Miért nem tudok örülni a barátaim sikerének és boldogságának?

Lehet, hogy egy pár nap laza pihenés lenne jó neked -EGYEDÜL valamilyen szép természeti helyen. Bámészkodni, hallgatni a csendet...

A természet lekötne. Ugye rég volt ilyenben részed? Egész megváltozik az ember. Máshogy kezd gondolkodni.

Én is így érzek.. bár nekem van párkapcsolatom, de egyszerűen nem tudom kezelni az érzelmes helyzeteket. Például tegnap összefutottam egy gyerekkori nagyon jó barátnőmmel, akivel pár éve megromlott a viszonyunk és egyáltalán nem beszéltünk. Felhívott magukhoz, láttam a lakásukat, játszottam a kisbabájával és egyszerűen azt éreztem, hogy ehhez képest én hol vagyok, soha nem fogok ott tartani, mint ők, én szar vagyok, nem is értem miért hívott fel magukhoz, inkább mennék haza és zárnám be magam mögött az ajtót. És ez meg a legrosszabb, egyedül én is magamban maradok a gondolataimmal és csak őrlődök tovább, hogy miért vagyok ilyen. Nehéz felköszöntenem szülinapokon embereket, mintha nem érezném át, hogy ők mit éreznek, pedig szülinapom aztán nekem is van, elméletben tudni kellene, de mégsem megy. Igyekszem ilyenkor másoktól ellesett érzéseket imitálni, hogy ne sértsem meg a másikat, közben meg borzalmasan érzem magam, mert meg kell játszanom magam. Nálam viszont ez akkor lesz ilyen rossz, amikor picit is rosszabbul megy a sorom. Ha munkahelyen és otthon is rendben vagyok, akkor normálisak a reakcióim többnyire. De mondjuk most éppen munkát keresek, eléggé be vagyok fordulva és rengeteg időm is van gondolkodni sajnos. Esküszöm muszáj dolgoznom és folyamatosan lekötni magam, hogy normális emberként tudjak létezni.