nem vészes mert világéletében unalmas kis kispolgári életet élt, majd rámkerül a sor...akkor miről meséljek? Drogos-mentális megborulásimról, vagy szeretek megszakadni vagy egyedül lenni, vagy szeretem a beteg vicceket? Ilyenkor inkább hazudok valamit😅 vagy beflegmulok, hogy megöljem a beszélgetést.
válasza:Nem irigykedem. Megvannak az én sikereim, másnak meg a más sikere. Nem hasonlítgatom magam másokhoz, különböző utakat járunk. Ha valakinek becsületes munkával összejön valami, vagy nyer a lottón, hát jó neki :)
Na jó, a lottóért irigykednék, de egy lottós ismerősöm sincs 😅
válasza:Kb van a fő kérdésed és van az a hosszú cucc amit leírtál. Na ennek a kettőnek nem sok köze van egymáshoz, nem is mindegy ki melyikre reagál, de én azt látom, hogy kívülállónak érzed magadat és ebből is fakad a féltékenységed is.
Nekem is voltak anyagi problémáim, az passz, hogy hozzád képest mennyire voltak súlyosak ezek, de én pl emiatt nem érzem magam kívülállónak, pláne ha már megoldódott a szitu, max olyasmi miatt, amin még nem sikerült változtatnom érdemben.
Van párkapcsolatod egyébként? Én szerintem neked arra van most szükséged, hogy valaki lekösse a figyelmedet, akivel elvagytok jól egymás mellett, jól meg is tud dugni akár napi szinten, nem pedig arra, hogy a normikat savazzátok együtt. Tehát ha nincs még senkid, akkor kellene valaki jót szerválni magad mellé és akkor egy kicsit máshogy látnád a dolgokat.
válasza:Sok benned az agresszió, amit nem tudsz levezetni. Alakítsd át ezt az energiát valami kreativvá, hogy ne szenvedj miatta. Bárhogy, pl írj történeteket, hogy a szerinted unalmas és átlagos embereket hogy lehetne otromba tréfákkal megszívatni. Vagy írj magadról, erről a figuráról, akinek látod magad, aki szerinted intelligens, de nevet a kakis vicceken, és amúgy azt várja, hogy mindenki szívja meg, mert akkor lesznek az ő szintjén. Az egészet csak magadnak kell, hogy visszaolvasd, és akkor néznél, hogy ki ez az ember? Mert a valóságban nem ez vagy, hanem ugyanolyan átlagos bárki.
Amúgy nem tudhatod, hogy az átlagosnak tűnő emberek min mentek keresztül a saját életükben. Nem fognak beavatni téged.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!