Hogyan lehet őszintén örülni a barátok boldogságának, ha nekem semmi sem jön össze?

Elég bonyolult a szituáció. Négyen vagyunk legjobb barátok, és ők hárman szinte egyszerre jöttek össze a pasijukkal, és nagyon boldogok. Én meg iszonyatosan magányos vagyok, ettől meg még jobban, és persze, örülök, hogy boldogak, de bennem van az , hogy én miért nem. Most sokkal inkább szükségem lenne rájuk, de fülig szerelmes, boldog emberekkel nem lehet problémákról beszélgetni. Ördögi kör. Mit tegyek? Jó, nyilván, pasizzak be én is, de én félénk vagyok, nekem meg nem udvarolnak, mert nem vagyok egy extrém szépség, csak átlagos.