Miért nem tudok örülni mások sikerének?

Fáj, hogy mások haladnak előre az életben, van olyanjuk, ami neked nincs.

Nem rossz ember vagy, hanem fáj ez.

Miért kéne random emberek sikerének örülni?

Én is csak a hozzám közelállókénak szoktam.

Amikor az egyik barátnőm lediplomázott, együtt örültem vele, holott az én diplomám még csak folyamatban van.

De ha egy idegenről hallom, hogy "Hát, a Józsi most diplomázott", az nem mozgat meg bennem semmit.

Mert nem vettel benne reszt.

Pl nekem egy baratom vegigjarta velem a poklok poklat a munkahelykeresessel, a remenytelenseget ketsegbeesest, remenyeket eselyeket, kint vàrt interjuk alatt es amikor vegre felvettek jo helyre felkapott a levegöbe es ugy forgott örült velem együtt. Miközben ha masnak mondtam hogy ja dolgozom csak ühüm volt a valasz.

Vagy amikor anya is latta hogy ejjel nappal iron a szakdogat vegighallgatta a szakmai kiselöasaim is, mar ra is ràragadt ugy a vizsgadrukk hogy mar azon aggodott hogy duplan legyen minden lementve figyeljek hova teszi stb amikor végre hanyatt homlok sikerült beköttetni es leadni, aztan megvedeni es lediplomazni hat rola is egy hatalmas kö esett le.

Vagy amikor bnöm nem esett soha teherbe es lattam rajta hogy megis szivböl gratulal mas gyerek születesehez es meghatodik egy masik babàrol meséltek hallatàn es àterzi az anyasàgot magàt csupa szivvel segit babaruhàkkal stb(soha nem feltekenyen irigyen mas terhes nökre) akkor mikor végre hizzajuk is jött a baba joformàn az egeknek éreztem hogy hàlàt adok hogy gyermeke lesz.

Teljesen màs a sikerérzés amikor reszt veszel màs küzdelmében mint amikor közöd nem volt hozzà